Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 31. szám - A telekkönyvi törlés kellékéről

123 Az e. bir. tszéki ítélet ellen 1-ső rendű alperes felebbezéssel élvén, kifejtette, mikép törvényeink nem tiltják, hogy végrendelkezési tanuk nők is lehessenek; ama felhozott eiusdem Conditionis-féle kellék pedig a jogegyenlőség szentesitett elveivel ellenkezik. — Különben bebizonyíttatott, mikép a tanuk mind együtt, egyszerre voltak jelen s valamennyi előtt nyiIvánitotta°az örökhagyó végakaratját; továbbá, hogy maga az elhunyt hivta össze a tanukat s kérte azokat végakarata meghallgatására; az, hogy maga a végrendelkező phisikailag keresse fel a tanukat, szükséges, de lehető sem levén — igy a betegek, tehetetlenek, elzáratván a végrendelkezéstől. Az, hogy később foglalták irásba, nem alapos kifogás, mert egy heti időköz nem teheti gyanússá a tanukat emlékezetük csalódásai iránt. A kir. tábla mint másodbiróság 1870. Sept. lökén hozott Ítéletével az első bir. ítéletet indokainál fogva helybenhagyta. (1870. sept. 15. — 18675. sz. a.) Ez ellen e. r. alperes ismét felebbezést adott be, melyben az előbb már előadott érveken kivül különösen azt is fejtegeté, hogy törvény nem követeli, mikép a szóbeli végnyilatkozat irásba tétessék, vagy az mennyi idő alatt eszközöltessék, miért a hétsz. tábla 1867. évi 14068. sz. ítéletével a szóval kijelentett és leirt, de végrendelkező eszméletlen állapota miatt általa s a tanuk által alá nem irathatott végrendeletet, mint szóbelit érvényesnek nyilvánította. Nincs arra sem törvény, mely igényelné, hogy a tanuk végrendelkező saját szavait ismételni tartozzanak. A legfőbb ítélőszék 1871. april 5 kén következő ítéletet hozott: „Mindkét alsó bíróság ítélete 2-odr alperesre nézve érintetlenül; — s azon részében mely szerint néhai Freiburger Matild hagyatékára nézve a törvényes örökösödés felpereseket illetőleg megálapittatott s a perköltségek megszüntettek — helyben hagyatik; — a mennyiben azonban felperesek törvényes örökösödési igényüket a Freiburger Matild által 1-ső rendű alperes Freiburger Lucrétia javára tett hagyományra is irányozták, e tekintetben az alsó bíróságok ítélete megváltoztattatik és Fr. Matildnak 1866. jun. 22-kén szóbelileg tett végrendelete, ugy a mint az az 1-ső sz. iratban foglaltatik, érvényesnek kimondatik. „Indokok: Miután 2-od r. alperes már az 1-ső bir. ítélete ellen sem felebbezett, az alsó bíróságok ítélete ezen alperesre nézve érintetlenül volt hagyandó. „Ugyanazon ítéletek felperesek törvényes örökösödési jogára is helyben hagyandók voltak; mert a menynyire néhai Freiburger Matild szóbeli végrendelete annak egész hagyatékát ki nem meriti, s illetőleg a mennyiben 2-od r. alperas a neki tett hagyományt, az ellene jogerejűvé vált ítéletek folytán többé nem igényelheti, ezen hagyatéki részre nézve, felperesek törvényes örökjoga kétségtelen. „Ellenben néhai Fr. Matildnak 1866. jun. 22-kén tett szóbeli végrendeletét 1-ső r. alperest illetőleg érvé nyesnek kellett kimondani; mert igaz ugyan, hogy a kérdéses végrei delkezés tételénél az 1-só sz. féljegyzés szerint is, kizárólag nőszemélyek voltak jelen mint végrendeleti tanuk; azonban egyrészt az 1715: 27. t. cz. mely a végrendeletekről tüzetesen