Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 4. szám - Urbéri jogviszonyok codificatiójához

Pest, 1871 pénteken jannár. !3. 4. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI (SAItYOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom: — Úrbéri viszonyok oodificatiójához. - Semmitőszéki döntvények ellentétei stb. — Semniitöszéki döntvények. Úrbéri jogviszonyok codiflcatiójához. A jogi eseteknek legtöbb változását szolgáltatja az úrbér: azon okból, mert a földesúrnak jobbágyához való viszonyát sok századokon át törvény nem szabályozta, a jobbágy sorsa földesura kényétől függött. Hol tömöttebben lakott a jobbágy népesség, ott az uri elbánás türhetlen szigorú volt, — a jobbágyok kényszerű szökdöséseit a türhetlen uri igából törvény által kellett korlátozni: hol a jobbágy népesség a külellenség pusztitása, rabigába lett elhurczoltatása miatt meggyérült,'15:'^ az uri elbánás szelídebb volt és czélzatosan oda irányozva, hogy a jobbágyok, az időben egyedüli munkás ! »- <k, oda édesgettessenek így fejlődött ki hazánk külömböző vidékein az egymástól nagyon eltérő úrbéri elbánás. Mária Terézia királynő úrbéri pátense reflectál ugyan némileg ezen egymástól eltérő urbéri viszonyokra, ugy szinte az l832/6-iki urbéri törvény is, de a külömböző jogviszonyokat kimeritóleg egyik sem oldotta meg; an*• nál kevésbé az 1S53. márcz. 2-iki urbéri pátens, mely felületesen siklik el, a nagy változatú, szabatos törvény hiányában döczögős urbéri kérdések tömkelegén, s hiányossága miatt előidézte a tófalui és más hasonló szomorú jogeseteket, melyeknek resultatuma az, hogy a földnépe ezer holdanként vesztette el a szolgálmány kötelezettségével tulajdonát képezett fekvőségeket. Hasonló, a törvény által még meg nem oldott urbéri jogesetre kéretik fel a törvényhozás figyelme, mely is következő: A 16-ik század végén és a 17-ik század elején Rudolf császár és az erdélyi fejedelmek a fenhatóságukhoz tartozott hazai részek határai őrzésére községenkint hajdukatonákat (milites campestres) telepitettek le, feloldozván azokat az uri szolgálat terhe alól, és kiváltságos szabadalmakkal ajándékozván meg. E helyek később hazánk sik területén tekintélyes községekké váltak, s nagyobb része, mint a tősgyökeres magyar elem fészke máig is fenn áll, szabadalmaikból kivetkeztetve ugyan, de keserű visszaemlékezéssel az iránt, hogy erőszakkal hajtattak uri fenhatóság alá. A törököknek kiűzetése után I. Leopold 1692 september 8-án kiadott udvari pátense által e védrendszert beszüntette, a volt szabadalmazott hajdú-községeket camaralis administrátio alá rendelte, de azon kímélettel, hogy jobbágyi szolgálattól megkíméltessenek „Oppida quae olim armis suis inservire solebant, in posterum ab hoc servilio cessent, nec lamen ad numia colonicalia adigantur sed decimas solvant." E községek nagyobb részét sikerült hg. Eszterházi | Pál nádornak, királyi adomány alapján uri hatósága alá | hajtani; de midőn 1702-ik évben magát a 16 Biharmegyei hajdu-községek birtokába bevezettette, nádori secretariusa Jeszenszky által ünnepélyesen Ígérte, hogy e községeket, a kamara alatt élvezett szelid bánásmódban fogja j részesíteni, s 6 évi időközökre velők szerződésre lépett, j mely szerződések azomban ido folyama alatt mindég ter! hesebJbekké váltak. H-ik József császár uralkodása alatt a kormány ösztönzésére a herczegi ház öz ideiglenes urbéri szerződést 1783-ik évben örökszerződéssel cserélte fel, oly szigorúan megállapítva ebben a taxa-fizetés és egyéb szolgálmány mennyiségét, hogy annál a herczegi liáz soha többet néni követelhet, sem annál a lakosok többet adni soha ne tartozzanak. Eszerződésben különösén megállapít tátott, hogy kis dézsrna-váltság czime alatt (pro culinaie) minden sessio.után 48 kr. fog fizettetni. E szerződés a m.' kir. helytartótanács által örökidőre tartandóul megerősíttetett. — E század elején "a bankjegy értékérfek csökkenése miatt a herczegi ház említett birtokai után kevés jövedelmet élvezvén, e községeket urbéri perrel támadta meg; örvül használván azt, hogy a lakosság birtokában több föld van, mint mennyi az 1783-ik évi urbéri örökszerződésben megállapittatott, mi is az uri és megyei törvényszékek által engedélyezett felmérés által beigazolva lett. — Az eljáró uri és megyei törvényszéknek nem lett volna szabad a helytartótanács által megerősitett szerződést kérdésessé tenni: de a megyének főispáni helyettese 1813 ban, ámbár az ügy köréhez nem tartozott, a megye törvényszéke elébe beidézett községi elöljárókat rábeszélléssel arra bírta, hogy elállván az 1783-ik évi kedvező szerződéstől, egy majd hatszorta súlyosabb szerződési feltételeknek vessék alá magukat, mit is ezek a törvényes urbéri elbánástól való félelmükben el is fogadtak. E szerződés a sessiók számát majd tízszer anyira emelte, és meghagyta az 1783-ik évi urbéri szerződésnek anádszolgálmányra vonatkozó sessiónként 20 kéve nád és a „pro culinare" czim alatt a közlegelőért járó, sessiónként 48 krra számított fizetést és szolgálmányt. E szerződés egyik pontja különösen azt tartalmazza, hogy az uri taxák mindég azon pénznemben fizetendők, melyben az államadó „portio" fizettetik. Minthogy 1822-ben a váltó pénzláb helyett, a Conventios lett behozva, a herczegi ház újra megperelte, követelvén az uri taxát annyi conventiós forintban fizettetni, mennyit az előtt váltóban fizettek. — Az 183%-iki urbéri törvények e községek urbéri viszonyain, — mert korábban kötött szerződések állapi-