Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 4. szám - A Semmitőszéki döntvények ellentétei s összeütközései 1-2. [r.]

14 tották meg az elbánást, — semmi változtatást sem tettek: így jelesen az ezen tnrvény által eltörölt kis dézsma szolgálmány azok által 1848. april végéig fizettetett. E községek ennyi erőszak, fájdalmas megcsalatások után, az 1848-iki törvények életbe léptével azt hitték, hogy a herczegi ház fortélyos hatalmaskodásaitól Örökidőre megmenekültek, hitték pedig annyival inkább, mert e ház az e községektől élvezett összes uri taxának 20-szoros összegét az államtól úrbéri váltságban fel is vette : de keservesen csalódtak. Mert az 1853. márczius 2-iki úrbéri pátens értelmében legelő elkülönítés iránti pert indított, azon legelő iránt, mely általa soha, csak a lakosság által használtatott, és melytől az úrbéri viszony megszűntéig ftlyvást legelövállság-dijt élvezett, és melynek megváltási öszszegét az államtól fel is vette. Ezen elkülönítési per több községekben még most is folyamatban van, s azon hallatlan törvénytelen módon, hogy mennyiben a herczegi ház a vizboritotta területek iránti igényét a keresetlevélből kifelejtette, azok iránti keresetét, — noha 1859-ik év végéig elenyésztek, most kezdi érvényesiteni, oly furfangos fogással, mintha ezen uj kereset, az 1859 előtti keresetnek csak „kifejtése" lenne. És törvényszékünk e foriélyos fogást jogosnak látszik magyarázni ; mennyiben némely községek e közbecsusztatott kereset alapján az általuk kizárólagosan birt, köztök osztály és vétel tárgyát képezett saját költségükön vízmentessé tett te.ületektől végrehajtásilag elestek. Ezek folytán az alább javaslatba hozott törvényre mulhatlan szükség lenne; mert a községek soha sem találnak oly módot, törvényes védveiket sikeresiteni, mint a volt földesurak, és maga az itélő bíróság is, nem lévén az itt specialiter kitüntetett jogi esetre határozott törvé" nyünk, a hiányos úrbéri törvények szabványaihoz alkalmazza ítéletét, mely által e községek kizárólagos tulajdonú fekvőségeik jelentékeny részétől elesvén, nagyobb értéket vesztenek fekvőségeikben, mint mennyit 1848 előtt taxa ós egyébb szolgálmányok által uraiknak fizettek. — A fentebbi viszonyokhoz alkalmazott törvény nélkül az 1848-ki törvény s az erre következő úrbéri pátens rajok nézve megszűnt áldásthozó lenni. És ezen úrbéri jogeset következő törvénnyel lenne megoldható. §. Oly urbérszerzödéses helyeken: hol a) a Mária Teréziái urbárium csak idealiter hozatott be, s ezt az úrbéri lajstrom végén maga a végrehajtó királyi biztos is igazolja és hol az úrbéri viszonynak nem az úrbéri törvények, hanem szerződés szolgált alapul, — a még végre nem hajlott úrbéri rendezési eseteknél nem az úrbéri törvény, hanem az annak helyét pótló úrbéri szerződés lészen szabályt adó. b) hol a volt jobbágyság 1820-tól az összes külsőség és közlegelőnek kizárólagos birtokában van, vagy ha a M. Teréziái urbárium végrehajtása alkalmával az idealiter megállapított külsőségi állomány mennyiség később, az úrbéri taxa szerződéses összegének nevelése tekintetéből, a földesúr beleegyezésével szaporittatott s vétel és örökösödés utján a külsőség a törvényes mértéken alul egy vagy fél holdra is eldarabolható volt, s e fekvőségek lelekkönyvileg is a volt, jobbágyok neve alá jegyezvék, — a volt földesúr, vagy jogutódja azon fevköségeket ur| béri rendezési perrel meg nem támadhatja, tartozván az álladalomlól kapott urbcrváltsági összeggel megelégedni. c) hol a volt jobbágyok a legelő kizárólagos használatáért 1848-ik év april végéig a M. Teréziái urbárium szabványaihoz képest kisebb dézsmát adtak, vagy ennek váltságát „pro oulinare" czim alatt fizették, — a volt földesúr, vagy annak jogutódja, a közlegelöhöz igényt nem tarthat. d) hol a volt jobbágyság a határon lévő cserjés zsombékos vagy vizboritotta területeknek 1820-tól birtokában volt, azokat saját költsége és munkájával müvelhetőkké, vagy viztől mentesekké tenni igyekezett, s ily területek köztük öröklés és eladás tárgyát képezték, — ezekhez a volt földesúr vagy jogutódainak többé joga nincs s csak a netalán ezektől járt szolgálmány 20-szoros összegének megtérítése vétethetik tekintetbe, ha ez iránt 1859. év végéig keresetét beadta.*) E. A Seininitöszéki döntvények ellentétei s összeütközései. I. A. kopottnál kopottabb frázis, melyet az igazságügyi minisztertől a kézbesítőig, peres és nem peres-fél, mint kétségbe vonhat!an igazságot hirdet és vall országszerte, hogy a perek halmazának legfőbb okozója — a prókátor. Úgy tüntetik föl az ügyvédi nemes hivatásnak nagyrészt megfelelő féifiakat, mint a kik egyfelől a feleket összeveszitvén, szerfelett megszaporítják az első folyaniodá-u bíróságok teendőit; másfelől a hasztalan beadott felebbezésekkel és semmiségi panaszokkal elárasztják a magyar királyi kúriának minden osztályát. Orvoslandónak is vélték e bajt, büntetendőnek e visszaélést azáltal, hogy a perrendtartásba illeszték a 293. és 303 paragraphusokat, melyekben a kiszabott birság Demokles kardjaként függ a hasztalanul felebbező és alaptalanul semmiséget panaszló ügyvédek kárhoztatott feje fölött. Ám nem vevék figyelembe, hogy legtöbb e-etben az ügyvéd jóhiszemüleg, a perrend jobbra-balra magyarázható szabályait s a magyar királyi kúria által hozott döntvényeket és határozatokat tartva szem előtt — használja a perorvoslatokat s egészen ártatlanul éri őt a hivatkozott paragra (húsokban kiszabott pénzbirság. Mellőzve e helyütt a perrend §§-ai viszásságait, csupán a Semmitőszék egy homlokegyenest ellenkező határozatát szándékozom (eltüntetni, melyekből kitűnik mily nyomorult nálunk egy ügyvéd állása, kit nem igazit útba sem törvény, sem felsoszéki határozat; ki sem leiét meg nem nyu»tathaija, sem önmaga meg nem nyugodhatik, lévén nálunk ugy a büntető, mint a polgári törvénykezésben csak egy, örökké változhatlan elv, t. i. „a biró bölcs belátására bizatik— elve." A perrend 117. § a azt mondja: „A tárgyalás folyama alatt, melynél alakszerű periratoknak nincs helye, a biró igyekezzék a tényállást tisztába hozni sat." — Egy ügyben, hol az illető ügyvédek a perbeszédeket magok igtatták a jegyzőkönyvbe, a semmitőszék következő határozatot hozott: „Tekintve végre,miszerint sommás eljárásnál a perr. 117. § hoz képest a biró kötelessége az egyeztetés megkísérlése után alakszerű *) Nem mulaszthatjuk el, e tárgyat az illetékes körök komoly figyelmébe és lelkiismeretes megfontolásába ajánlani. Szerk.