Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 63. szám

251 együtt a keresetlevélre hozott idéző végzést bezárólag megsemmisítette és felperest keresetével alperesnek ezen ügyre nézve illetékes bíróságához utasította; „mert a perrend 1. §. világos rendelete szerint a vegyes házassági váló perek, ha alperes kath. vallású, kivétlenül az illető sz.-szék előtt inditandók, és csak az e fölötti sz.-széki ítélet joger5re emelkedése után teendő át a per az evang. vallású felperesre nézve az illetékes pol­gári bírósághoz. „mert sem azon körülmény, hogy még a fennebbi törvény hatályba lépte előtt az akkoron r. kath. valláson levő mindkét fél között a B. a. szentszéki Ítélettel eldön­tött, ágy és asztaltóli elválás miatti per lefolyt; — sem felperes azon feltevése, hogy a házassági kötelék felbon­tására irányzott keresetét, az illetékes sz.-szék el fogja utasítani, őt az elől hivatkozott törvény rendelete mellő­zésére fel nem jogosíthatta; „mert e szerint az e. biróság, midőn a helyett hogy a keresetet a perr. 8. 51. 53. §. b) pontja értelmé­ben hivatalból visszautasította volna, annak érdemleges eldöntésébe bocsátkozott, — a kir. tábla pedig azáltal, hogy a hozott ítéletet érdemileg megvizsgálta, a perr. 297. §. 2. pontjába ütköző s a 304. §. szerint hivatalból észle­lendő semmiséget követett el; „mert végre a most idézett 304. §. alkalmazása a semmitőszék jogköréhez tartozván, a legf. ítélőszék az alsó bíróságok illetéktelenségének kijelentésére nem le­hetett hivatva; hanem egyedül az ügynek ide való átté­telére kellett volna szorítkoznia. (1871. jun. 27. — 7292. sz. a.) A zálogcáltó per lefolytával felperes a megítélt ingatla­nok kiadatását nem követelheti, az itéletileg megalapított zá­logösszeg tettleges kifizetése nélkül — minek nem tekintethetik, ha felperes perkezdetekor azt a letétbe helyezte. Szabó László és Szabó Mózes mint felperesek — Szabó István mint alperes ellen bizonyos zálogos birtok kibocsátása iránt pert folytatván, jogerőre emelkedett Íté­letek alapján határoztatott, hogy alperes köteles a jószá­got a megalapított zálogösszeg alperes részére felperes ál­tal leendő lefizetése mellett kiadni. A zálogösszeg felpe­res által a per kezdetekor birói kézbe letétetett. — Fel­peres felszóllitására alperes a kiadást megtagadván — fel­peres ellene Udvarhelyszék tszékéhez végrehajtási folya­modást adott be, mire határoztatott, hogy alperes a ki­jelölt ingatlanoknak felperes birtokába való átadására és a perköltségek megfizetésére köteleztetik. Alperes ezen végzés ellen se ram. panaszt adott be. A Semmitőszék annak helyt adván, a tszéki végzést minden következményeivel megsemmisítette; „mert a perbeli ítéletek szerint alperes a megítélt ingatlanokat az Ítéletben kitett zálogösszegért köteles ki­adni; s ekkép azon körülmény, hogy felperes azálogösz­szeget a per megindításakor letétbe helyezte, felperest a megítélt ingatlanoknak a zálogösszeg tettleges kifizetése nélkül birtokba vételére fel nem jogosítván, az eljáró tszék a perr. 297. §. 