Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 63. szám

250 esetekben nagyon sajátságos lenne röviden kimondani, hogy a tulajdon a tkvileg tulajdonosul kitüntetettet illeti! Fölveszem a kesztyűt s válaszolni fogok az ellenvetésekre. Azon körülménynek, hogy egy ingatlan tkvileg kitüntetett tulajdonosa, külömbözö attól, ki azt tényleg birtokosi hiszemben birlalja, általában két oka lehet. Vagy a tkvek készitése alkalmával már eredetileg tévesen történt a fölvétel, vagy a tkvek fenállása óta változott a ténylegesség, mely változás azonban tkvileg kitüntetve nem lett; — azon harmadik ok, mely az örökség átvételének elmulasztásából látszik eredni, itt helyet nem foghat, mert hiszen az örökös a birtok jogára vonatkozólag nem külömbözö személy az örökhagyótól, mit az is bizonyit, hogy csupán ugyan azonosságát köteles igazolni jogelődének tkvi jogai átvétele tekintetéből. Ha a tkvileg tulajdonosul jelzett a tényleges birlalótól az első ok folytán külömbözik; azaz, ha a telekkönyv eredetileg tévesen lett felvéve, annak, ki e körülményt beigazolni képes, az eredetileg tévesen tulajdonosul fölvett ellenében, ki a birtokot tényleg nem birlaltasahoz különben czime nincs, kiigazítási keresettel élhet, de nem egy ujabb szerző ellenében, ki a tulajdont a tköny vbe vetett bizalommal megvásárlá s tkvileg magára átruháztatta. Mert igaz ugyan, hogy az osztr. plg. trkv. 1467. s a tkvi rend. 150. §-a ugy hangzik, mintha megengedtetnék a szerzőt 3 év alatt megtámadhatni, de e szabály csupán csak az esetben áll, ha a szerző tulajdonát a támadás ellen pusztán az elbirtoklás czimével kívánná védeni, s nem támaszkodhatik más érvényes szerzési czimre; de ha például adásvevési szerződést képes fölmutatni a szerző, hivatkozással az osztr. polg. trkv. 441., 329., 321. §§aira s a 367. §-ból vont analógiára stb. bárki ellen is megvédheti birtokát; — a tkvön kivüli birtokjogot igénylő részére pusztán az elárusító ellen maradván fen a kártalanítási kereset. Továbbá: ha a ténylegesség a tkvek behozatala óta változott ugyan, de tkvileg kitüntetve nem lett, a tényleges birlaló a kérdéses ingatlanra vonatkozólag még az első tkvi tulajdonos ellenében sem követelhet tulajdon jogot, — hacsak a birtok tkvi átvétele bizonyos késő'bbi időhöz nem lett kötve, vagy a felek az átvétel tekintetében másként nem intézkedtek, — s annál kevésbé követelhet egy harmadik tkvi szerző ellenében. Ugyanis az o. p. trkv. 1062 §-a szerint az eladó, ha az elárusított tulajdon a vevő által azonnal, vagy a szerződésileg kikötött időben át nem vétetik, jogosítva van az át nem vétel indokából a dolog későbbi átadását megtagadni, mi más szavakkal annyit teszen, hogy az átvétel — ingatlanoknál tkvi beigtatás — 321., 431. §§. — elmulasztása az elárusitási szerződést megerőtleníti, a szerzett tulajdonhozi jogot vitássá teszi, s az 1053. §. alapján, a még mindig tulajdoni joggal biró tkvi birtokos attól annálinkább jogosítva van visszalépni, mivel ugyan csak e §. szerint az adásvevési ügylet csupán az átadás után tekinthető valójában teljesületre mentnek. Még kevésbé igényelhet tulajdonjogot a tényleges birlaló egy harmadik — tkvi szerző — ellen, mennyiben a szerzőnek jogai megvédése tekintetéből elegendő egyszerűen az osztr. polg. tkv. 440, 441. §-aira hivatkozni. — Az uj tulajdonos ellen még azt sem lehet