Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 31. szám - A telekkönyvi törlés kellékéről

124 lását hivatalból megtagadta, a perrend 297. §. 1. pontja alá eső törvényellenes eljárást követett el. (1871. martius 31. — 2024. sz a) Harmincz frt. értéket meg nem haladó személyes kereset­nek a perr. 9. cz. I. Fej. (állal) megszabott eljárás mellőzé­sével, valamely rendes bíróság általi elfogadása hivatalból ész­lelendő sem. esetei nem képez*J Szőke Mihályné Tolna megye illető szbirája előtt Klézli János s társai ellen 13 for. 42 kr. erejéig kártérí­tési pert indított, mi sommás uton befejeztetvén, a szbirói Ítéletet mindkét fél felebbezte. A kir. tá b 1 a a felterjesztett periratokból azt észlel­te, mikép mind felp. mind alperesek ugyanazon közs. la­kosok, felp. mégÍ9 keresetét közvetlenül a r. bírósághoz nyújtotta a nélkül, hogy a perr. 480. §-nak megfelelőleg a községi bíróság arróli bizonyítványát, hogy a felek se ki nem egyezhettek, sem a községi bíráskodást el nem fo­gadták, vagy hogy az idézett fél meg nem jelent — be­csatolták volna; minthogy pedig a 480. §. szerint ily bi­zonyítvány nélkül a kereset rendes bíróság által el nem fogadható, a tábla a 297. §. 1. p. alá eső s hivatalból is figyelembe veendő sem. esetet látván fenforogni, érdem­leges megbirálás előtt az ügvet a Seinmitőszékhez 304. §. alapján felterjesztette. A Semmitőszék azonban ezen hivatalból áttett sommás ügyet a kir. táblához saját hatáskörében ellátás végett visszaküldeíni rendelte; „mert habár ugyan a fenforgó kereset a község bí­rósági bizonyítvány felmutatása nélkül a perr. 480.§-hoz képest elfogadandó nem lett volnn, miután azt mégis az eljáró szbiró elfogadta s az ellen a felek részerői sem té­tetett kifogás, de az egyesség az eljáró bíróság által si­kertelenül mégis kísértetett,a kir. Semmitőszék az Ítélet­tel befejezett jelen eljárásnak a perr. 304. §. illetőleg 297. §. 1. pontja alapján hivatalbóli megsemmisítésnek tekin­tettel a perr. 51. §-ra is — helyét nem találta." (1871. april 5. — 3934. sz. a.) Felebbezvény beadásának elmulasztása miatt inditolt iga­zolási eljárásban, elhárilhatlan akadály bizonyítása nem szük­ségeltetik, hanem az igazolási kérelemmel élő részéről a vétlen mulasztás kimutatása elégséges. Szentiványi Károly s társa Nógrádmegye tszéke előtt Szentiványi László ellen szerződés érvénytelenítés végett újított pert kezdettek, melyben újított alperes el­marasztaltatván, az a marasztaló Ítélet felebbvitellel kí­vánván élni, azzal elkésett. Igazolási kérelmében előadta, mikép Pordán Imrét e perben rendes ügyvédjét helyettesítő Farkas Ferencz az őt értesítő telegrammjában a kézbesítés napját vétlen hibából dec. 21-re tette s így azon hitben volt, hogy a *) Lásd lapunk 29. számban a 2053. sz. döntvényt — mely­ben egészen ellenkező elv mondatott ki a békebirói hivatás igen alapos indokolásával. Mélyen sajnáljuk az ily ellenmondásokat. felebbvitel beadási határnap 1871. jan. 5-kén jár le, ho­lott az dec. 26. járt le. A mulasztás tehát hibáján kivül történt s igy eluáritlan akadály feníorgása kétségbe nem vonható. A tszék 1871. febr. lb'-kán 768. sz. végzésével az igazolási keresetet visszautasította; mert elhárithat­lan akadály fenforgása nem igazoltatott, mivel an­nak nem vehető a fent érintett Farkas Ferencztől Pordán ügyvédhez intézett telegramban elkövetett vétlen tévedés; minthogy az okmányok szerint alperest jelen perben nem Pordán, hanem Farkas F. maga képviselte — mi iránt okmányok ellenében tanúkihallgatás nem alkalmazható, de a perr. 192. §. a) p. szerint a felet képviselő vagy kép­viselt ügyvédek tanukul ki sem hallgattathatnak; és mert alperes maga beismeri, hogy a kérdéses telegramm dec. 14-kén már Pordán kezei közt volt, ki tehát további tudakozódás által könnyen helyre hozhatta volna a hibát. Ez ellen alperes sem. panasszal élt, azon okból, mi­vel a fellebbviteli határnap elmulasztásánál e 1 hárít­hat lan akadály igazolása nem igényeltethetik; habár a hibás telegrammi tudósítás elhárithatlan akadálynak veendő, mert tőle nem függő idegen cselekmény által vi­tetett tévedésbe s mulasztásba Az ügyvédnek ily vétlen mulasztása a félre nézve elhárithatlan akadályt képez. — A véletlen mulasztás igazolását tanúsítandó tanúkihall­gatás sem lehetett mellőzhető, mert Farkas F. nem volt alperesnek megbízott ügyvéde ; s azonkívül Buttlerre is hivatkozott. A Semmitőszék következő határozatot hozott: „Jelen ügyben Szentiványi László által az igazolási kérelemben foglalt és a tárgyalás folyamában felhozott állításoknak igazolására felhívott tanuk kihallgatása szük­ségesnek találtatván, az eljáró bíróságnak neheztelt végzése a perr. 297. §. 17. p. alapján megsemmisitetik s az oda utasittatik, hogy az igazolást kérelmező részéről megnevezett Pordány Imre és Farkas F. tanukat D — Buttler Frigyest pedig az F alatti kérdő pontokra a perr. IV. cz. 4-ik fejezetében foglalt szabályok szerint kihall­gatván, és az igazolási ügyet tárgyazó iratokat a fő per­hez csatolván, ezek nyomán ujabb végzést hozzon." (1871. apr. 5. — 3289. sz.) Csödiuegszüntetés. Néhai Ballá Mihály e. Debreczen tszékénél, csődvagyon-felosztással; — Zinner Károly újpesti lakos e. Pestmegye tszékéoél kiegyezéssel; Török Frigyes ház­tulajdonos e. Pest város tszéke, hitelezők kielégitésével;—K 1 i n­ger Márk e. Pest város tszékénél kiegyezéssel; — Schreier Móricz e. Szabadka tszékénél kiegyezéssel; — gr. E 11 z Iuiréné hagyatéka e. Veszprémmegye tszékénél; — Schöberl János bej. kereskedő e. tömegfelosztással Po9t város tszékénél; K r a u s z Móricz n.-károlyi lakos e. Szatmármegye tszékénél ki­egyezéssel,— Wicklein Lajos pékmester e. Pozsony város tszékénél; — S z t r a ti m i r o v i c s Mladen kulpini birtokos e. Bácsmegye tszéke által 1850. évben megnyitott csőd kielégítéssel, s még 5145 for. felesleg is maradván. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAV ISTVÁN. Megjelen e lap betenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt., fél é negyedévre 2 frt. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ik em. balra. Pesten, 1871. Nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában, hal-piacz és aldunasor sarkán, 9. sz. a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom