Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 60. szám

240 Talányi bevitte az anya hulláját Turkevibe, mellette a gyermekét is ; be is volt jelentve az ottani halottkémnok, ki azt megtekintheté. De senki se kívánhatja egy magán-orvostól, hogy egyik legkedvesebb barátját a törvénytelen szülésnek leveleiben való megemlítése által comprornittálja, annak és családjának becsületét dobra üsse. Oroszi ellen az is lényeges gyanuokul hozatott fel az első bíróság által, bogy értesülve lévén Talányitól Dobosy Jusztina közeli haláláról, azt még is meg nem látogatták, — továbbá, hogy j Talányi 2 ik leveléből tudta szerencsétlen sógornője halálát, mégis annak temetésére el nem ment, sem ő sem családjából senki. — Mindez merő koholmány s elferdité3, mert Oroszi mindjárt kezdetben felmutatta az első levelet, melyben a súlyos betegséget Talányi tudtul adja s a borítékon lévő posta jegyek igazolják, hogy a levél Turkeviben postára tétetett jul. 8-án, s az Szentesre ért 10 én. A halált jelentő második levél pedig egy nappal későbben indult s későbben érkezett s a mint Oroszi által legutóbb beadott bizonyítványok utolsója által igazolva van, — ő csak jul. 11-én kapta meg. A temetés pedig július 9-én történt; és így nem áll az a vád, hogy idejében értesült volna Oroszi a halál megtörténtéről. Épen így alapnélküli a gyermekek színházba meneteléből merített gyanuok is, mert — ha állana az, hogy a mely családnak valamely tagja meghal, — azon családból nem szabad senkinek szinbázba menni, még a gyermekeknek sem, — a mi pedig túlságos kivánat lenne, — jelen esetre — alkalmazható érvet nem nyújt, mert a gyermekek már akkor el is mentek szinházba, a midőn Talányi Orosziékhoz ment és az esetet elbeszélte s a szomoritó hír hatása oly lesújtó volt Oroszira és nejére, hogy az oly csekélységnek látszó dolgokra ki sem terjedhetett figyelmök. Talányi azt állította vallomásában, hogy a gyermek-hulla egy az anya alatt volt lepedőből szakított lepedő-darabba lett göngyölve. Ezen rongy-darab azonban, utóbb a szentesi takács-czéh által megvizsgáltatván, sem szövetére, sem anyagára, sem varrására nézve a Talányi pusztáján talált lepedő-darabbal megegyezőnek nem találtatott. Ezen ellentét azonban Sárossy Pálné és Fejér Lászlóné (155. éa 156 oz. a.) vallomásaikban nyert utóbb megfejtést, a mennyiben kitűnt, hogy azon lepedő, melynek darabjába a gyermek-hulla göngyöltetett, — nem az mely a takács-czéh által meg lön vizsgálva, hanem más, mert amazt a bába vitte volt el magával. Oroszira azt is reá fogta volt a csongrádmegyei vizsgáló bíróság, hogy Dobosy J. hulláját titokban s a megindult vizsgálat meghiúsítása czéljából kicsempészte a turkevi temetőből. Az e tekintetben lefolyt vizsgálat azonban constatálja, hogy Oroszi törvényszabta módon kérte ki a turkevi elöljáróságtól sógornéja hulláját s az egész nyilvánosságban, az elöljáróság engedelmével, — hatósági közegek jelenlétében lett a sírból kiemelve és ugy Szentesre szállítva. Az tehát, hogy az titokban kicserapésztetett volna: merő valótlanság. Valamint meg van czáfolva a vizsgálati iratokban azon állítás is, mintha az a vizsgálat meghiusitása végett történt volna; mert hiszen maga Oroszi kérte és szorgalmazta a hulla megvizsgáltatását. — Egyébbiránt akkor Oroszi és Talányi még nem tudták, hogy már fenyítő