Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 64. szám

256 hullát kivette, melynek holttestet többé előadni nem tudta, ma­gát az anya-hullát pedig daczára, hogy annak kiásatása július hó 22-én történt, még is csak 24 én hozatták Szentesre, mely tettük által, figyelemmel az épen az időbeli nyári hőségre a hullának teljes felbomlását elősegítették s ez által a bekövetkezett halál­nemnek orvosiing történendő meghatározását megakadályozták ; — birói figyelembe véve, hogy m. r. alperes Dobosy Jusztinánál, jól­lehet a közel fekvő városokban okleveles bábát már jó eleve sze­rezhetett volna, ilyent nem alkalmazott, hanem a nevezett nőt vál- | ságos állapotjában egy egyszerű földműves asszony gondjára bizta ; hogy ugyancsak m. r. alperes tudván Dobosy Jusztinának rendkívül veszélyes állapotját, miután Kreutzer Ferencz szolnoki orvostudor a hozzá intézett felhivásra a beteghez meg nem érke­zett, már saját önnön maga megnyugtatására is más orvosról gon­doskodni elmulasztotta, — mely imént és előbb emiitett tettei ál­tal m. r. alperes Dobosy Jusztina körül, mint seborvos oly vétkes gondatlanságot követett el, melyből valamint a nevezett nő elha­lálozása után előfordult, s már fennebb előadott eseményekből a bűnös szándékra kétségen kivül alaposan következtethetni; — mindezen utóbb felhozott alpereseket felette terhelő tények és körülmények birói figyelembe vételével, alperesek mindhárman, és pedig e. r. alperes, mint kinek befolyása folytán küldetett Do­bosy Jusztina m. r. alperes tanyájára s mint kinek beleegyezése s utasitása folytán lön a holt test a sirból fel- s a gyermek hullája a koporsóból kivéve, — m. r. alperes, mint kinek közvetlen felü­gyelete alatt hunyt el Dobosy Jusztina, — 3. r. alperes, mint ki ugy Dobosy Jusztinának a pusztára történt elszállításában, vala­mint később holt testének vissza hozatalában tettlegesen közre működött, — az imént nevezett nőn elkövetett gyilkosság bűnté­nyének terhe alól e. r alperes a bünszerzés, m. r. alperes a közvet­len tettesség, 3. r. alperes pedig figyelemmel arra, hogy tudomá­sával birván utóbbi alperesek által elkövetett müveleteknek, a ha­tóságnál jelentést tenni elmulasztotta, a bünpalástolás vádjának terhe alól próbák elégtelenségéből voltak felmentendők. „Miután a vizsgálat rendén vádképen az is merült fel, hogy Dobosy Jusztina halála nemének elpalástolására e. r. alperes tudta és beleegyezésével m. r. alperes a 18 alatti orvosi bizonyitványt, valamint a 44. sz. a. Turkevi város lelkészéhez irt levelet, ugy a Jász-Kun kerületek alorvosa Zsengellér Józsefhez intézett 47. sz. alatti iratot állította ki ; s ezen tetteik által nevezett alperesek te­kintve, hogy az imént hivatkozott okmányok, amennyiben Dobosy Jusztina bekövetkezett halálának más más okot tulajdonítanak — hamis okmány készítés bűntényét követték volna el; — ezen vád terhe alól nevezett alperesek mind ketten —birói figyelembe véve azt, hogy az érintett okmányok kiállítása által az igazság puszta elferditésén kivül bárkinek is kárt nem okoztak, amint okozni nem is czéloztak s abból anyagi hasznot sem reméllhettek, egy­szerűen felmentendők voltak. Ellenben miután 1. r. és 2 r. alpereseknek, arról hogy Do­bosy Jusztina teherbe volt mások is tudomással birtak, azt nem tudniok lehetetlen volt, s mivel a kihallgatott s hitelesített tanuk vallomásai szerint már néhai Dobosy Jusztinának 1. r. alperestől Szentesről 2' r. alperes csorbái tanyájára lett elszálittatása előtt nyilt titok volt, mégis hogy az e részben később megkezdet vizs­gálatot