Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 30. szám - A debreczeni ügyvédegylet észrevételei az "Ügyvédi rendtartás" javaslatára. (Vége.)

1 18 a perr. 338. §. az előleges biztosításra nézve határozottan | rendeli, hogy a követelés veszélyeztetésének valószínűsége kimutattassék — mit folyamodó nem teljesített. Ez ellen a biztosításért folyamodó se mm. panaszt adott be, tévesnek vitatva a 338. §. itteni alkalmaztatását, mert jelen esetben nem kell a veszély valószínűségét igazolni, mivel biztosítási joga a kötelezvényben foglaltatik — és a perr. 53., 54. s 284. §§ ban foglalt eseteket kivéve a felek szabadon egyezkedhetnek. A Semmitőszék azt elvetette; „mert a perr. 338. §. szerint a biztosítás per indítása elótt s annak folyamában akkor rendelhető, ha a mellett, hogy a lejárt követelés valódisága teljes hitelt érdemlő okirat által támogattatik, veszélyeztetésének valószínűsége is fenforog; tekintve tehát, hogy egyesek által elválalt oly kötelezéseket, melyek a törvény rendelkezésével ellenkeznek, a bíróságok figyelembe venni nem tartoznak; — az eljáró bíróság azáltal, hogy noha Varga István nemfizetés esetére ingó vagyonára a biztosítás foganatosítását megengedte — a kért biztositásnak a követelés veszélyeztetése valószínűségének kimutatása nélkül helyt nem adott, semmiségetelnem követett." (1871. april 5. — 3459. sz. a.) Ha valamely hitelező részére ingók és ingatlanok együtt foglaltattak le, és az ingóságokra az árverési felfüggesztő ha tállyal igény támasztatolt, ezen igénykeresel az ingatlanok elárverezésének útjában nem állhat. Hivatalos megkeresés folytán Reichard Ferencznek telekkönyvezett fekvőségeire a k. kincstár s más károsultak javára ebeknek megítélt kártalanítási összegek erejéig a végreh. zálogjog bekebelezése a telekk. tszék 1363. sz. végzésével elrendeltetett s további 3651. sz végzéssel azon lefoglalt ingatlanokra s tartozékaira az árverés is elrendeltetett, mi az 1870. febr. 25 ki árverési határnapon foganatosíttatott. Ezen árverés elleD Reichard sem. panaszt adott be; mert végrehajtáskor ingatlanján kivül ingóságok is foglaltattak le, melyek azonban árverés alá nem bocsájtattak — a 297 dik §. 19< pontja ellenére; továbbá az árverési feltételek megalapítása a szabad versenyt kizárta, a mennyiben a 3000 ír. vételár Ipolyság pénzszegény piaczán, fele részben 30 nap alatt, s másik felében ismét 30 nap alatt rendeltetett lefizettetni; és a becslés is törénytelenül tétetett, miután 424. §. szerint ingatlan becsértékét annak 100 szoros közadója képezi. A Semmitőszék e panaszt elvetette „mert ámbár ugyan a 297 §. 19. p. szószerinti értelme szerint, ha ingók s ingatlanok együtt foglaltatnak le, s a 358. § ban kijelölt sorrend mellőzésével előbb az ingatlanokra rendeltetik el az árverés, semm. panaszoak volna helye; jelen esetben mégis, midőn a külön lefoglalt ingóságokra a végrehajtást szenvedőnek neje igényt jelentett be, s ezáltal azok elárvereztetését meggátolta; az hogy a végrehajtás az igény iránti per eldöntéséig, vagy bármely, a végrehajtást gátoló hasonló akadály elhárításáig — felfüggesztéssé^, az igazságszolgáltatás s a törvény czéljával összeférhetlen levén, — a tszék azáltal, hogy az árverést a külön lefoglalt ingatlanokra rendelte foganatositatni, jogsérelmet okozó s megsemmisítésre okul szolgálható