Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 42. szám

1 66 rehajtásért folyamodik, a biró el is rendeli, sa 8 ad napra vagy 15-od napra felebbezés érkezik, — quid tunc? vagy a törvény azon rendelkezésecomprotuittáltatik, mely a birót a kötelezettsége teljesítésére, 8 napnál rövidebb határidő kitűzésére is feljogosítja, vagy a 345. §. azon szabálya, mely szerént a végrehajtás csak akkor rendelhető el, ha a fél törvényes határidő alatt felebbvitellel nem élt; mert a jelzett esetben: a kötelezettség teljesítésére a biró öt napi határidőt tűzött és a felebbezés törvényes határideje a legfőbb Ítélőszék határozata szerént 8, a semmitőszék határozata szerént pedig 15 nap, kérdés tehát, mikor rendelheti el ily esetben a biró a végrehajtást? Igénytelen nézetem szerént, ha a legfőbb bíróságok, azon nagyon is indokolható opportunitást, melyet egyrészről a kereseti tárgynak, — sommás ügyekben, rendszerint csekély volta, s igy a gyakran távol levő bíróságnál, az Ítélet hirdetésénéli megjelenés költségeinek, a kereset tárgyával szemben, aránytalan nagy összege, igazolnak, szem előtt tartotta, s igy a törvény e részbeni szabályai áthágásának puszta megrovását elegendőnek találta is, a törvény szellemének talán megfelelőbben határozott volna, ha oly esetekben, midőn a megjelent felekkel tárgyalt sommás ügyben az Ítélet nem hirdettetik ki, hanem a fe lekkel írásban közöltetik, a felebbvitel határidejéül azon határidót szabta volna ki, a melyet a biró ítéletében a vesztes félnek a kötelezettség teljesítésére kitűzött, — ez által legalább minden anomáliának eleje vétetett volna. Legfőbb iteiüszéki döntvény. A választott bíróság működése akkor tekintetik befejezettnek, midőn az előtte tárgyalt ügyben az Ítéletet meghozta s a periratokat a kikötött felebbviteli bírósághoz felterjesztette. A tál. birák fizetéséül szolgáló napi díj átalány a biró ság működésének tartamára biztositalván, ennek fizetése a működést befejező ítélethozatal napján beszüntethető. Az ítélethozatal után lett működés már nem tartozik a vál. bíróság rendes működési köréhez s csak kivételes foglalkozásnak tekintendő, melynek költségei s dijai külön felszámitandók s követelendök. Tóth Bálint mint felperes a selmeczi bánya-erdős jó szág-igazgatósági pénztár, illetőleg a m. k. bánya-kincs tár mint alperes ellen 4375 frt. s jár. iránt 1867-ben még a Dunán inneni kerületi tábla előtt pert indított, mi az 1868-ki átm. rend. értelmében Selmecz kir. város tszékéhez áttétetett s ott be is fejeztetett. — Felperes keresetét arra alapítja, hogy a kincstár s Besztercze város között folyt peres ügyben*) az azzal megbízott választott bírósághoz a cs. k. pénzügyministerium által 1. sz. a. rendelvénynyel egyik bírónak választatott azon feltétel alatt, hogy ha a vál. bír. elnöki meghagyásainak pontosan megfelel, az utazási szabályszerű dijakon kivül functió jának kezdésétől annak egész tartamára 2500 frt. évi átalány biztosíttatik neki. A megbízást *) Mely nagy érdekű per lapunkban annak idejében ismertetve volt. elfogadván, teendőinek pontosan megfelelt, és 1864. okt. 4-ig működött, mely napra — előbb pedig 1864. apr. 15-re — a vál. bírósági elnök által még Pestre lett birótársaival meghivatva (3. sz.) Daczára ennek, díjazása már 1863. év január végével be lett szüntetve; minél fogva 1864. okt. 4-ig számitva még 4375 frt. fizetés illeti. Alperes kincstár ellenbeszédében az vitattatik, hogy a díjazás csak a tényleges működés idejére köttetett ki, a mi pedig nem tartott 1864. októberig. Bizonyítja ezt a rendelvény ezen kitétele: ,f ü r d i e Dauer der Function' mert különbenben ezen kitétel használtatott volna .fürdieDauerdesMandates.' Ezen értelmezésnek megíélelőleg a díjazás már előbb is be lett egy időre szüntetve t. i. 1861 júniustól 1862. martiusig, mely idő alatt t. i a vál. bíróság tényleg nem működhetett. — Itt azon két kérdés megfejtendő: mi a Functio kitétel valódi értei a; e, és az meddig tartott? és azon kikötött időre a kincstár kifizette-e a kötelezett átalányt? A functio szó — alperes fejtegetése szerint — legtágabb értelemben sem jelenthet mást, mint tényleges foglal kozást, minek felel meg a napi dij átalány fogalma, s az is, hogy ezen díjazás decursiv havi részletekben utólag fizettetett. — A 2-ik kérdést illetőleg vitatja, mikép a választott bíróság mint kivételes szükségkép megszűnik, mihelyt a reá bízott ügy eldöntetett; s igy jelen vál. bíróság teendőjével együtt 1863. jan. 19-kén megszűnt, miután akkor ítéletét kimondotta. — Ettől kivételt nem tehet az 1864. apr. 15-kén még Pesten tartott egy ülés, mivel azt csak a kincstái'nak ellenfele és pedig jogtalanul kérte, tehát csakis annak kértére s állítólagos érdekében tartatott meg — mi tehát a jelen alperes ellen, ki a vál.bíróságot megszűntnek jogosan tekintette, kiterjedtebb terhes kötelezettség alapjául nem szolgálhatott; mind a mellett felperest 6 napi díjjal s fuvarköltséggel megkínálta, mit azonban el nem fogadott. — A 3-ik kérdésre maga felperes sem felelt tagadólag. Felperes válaszolja: mikép az 1. sz. decretum közte s a kincstár közt két oldalú szerződést helyettesit, melyet egyoldalulag egyik fél sem változtathat; s hogy 1858 ban történt kineveztetésétől 1863-ig a perben folytonosan nem dolgozott és mégis egész fizetését egész évre megkapta. Es felmutatja a 8. sz. okiratot, melyben a vál. bíróság elnöke csak 1864. okt. 4-kén közülte vele a vál. bíróság feloszlatását. — Hogy a 2500 frt. évenként igértetett tekintet nélkül arra, hogy dolgo-'.ott e egész évben vagy nem, mutatja az is, hogy az utazási költségekre nem átalány, hanem a tényleges utazás idejére felszámított napi-dijak voltak rendelve, mi kétségenkivülivé teszi az átalány fogalmát. Viszonválaszában alperes még azt vitatja, hogy az 1. sz. minist, decretumot nem magyarázhatja a bíróság, hanem csak az azt kibocsátó ministerium. Arra, hogy felperes akkor is húzta havi részleteit, mikor nem dolgozott, azt feleli, mikép az azon feltevésből eredt, hogy otthon is az ügy érdekében foglalkozik. És habár 1864. lett is e bíróság elnökileg feloszlatva, annak egyes tagjai addig átalányra nem tarthattak igényt, mert az ítélet meghozatalával az egyes birák functiója végkép megszűnt. Aze. bir. törvényszék alperest az egész kereseti összegben s járulékaiban elmarasztalta — következő indokból: „A keresethez 1. sz alatt mellékelt decretum, mely