meghiúsíthassák a nyomozás megkezdésekor mindent ta­gadtak mindaddig, mig néhai Dobosy Jusztina hullája fel nem bonczoltatott, s annak folytán, hogy a halált szülés előzte meg, határozottan meg nem állapíttathatott, a valóság kiderítését min­den módon meggátolni igyekeztek,— holott már az esetben, ha ár­tatlanságuk tudatában bíztak, saját érdekük parancsolta volna nem tagadni és titkolódzni, hanem a valóság kiderítésére közremű­ködni, — továbbá néhai Dobosy Jusztina 1868. év június 8 án el­halálozván, s más nap vagyis e hó 9-én délután Turkevibe szál­líttatván, ott eltemettetett; minthogy azonban a megholtnak ter­hessége többek előtt tudva volt a 2 /. alatt mellékelt okmány ta­núsítása szerint szentesi szülésznő Vecsery Zsuzsanna által Dobosy Jusztinának terhes állapota s eltűnése bejelentetett, minek alapján a vizsgálat meg is indíttatott, noha a hivatkozott okmány szerint e. r. alperes Oroszi Miklós, ugy m. r. alperes Talányi János is nyi­latkozatra felszólittattak, és igy minden tagadásuk ellenére is két­ség nélküli, hogy a vizsgálatnak megkezdését már akkor tudták, s még is, hogy a 16 napon át a földbe eltemetve volt hullát meg­nézni s megvizsgálni ne lehessen, Oroszi Miklós I. r. alperes kez­deményezése folytán m. r. alperes Talányi János a turkevi köz­temetőbe a hullát július 22-én felásatván, — csorbái tanyájára vitette, onnan csak más nap reggel indíttatván tovább útnak, har­madnapra, vagy július 24-én szállíttatott a szentesi temetőbe, mely ténynyel csak az czéloztathatott 1-ső és 2. r. alperesek által előre megállapított tervök szerint eléretni, hogy a forró júliusi napokban a különben is enyészetnek indult hulla a levegő behatá­sának kitéve, a halál oka kideríthető ne legyen. (Vége köv.) Csödmegszüiitetés : Kestenbaum Samu szatmári ke­reskedő e. Szatmár város tszékénél a tömeg kimerítésével; — D i a m a n t Vilmos kereskedő e. Pest várositszékénél bíróságon kivüli kielégítéssel; — Perez János keresk. e. Győr városánál kiegyezéssel; — Sonnenwirth Benjámin keresk. e Debreczen tszékénél tömeg felosztással, s a vétkes gondatlanság kimondásá­val ; — Gr a us e I. hunfalvi kereskedő e. Szepes megye tszéke biróságon kivüli kiegyezéssel; Jelinek H. uj aradi keresk. e. Temes m. tszéke a kir. tábla végzése folytán; — Farkassányi Sámuel elkobzott javaira rendelt csöd-egyesség folytán; —Lud­vig János e. Pe9ti or. tszék által 1856-ban rendelt csődtömeg ki­merítéssel ! — P a n d 1 e r József keresk. e. Beszterczebánya tszé­kénél tömegfelosztással;—B r i c h t a Johanna e. Szeged t9zéke kiegyezéssel; — Klein B. S. testvérek caég e. Késmárk tszéke kiegyezéssel; — H o 1 c z e r (Fáy) Ignácz e. Győr városnál teljes kielégítéssel; — Miskovich András keresk. e. Jászberény tszéke hitelezők beleegyezésével; S p i t z Áron F.-Gyarmati la­kos e. Szatmár m. tszékénél; — Nagy Antal e. 1853-ban nyi­tott csőd Pest városánál. — Kinevezések. Ferenczi Ferencz pesti kir. táblai rendes biró a legf. itéló'székhez biróvá; Pálffy Zsigmond, pesti kir. táb­lai első osztályú pótbiró ugyanazon itélő táblához rendes biróvá, Németh Lajos, pozsonmegyei törvényszéki biró a pesti itélő táblához első osztályú pótbiróvá.—Ferencz József, Bittó István s. k. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt., fél évre 4 frt. negyedévre 2 frt. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ikJem. balra. Pesten, 1871. Nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában, hal piacz és aldunasor sarkán, 9. sz. a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom