Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 48. szám

Pest, 1871. pénteken jnnius 23, 48. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Zálog elsőbbségi jog kérdéséhez. — Egyetem s Sz.-Ferencziek közti per. — Semmitőszéki döntvények. Zálog elsőbbségi jog- kérdéséhez. Szabó János ügyvéd úrtól (M.-Szigeten.) (Vége.) Alperes v i s z v á 1 as z i ra t á b ;i n .izon ellenvetéseket használta, melyeket elleniratában, csupán egy magán személy által kiállított oly értelmű bizonylatot csatolt be, mely felperesnek szegény sorsát igazolja, miból alperes azon következtetést vonta, hogy felperes követelése hamis, mivel szegény sorsánál fogva képtelen volt 11000 frtot kölcsönözni. A végiratban felperes kifogást tett a magánjellegű bizonylat ellen, tagadta felperesnek vagyontalanságát, becsatolta az eredeti peregyességet és ítéletet kért. Az ellenvégi rat tartalma a compensatio megtörténtét, zálogelsőbbségi jog nem lételét és a követelésnek koholt voltát tárgyazza. A tárgyalások befejezése után az első bíróság 1321. sz. a. kelt Ítéletével alperest a kereseti 3848 írt. 35 kr. visszatartott összegnek és 30 frtra mérsékelt perköltségnek felperes javára leendő fizetésében elmarasztalta ; indokul hoaváti r fel, hogy felperesi részről a végrehajtás megtörténte, a kereseti összegnek, illetőleg Brunetti Ferencz követelésinek a kincstári uradalom elleni fennállása, az arra nyert a semmisitőtörvényszék által is helyeselt zálog-elsőbbségi jog nem kifogásolt okmányokkal igazoltatott, mig ellenben alperes, saját beismerése szerént, habár Brunetti Ferenoz ellen jogerejü Ítéletekkel bírt, végrehajtást nem eszközölvén, a compensatio megtörténtét és a követelésnek az által való elenyésztét felperes tagadása ellenében mivel sem igazolta. Ezen Ítélet ellen alperes semmiségi panaszszal és felebbezvénnyel élt. Mindkettőt arra fektette, hpgy*felperes által zálogjog nem nyerethetett, mert a k^vé'telw még a mult 1866dik évben egymás között kölcj^ínös beleegyezés folytán kiegyenlittetett — tehát téfayleg nem létezett és nem létező tárgyra zálogjog szerezhető nem volt; hivatkozott ítéleteire, melyek szerint őt Brunetti Ferencz ellenébe követelés és így megtartási jog illeti." A semmitőszék a panaszt elvetette. A királyi itélő Tábla ellenben az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatván felperest keresetével elutasította és 25 frt. perköltségben marasztalta. Az ítéleti indokban az mondatik, hogy a kincstár és B. F. között 1866-ban compensátió történvén, a mult 1870-ik évben 2-od ízben foganatosított végrehajtás által az 1868-ik évben Brunetti Ferejiczj javára utalványozott pénzösszegre zálogjog nem nyerethetett, — nem annál is inkább, mert B. F. a kölcsönös kiegyenlítéshez beleegyezését adta (?) — Nagy súlyt fektetett a II-odbiróság alperesnek becsatolt ítéleteire, melyeknek alapján a kincstárnak B. F. elleni követeléseit valóknak és a pénz visszatartását törvényesnek tekinti — sőt mi több a visszatartás érvényességére elégségesnek találta a kincstári uradalommal a mult 1870-ik évben B. F-hez közvetve intézett értesítő irat, illetőleg utaványban kifejezett ama szándékát, hogy az utalványozott összeget magának visszatartja. íme ez a másodbirósági ítélet, melynek helyes vagy helytelen volta felett ítéljen a szakközönség. A legkülönösebb azonban a mi ezen ominosus perben a főszerepet játsza az, hogy ugyanegy kérdés felett a semmitőszék és a királyi itélő Tábla ellenkező értelemben h a tá ro z o 11: jelesül a Semmitőszék 1870. martius 18-án 2038. sz. a. kelt határozatában alperesnek a végrehajtási eljárás és a zálogjog ellen intézett semmiségi panasza folytán kimondotta, hogy a felperes a peres összegre zálogjogot nyert. A királyi tábla ellenben 187 J. april 25-én 6829. sz. alatt hozott ítéletében annak ellenkezőjét állitá élére, kimondván hogy felperes nem nyert zálogjogot. Hogy melyik felettes bíróság volt hivatva a kérdés felett illetékesen határozni, annnk meghirálását a szakközönség belátására bízom. — Azonban szabadjon szerény nézetemnek azon kifejezést adni, hogy a királyi tábla, a semmitőszék kel szemben illetéktelenül bocsájtkozott a jelzett kérdés megbirálásába; mert a mi felett a semmitőszék már döntí'lfg határozott, a kir. tábla állásánál és illetéktelenségénél fogva ujolag, még pedig annak ítéletével ellentétes értelemben határozni — hivatva nincs. A fentebb kifejezett nézpontból kiindulva felperes a neheztelt ítélet ellen — semmiségi panaszt és felebbezvón yt nyújtott be. A semmiségi panasz a királyi táblának illetéktelenségére alapíttatott. A felebbez vényben az Ítélet indokainak elfogultsága és tévessége fejtegettetik, nevezetesen — feltüntettetik, mikép a kincstári uradalom 1866-ban nem compensalhatott, mert sem a kincstárnak sem Brunetti Ferencznek követelése valódi és lejárt akkor még nem volt. — Utóbbinak követelése csak a munka átvétele, illetve az érdembe hozott pénznek utalványozása perczében vált tényleges követeléssé — az pedig nem 1866-ban hanem 1869. évben történt; hogy Brunetti Ferencznek az állítólagos compensatióba történt beleegyezése alperes által csak állíttatott, de felperes tagadása ellenére nem igazoltatott, és mégis a 48