fölhozni, hogy talán roszhiszemü szerző, miután tudomása volt arról, hogy a dolgot tulajdoni hiszemmel más és nem az elárusitó birlalta, mert ő azt mondja, hogy tulajdonjogot a 425., 431. §§-ok szerint az ingatlanra csupán tkvi átadás ad; hogy az 1053. §. alapján a tulajdonjog még mindig az első tkvi tulajdonost illetvén s a vételi szerződés csak átadás által emelkedvén teljesületre, a tulajdont a tkvezett személytől megszerezni annálinkább lehetséges volt, minthogy a szerzési ügylet megköttetését egy teljesületre ment előbbi elárusitási jogcselekmény, mely az elárusitó alanyi értelemben vett elárusitási képességét megszüntette volna — érvényesen nem akadályoztatá. (Vége következik.) Semmitőszéki döntvények. A perr. i. §. azon rendelete, miszerint vegyes házassági váló perek, alperes katholikus levén, a szentszék előtt inditandók, nem szenvedhet kivételt azon ok miatt, hogy már a perr. hatálya előtt az akkor katholikus házasfelek, a sz. szék által ágyasztaltól elválasztottak; vagy hogy a szentszék a házassági kötelék felbontására irányzott keresetet netán elfogná utasittani. A legf. ítélőszék a 304. §. alkalmazásával az alsóbiróságok illetéktelenségének kijelentésére nincs hivatva. Doby Ferencz s Kiss Valéria — mindketten rom. kath. hitvallásuak 1847. évben egymással házasságra léptek, de néhány év múlva gyűlölség s viszonos ellenségeskedések miatt ágyasztaltóli váló perbe keverednek, mi a szentszék előtt be is fejeztetett. Később az uj perrend életbe lépte után, midőn az egyik fél — a nő már előbb ref. vallásra tért át s csak a férj maradt meg a kath. egyházban, Doby Kiss Valéria Pest város tszéke előtt Doby F. ellen a házassági kötelék felbontása végett váló-pert indított, melyben a tszék 1870. nov. 15. — 51325. sz. a. Ítélettel, a házassági köteléket engesztelhetlen gyűlölség alapján, a nőre nézve felbontottnak kimondotta;— felebbezés folytán a kir. tábla az e. b. Ítéletet 1871. jan. 12. — 39018. sz. a. helybenhagyta; ellenben a legf. Ítélőszék 1871. mart. 1. 557. sz. a. végzésével mindkét alsó bir. Ítélet feloldásával felperest keresetével alperes bírói illetőségéhez utasította — azon indokból: „mert a perr. 1. §. szerint vegyes házassági váló perek alperes illetékes bírósága előtt meginditandók, felperes pedig, keresetét a még mindig r. kath. férje ellen az egyházi bíróság előtt indította meg." Ez ellen felperes, a 297. §. 5. és 10. p. alapján sem. panaszt adott be;'mert a perr. 1. §. szeriut a váló perek mindig alperes illetékes bíróságához tartoznak ugyan, de az egyszersmind azt rendeli, hogy miután az alperes felett kimondott ítélet jogerőre emelkedett, a per legfólebb 30 nap alatt hivatalból átteendő felperes illetékes bíróságához, mely viszont felperes felett hoz ítéletet. Már pedig a periratokból látható, mikép a szentszék a házasság felett kath. egyházi szempontból már hozott Ítéletet, így tehát ezen pert előtte újból megindítani lehetetlen de czél nélküli is. Mert alperesre nézve az Ítélet már rég jogerőre emelkedett — felperesre nézve pedig ki protestáns hitre tért át, a sz.-szék nem lehet illetékes. — A legf. végzés érthetlen is, a mennyiben azon bírósághoz utasítja újból a keresetet, mely bíróság előtt e per már itéletileg befejeztetett. A Semmit ősz ék a legf. itélőszéki végzést, s mindkét alsó bírósági Ítéletet a megelőzött eljárással