intézkedik, a nőszemélyeket a végrendeleti tanuzásból nem zárja ki, sem pedig felperesek az alkalmazott egyes tanuk személyére nézve törvény szerint tekintetbe vehető egyébb kifogást fel nem hoztak; — továbbá az 1-ső sz. a. feljegyzés s a kihallgatott végrendeleti tanuk hittel megerősitett vallomásai által ki van mutatva, hogy néhai Fr. Matild szóbeli végrendelete nemcsak elégséges számú, együt s egyszerre jelen volt tanuk előtt, de átalában minden a törvény által megkívánt lényeges formaságok megtartásával tétetett; s nevezetesen hogy a végrendelkező a szobában jelen volt tanukat önmaga szólitotta fel, s gyűjtötte betegágya köré, egyenesen az ő végakaratja meg hallására, amint is örökhagyó azon tanuk irányában egész határozottsággal s komolyan kijelentette végső intézkedéseit,— minélfogva azon ellenvetés, hogy az alkalmazott tanuk nem mint végrendeleti tanuk lettek volna megkeresve s felhiva, merőben alaptalan, valamint alaptalan azon kifogás is, hogy a tanuk a végrendelet tartalmát kihallgatásukkor kimerítően előadni képesek nem lettek volna, minthogy a tanuk az 1-só sz. szerint az örökhagyó nyilatkozatait 1866. jun. 29. tehát már heted napra friss emlékezetük szerint feljegyeztették, s hitüket letették arra, hogy az örökhagyó azon feljegyzés tartalma szerint intézkedett." (1871. april 5.—7221. sz. a.) Semmitöszéki döntvények. (4 Seinmitőszék döntvénykönyvéből vannak szószerint kiírva a következő ebi határozatok.) Valamely bér vagy haszonbérben levő habár jelzálog vagy igény állal terhelt ingatlan bér — s illetőleg haszonbér jövedelmei jelzáloggal nem bíró hitelező részére a jelzálogos hitelezőit és igénylök jogainak épségben tartása melletti lefoglalásának a perr. 417. §-sa útjában nem áll. Császár Cziczele Nagy-Szombat város törvényszékéhez biztosítási végrehajtás elrendeléseért folyamodott Schifíer György ellen 450. frt. s járulékai erejéig, — mi megadatván, felperes a foganatosítás alkalmával azon kérelmet terjesztette elő, hogy biztosításul végrehajtást szenvedőnek ingatlanja (egy háznak) lakbérére intéztessék a lezálogolás. — A végrehajtó kiküldött e kérelmet viszszautasitotta; tekintve hogy a kérdéses ingatlan betáblázott követelésekkel van terhelve. Ez ellen mint az 1870. sept. 20-kán teljesített eljárás ellen felperes semm. panaszt adott be; mert a kiküldött végrehajtó által az érintett kérelem indokolásául felhozott 417.— 420. §§-&ok csak a haszonbérbe adható ingatlannak jövedelméről szólnak — tehát azon §§-sok a lakásokra s azokból fizetendő lakbérekre nem alkalmazhatók. A Semmi tőszék határozata ez: „Nagy-Szombat város tszéke kiküldöttjének 1870. sept. 20-kán foganatba vett végrehajtási eljárása, a házbér zálogolását mellőző részében megsemmisíttetik s ennek pótlagos lefoglalására utasittatik; „Okok: Végrehajtást szenvedett tulajdonához tartozó, bár betáblázásokkal terhelt ház után járó lakbér nem tartozik a perr. 395 s 423. §§ ban felsorolt azon tárgyak közé, melyeket átalában vagy az ingatlanoktól elkülönözve, az ingatlanra betáblázott hitelezők elsőbbségi jogainak sérelme nélkül, végrehajtás alá vonni nem lehetne ; a törvényszéki kiküldött tehát azáltal, hogy végre| hajtási alapul felperes által kijelölt lakbérnek lezálogo31*