szabálytalanságot el nem követett; „mert továbbá az ingatlanok az épületeket kivéve, a becslési jkönyv tanúsága szerint, az állami földadó 100-szoros mennyisége alapján s igy a 424. §. szerint szabályszerűen lettek megbecsülve. „m e r t végre árverési feltételekben a végrehajtást szenvedőre nézve hátrányos s a vevőket elijesztő szigorúság annálkevésbbé rejlik, mert panaszttevő azon előadása, hogy a 2-ik részlet fizetés határideje csak 30 nipra tüzetett volna ki, az árverési feltételek tartalmától szemlátomást eltér s a valósággal ellenkezik a mennyiben azok 3 ik pontjában nem 30 nap, hanem 3 hónap van kitűzve." (1871. april 5. — 3112. sz. a.) Ha valamely katonai biróság az 1867. 12. I. cz. 14., és az 1868. évi okt. 13-ról kell igazs. ministeri rendelet ellenére nyugalmazott, vagy a kotonaí tiszti rang megtartásával kilépett katonának ügyeiben ítél, az ezen itélet alapján elrendelt végrehajtás a hazai bíróságok állal nem foganalositható. Mihályi Gábor mint felp. nyűg cs. k. őrn. b. Varincourt ellen még 1856. évben a szatmármegyei törvényszék előtt számadási pert indított, melyben felperes másodbiróságilag nyertes lett. Azonban 1862. évben a hétszemélyes tábla, hová az ügy felkerült, az alsó bíróságok határozatait megsemmisítette s felperest keresetével a katonai tszékhez utasította. — Ennek folytán felperes 1865ben perét újra megindította a budai katonai tszék elótt, mely által 1870. évben hozott itélet felperest keresetétől elmozdította s őt a perköltségekben el is marasztalta. — Ezen itélet felebbezés folytán a katonai felebbviteli tszék által is helyben hagyatott. Ezen két egybehangzó itélet alapján alperes által beadott kérelemre a katonai tszék felperes ellen a megitéU perköltségek erejéig a végrehajtást elrendelte s foganatosítása végett Pest város tszékét megkereste, mely tszék 1871. jan. 24-kén 2591. sz. a. végzésével a végrehajtás foganatosítására egy kebelbéli végrehajtót küldött ki, ki által az f. é. február 24-kén foganatositatott. Ezen eljárás ellen felperes törvényes időben sem. panas zt adott be; minthogy fen.nálló törvényeink szerint kat. tszékek polgárok ellen érvényes Ítéletet nem hozhatnak — tehát ily Ítéletek a polgári törvényes bíróságok által végre sem hajthatók; s minthogy az Ítéletet hozott katonai biróság, akkor midőn ítéletét hozta, a magyar birodalomban bíróként már el nem járhatott, tehát ítéletet hozni és végrehajtást elrendelni, nem volt jogosítva. A Semmitőszék „tekintve hogy az i8ö8. évi 40 t. cz. 54. §. által a nyugalmazott és katonai tiszti rang megtartásával kilépett katonák polgári ügyeikre nézve, a polgári bíróságok alá helyeztettek ; „tekintve továbbá, hogy a már 1868. aug. 6-kán kelt s m. kir. igazs. ministeriumnak okt. 13-kán megjelent rendeletével a fentebbi törvénnyel üszhangzó legf. elhatározás közzététetett, — s ezek folytán panaszlónak alperes cs. k. nyugalmazott őrnagy elleni számadási polgári perében a budai katonai tszék az említett törvénynek életbelépte után 1870. évben a törvényhozás által tőle ily ügyekre nézve megvont birói hatalmat gyakorolni többé jogosítva nem volt; „ennél fogva az emiitett katonai tszék által a fennforgó ügyben a fentebbi 1868. évi törvény után és annak ellenére hozott határozatot, és ennek következtében az eljáró birósághoz végrehajtás végett intézett meg-