vizsgálat van folyamatban; kihallgatáson még nem voltak ; és a halál oka és miként történte iránti nyilatkozatra való felszólítás nem tartathatott egyébbnek, mint közigazgatási intézkedésnek. Midőn Kulcsár Dobosy Jusztina hulláját Szentesre volt szállítandó, azzal betért a csorbái pusztára, hol az egy e czélra különösen készített, — szag- és légmentes erős koporsóba tétetett át. Ez alkalommal Talányi a kis gyermek hulláját, — mit sem tudva arról, hogy már batótági vizsgálat is van folyamatba téve — kivette az anyja mellől s egy Iádikába tevén, a?t Csorbán külön akarta eltemetni; hogy Szentesen az elhunytnak botlása ki ne tudódjék s e miatt Oroszi családja, leányai közpletykán ne forogjanak. Azonban nem állhatott mindjárt oda nappal és az ott járt-kelt emberek szeme láttára sirt ásni a gyermek bullának; hanem a ládácskát a gyermekhullával, — téglával nehezítvén le annak fedelét, — egy félre eső helyre tette; — mire azonban odajött azon helyre a gyermek hulláért, hogy azt eltemesse, a ládikát feldöntve, a gyermek göngyét összetépve, marczangolva, de a gyermeket sehol nem találta, s csupán még 4 darab koponya-csont volt ott a földön; — és ezeket Talányi elásta. Hogy mi történt a gyermekhullával, azt máig sem tudja, csak gyanítja, bogy tán a kutyák megérezvén szagát, hozzá férkőztek és megették; azonban az is lehet, hogy disznó vagy valami más állat férhetett hozzá. Tanuja ő a dolognak nem volt s igy e tekintetbeni nyilatkozata csak vélekedés. Egyátaljában nem akartam védelmem során az al-orvosi véleményről említést tenni, mert felháborodik az emberben a kedély annak olvastára. Bámul az ember ennyi tudatlanság és rosz akarat felett; — s nem tudja, hogy mi több benne : az ostobaság vagy a valótlanság. Egy kérdés iránt azonban, mely az egyetemi felülvéleményben hallgatással mellőztetett, — meg kell tennem az alorvosi véleményre észrevételeimet, és ez azon kérdés, váljon lehető-e, hogy a kutyák a gyermeknek már rothadásoak indult hulláját megették volna ? Erre vonatkozólag nem adatott ugyan határozott válasz , hanem az mondatott, hogy hiányzó tapasztalatoknál fogva nem mondhatnak biztosat, de valószínűtlen, hogy a már rothadásnak indult gyermekhullát a kutyák megették volna. (Folyt, köv.) Csődök: GertnerS. neje munkácsi lakosok e. Beregmegyénél, bej. aug. 8—10. — Bauer J. N. pékmester hagyatéka e. Pest város tszékénél, bejei. aug. 9—11. perü. Piuvosics; — Klein Frigyes kövező mester e. Pest város tszéke, bejei. aug. 16—18. perü. Ernyei; — Ozv. Wimmer Mihályné pécsi lakos e. Pécs város tszéke újólagos bej. határidő aug. 21—23. perü. Szeiberth;— W a 1 d m an Farkas ruha-keresk. e. Miskolcz tszéke, bejei. aug. 16—18. perü. Schlick; — Bleier J. e N.-Várad tszéke bejei. aug. 7. perü. Schenk E. — Neubauer Zsigmond lisztkeresk. e. Pest város tszéke, bejei. aug. 23—25. perü. Keleti; — Hermán Ágoston kárpitos Pest város tszéke, bejei. aug. 23—25 perü. Herczegh János; — Bauer Ignácz keresk. e. Félegyháza tszékénél bejei. aug. 21—23. perü. Szabó J. Felelős szerkesztő és kiadó-tnlajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt., fél évre 4 frt. negyedévre 2 frt. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ik'em. balra. Pesten, 1871. Nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában, hal-piacz és aldunasor sarkán, 9. sz- a.