Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 42. szám

Pest, 1871. pénteken június 2. 42. szám. Tizenharmadik évfolyam. Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédcgylet közlönye. Tartalom : A fellebbvitel határideje sommás perekben. — Legfőbb itélőszéki döntvény. — Semmitősz. dőntv. A fellebbvitel határideje sommás perekben. Zlinszky Imru kir. tbiró úrtól. A sommás perekbeni fellebbvitel határidejéről a polg. törvk. rendt. igen határozott rendelkezéseket látszik tartalmazni, s e kérdés mégis nem csak magánvita tárgyává lett, hanem a curia két osztályának is ellenkező tartalmú határozathozatalra adott alkalmat, — mely körülmény mindenesetre megérdemli, hogy e kérdéssel foglalkozzunk; annál is inkább, mert a fellebbviteli határidő, a felekre nézve igen fontos kérdést képez. A perrendt. a sommás perekbeni fellebbvitelre nézve két esetet különböztet meg, ugyanis: L vagy megjelent a fél, vagy 2. a peres felek valamelyikének, a kitűzött tárgyaláson elmulasztott megjelenése folytán, hozatik, az 1. esetre azt rendeli, hogy a felebvitel azonnal bejelentendő s 8 nap alatt írásban is indokolható (125 §.) a 2. esetre a fellebbezést határozottan kizárja, és a semmiségi panasz beadásának határidejét a bíróság helyén lakó felekre nézve, három, azon felekre nézve pedig, kik nem laknak a bíróság székhelyén, 8 napra állapítja meg. Ezzel a kérdés megoldottnak látszik; mert a törvényhozó nem gondolhatott oly esetre, hogy a törvény határozott rendelete ellenére, több eset fog felmerülni, midőn a biró Ítéletét nem hirdetvén ki azonnal, hanem azt a feleknek írásban kézbesitetvén, a felektől elvonja azon lehetőséget, hogy felebbvitelüket azonnal teljesíthessék. — S épen, mert ezeu esetről a törvény nem intézkedik, s nézetem szerint, erről mint határozott intézkedéseivel ellenkező tényről, nemis intézkedhetik, forognak fenn kételyek, melyek a két legfőbb törvényszék ellentétes határozatainak váltak előidézőjévé. — A semmitőszék ugyanis ezen esetre nézve aként határozott, hogy: „miután a fél, kinek a sommás perbeni ítélet kézbesitetett, ez által, a felebbvitel iránt azonnal teendő nyilatkozattól elzáratott, és miután a polg. törvk. rendt. 127. §-sa szerint, a perrendt. általános szabályai a sommás eljárásban is alkalmazandók, a 227. §. szerint pedig afelebbvitel határideje rendszerint 15 nap s alperes fellebbezvényét e határidőn belől adta be, ezen fellebbezvény helytelenül lett visszautasítva, sat. 1870. január 22. 87. sz. A legfőbb Ítélőszék pedig következőleg: „alperesek fellebbezése mint nyilván elkésett visszautasittatik; mert alperesek, a nekik, bár szabályellenesen nem kihirdetett, de 1870. július 27-én kézbesített másodbírói ítélet ellen csak aug. 11-én (tehát 15 napi határidőn belül) s igy a polg. törvk. rendt. a sommás eljárás szerint tárgyalt perekben szabályul szolgáló 125. §-ához képest nyilván elkésve adták be." 1871. jan. 30. — 1870. sz. a. Tehát a curia két osztálya közül, azon esetben, ha a megjelent felekkel, annak rendje szerént letárgyalt sommás perben, — a biró hibája folytán -- az Ítélet nem kihirdettetett hanem kézbesitetett: A Semmitőszék: a 227. §-t alkalmazván a fellebbvitel határidejét 15 napra, A legfőbb ítélőszék pedig a 125. §. alapján 8 napra határozza Kérdés merül fel tehát aziránt, melyik fórumnak correct a határozata? Nézetem szerint egyiknek sem 5 — mert: véleményem szerint, — miután a bíróság azáltal, hogy az ítéletet a felekkel kihirdetés helyett — írásban közölte, a törvény határozott szabályát szegte meg; minélfogva is, az ügyet a törvény rendes medrébe visszavezetni s ennél fogva, a sommás bírónak az ítélet kihirdetését, s a bejelentendő felebbvitel jkönyvbe vitelét meghagyni, vélném a legfőbb bíróság, legcorrectebb intézkedésének; -de még azon esetben is, ha tekintve a sommás ügyeknek rendszerint csekélyebb voltát, a legfőbb bíróságokat az által, hogy a biró mulasztása folytán, az ítélet kihirde tése azonnal nem eszközöltetett, a feleket mellőzhető költségekkel terhelni nem akarták, igen is indokolható opportunitási szempont vezette, sem tarthatom azok eljárását correctnek ; mert ezen esetben is a törvény s az általános jogelvek szemmel tartásának kellett volna irányadóul szolgálni, mi — véleményem szerint — az idézett határozatok mindegyikében szem elől tóvesztetett, — mert: a ptrendt. 124. §. szerint a biró a vesztes félnek kötelezettsége teljesítésére legfeljebb 8 napig terjedő határidót szab, tehát — a körülmények szerint — rövidebb határidót szabni is jogában áll, akként, hogy a határidő elmulasztásával, az ítéletben, a végrehajtás van egybekötve a pprendt. 345. §-a szerint pedig a végrehajtásnak helye vau, ha a marasztalt fél, az ítélet ellen törvényes határidő alatt fellebbvitellel nem élt,— mily anomália fejlődhetnék ki tehát abbó',haa biró a vesztes félnek kötelezettsége teljesítését öt nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett meghagyja, — s az itélet nem hiid ítetvén ki, hanem kézbesittetvén, a fél a fellebbvitel bejelentése által annak jogerejüvé váltát meg nem akadályozhatja, ha elmúlván az 5 nap, s a vesztes fél sem kötelezettségét nem teljesiti, sem jogorvoslattal nem él, hatodik nap a nyertes fél vég42