1, és 18. p. alá eső semmiséget követett el, midőn a kért végrehajtást elrendelte, — a nélkül, hogy a zálogos összegnek alperes részére leendő átadása iránt gondoskodott volna." (1871. június 30. — 7371. sz. a.) Oroszy-Talányi bűnügy az e. b. szolnoki tszék előtt. (Folytatás.) A vádlottak védelmét*) Friedman Bornát ur követke­zőleg fejezte be : Minden egyébb felmerült körülmény csak azt igazolja, a mi nem is tagadtatik, hogy Oroszi, ki egy népes magyar városnak köztiszteletben állott polgármestere, hol a törvénytelen szülést gyalázónak tekinti még a közerkölcsi érzület, — a szülést meg­történte előtt és után is titokban akarta tartani, hogy magát és szeplőtlen családját a gyalázattól megóvja. Nem tett tehát Oroszi egyebet e tekintetben, mint a mit két felnőtt leány atyja tenni tartozott. Talányi nem tett egyebet mint lelkiismeretes orvos és régi barát létére tennie kellett. Kulcsár pedig a megboldogult régi cselédje s ezúttal fuvaros volt. S ha félrevezetésről és hamis bizonyitványról lehet szó e per­bon, akkor nem védenczeirnnek kellenék a törvény sorompói előtt állani, hanem azon orvosi szakértőknek, kik tényleges adatok nélkül, — hamis és valótlan véleményt adtak hit alatt, s azon vizsgáló közegeknek, akik e koholmány alapján három feddhetlen előéletű és hasznos polgár becsülete iránt a közvéleményt félrevezették és azokat még 14 hónapon át a leg­kínzóbb raboskodtatással is csaknem teljesen tönkre tették. Még csak két megjegyzésem van, s aztán befejezendő leszek már ugy is hosszura nyúlt védelmemet. A tiszti ügyész véginditványa abban pontosul össze, hogy a közhatósági közegnek hamis bizonyitvány által történt félreveze­tésébon és a törvénytelen szülés eltitkolásában vétkeseknek kimondandók, a 13, — tulajdonképpen 14 havi fogságuk betudásával és a felszámitandó eljárási költségek viselésével sujtandók. Első megjegyzésem erre, hogy hamis bizonyitványról, vagy hamisitásról épen nem lehet szó, mert a bizonyitvány-hamisitás — és hamis bizonyitvány készítésének törvényszerinti kelléke az, hogy valamely bizonyitvány ugy készítessék és irattassék alá, mintha azt más valaki, a kinek nevében szól, készítette és irta volna alá. Avagy ha egy különben valódi aláírással ellátott bizo­nyitvány szövegében beszúrások vagy vakarás által meghamisit­tatik. Es ez itt nem forog fenn ; itt csak egy ideiglenes magán­bizonyitványban bizonyos körülmények elhallgatásáról lehet szó. A bizonyítványnak sem aláírása, sem szövege nem hamisítvány; a keltezés, hogy Sz.-Mártont mutat — mint fent előadtam, — csupán error calami, és nem bir jelentőséggel, s épen azon ereje lett volna, ha Szentesen lett volna is keltezve, mint igy volt. És igy ezt egyáltalában nem lehet hamis-bizonyítványnak tartani. A 14 hónapi fogságnak büntetésül való oknélküli beszámítá­sának azon jelentősége volna, hogy Csongrádmegye fenyítő tör­vényszékének azon eljárását helyesli és szentesiti ezen törvény­szék is; pedig meg vagyok győződve, hogy abból egy napot sem venne, és nem is veend saját lelkiismeretére. — Ugyszinte az eljá­rási költségekről sem lehet szó, mert azok egy állítólagos, de nem létezett gyilkosság kutatása által okoztattak, — a mi alól vádlot­tak, — tárgyi tényálladék hiányában felmentendők lévén, — költ­ségeket viselni sem kötelesek. A törvényszék fontos elvi kérdések felett lesz Ítélendő, de igazságosan csak ugy ítélhet, ha a törvényszék minden tagja ma­*) Melyet mi egész terjedelmében közöltünk, minthogy hason jelességü szakképzettséggel kidolgozott védelmet bűnvádi törvény­kezésünkben nem mindennap találhatunk. — Mi kötelességünk­nek tartjuk reá, mint az ügyvédi nemes hivatás s lelkiismeretes­ség példájára is — a közfigyelmet felhivni. 63*

Next

/
Oldalképek
Tartalom