Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 14. szám - Válasz Vajkay Károly urnak [2. r.]

Pest, 1870. péntek február 18. 14, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom: Válasz Vaikainak. — Semuiitöszéki határozatok. Válasz Vajkay Károly urnák. Barna Ferenc z ügyvéd úrtól. II. Mindenekelőtt vizsgálat alá veszem a) a legfőbb Ítélőszék által eldöntendő ügyek minőségét. — Azonban bevallom, hogy positiv adatok nem állanak rendelkezésemre; de azok után, miket különböző ismerőseimtől hallani alkalmam volt, bátran állithatom, hogy az eldöntendő' ügyek közül alig tesz 6°/0 azok száma, melyeknek előadása egy egész ülést kívánna, ez tehát tenne 8280 dból egy éven át 500 dbt. — Ezeken kivül lehetnek még ügyek nagyobb vagy kisebb számmal, melyeknek előadása hosszabb időt vesz igénybe 15 percznél; de az eldöntendő ügyeknek nagyobb része kisebb terjedelmű s nem is tárgyaz oly kétes jogesetet, hogy úgy, mint én felfogom, azokat 15 perez alatt előadni és elintézni ne lehetne. Fájdalom, még eddig az volt a panasz, hogy a konok felebbzések száma igen nagy, ezen általános panasz feljogosít azon feltevésre, hogy igen sok esetben felperesnek keresete merőben alaptalan, mig ellenben a legtöbb esetben, kivált adóssági perekben, felperes követelése tisztán áll, s alperes csak hasztalan kifogásokkal védi magát. De e körülményié kevés súlyt fektetek. Akár alapos, akár alaptalan a felperes keresete; akár helyes,akár helytelen alperes kifogása, azokat az itéló bíróságnak tudomására kell hozni. De lehet ezt tenni röviden, minden hosszadalmasság elkerülésével. A fősúlyt én arra fektetem, hogy a legfőbb itélószéknél is az ügyek nagyobb része adóssági perekből, sommás visszahelyezési ügyekből, váló perekből, telekkönyvi ügyekből áll, s hogy ezekben nem lehetetlen a tényállást röviden, és mindamellett kimerítően előterjeszteni, Már pedig a mely perekben a tényállást röviden, és érthetően előterjeszteni lehetséges, azoknak eldöntése 15 perez alatt meg is történhetik, b, Azt mondám, hogy különbséget kell tenni az előadás módját illetőleg a különböző fokozaiú bíróságok között. Egészen helyén van az első folyamodásu törvényszékeknél azon előadási mód, melyet V- K. úr a harmadbíróságnál akar fentartani. De nincs helyén a másodbiróságnál,még kevésbé van helyén a harmadbiróságnál. Jelen fölebbviteli rendszerünk mellett nagy különbség vau e három bíróság között; — áz első bíró egyedül a perbeszédeket és bizonyítékokat vizsgálja, azokból állitjaössze az ítéletének alapul szolgáló tényeket; mig ellenben a másodfolyamodású biró már azt vizsgálja, ha váljon az első biró helyesen fogta-e fel a tényeket, azaz fogadott-e el be nem bizonyított téuyeketbizonyitottak gyanánt, s nem mellőzött-e bizonyitott tényeket; ha a tényeket helyesen fogta fel, váljon azokra a törvényt helyesen alkalmazta-e? mig végre a harmadik bíróság előtt már két biróság ítélete fekszik, s azon ítéleteknek helyessége vizsgaltatik. Már most tudni kell azt, hogy igen sok esetben az ügy a másod és harmadbiróság előtt egészen máskép áll, mint állott az első-illetóleg másod biróság előtt. De csak azt az egyet emlitem, hogy igen sok esetben a felek az első, illetőleg másodbiróság ítéletét nem minden pontjában felebbezik, igen sok esetben a ténykérdésben ninos is felebbezés, és a felek csak a törvény alkalmazását tartják sérelmesnek. Azt hiszem tehát, hogy a felebbviteli bíróságoknál nincs helyén azon előadási mód, melyet az első bíróságnál szükséges követelni; hanem a felebbviteli bírónak tiszte a tényállást röviden s érthetően előadni. Hiszen, ha a felsőbb biróságoknál ugy adatnának elő az ügyek, mint az alsó biróságoknál, akkor, kivált minálunk, hol az ügyek legnagyobb részét konokságból fele bbezik, a másod bíróságnál, hol a tanács nem mint az első bírónál 3, hanem 5 bírói tagból áll, épen annyi biró kivántaték, mint az összes első folyamodásu törvényszékeknél, és a harmad biróságnál, hol a tanács 7 bíróból alakul, legalább annyi mint a másodbiróságnál. Már pedig ez sem államgazdászatilag uem lenne helyes, mert az arra szükséges roppant költséget az állam pénztára meg nem birná; sem a müveit külföld előtt becsületünkre nem válnék, ha t. i. a felsőbb itélőszékeink bíróiról azon nézet terjedne el, hogy azoknak ügyetlensége miatt az állam épen annyi felebbviteli birót kénytelen fizetni, minta mennyi az alsó biróságoknál van alkalmazva. Az államot a polgárok irányában csak azon kötelezettség terheli, hogy peres ügyeikben az igazság kiszolgáltassák; de e kötelezettség nem terjedhet odáig, hogy a peres ügyek élőadásában a felebbviteli biró hoszadalmas legyen. Az állam tehát nem túrheti, hogy a felebbviteli bíró azt sorolja elő, milyennek vitatja az egyik és a másik fél a tényállást; hanem érdekében van azt kívánni, hogy a felebbviteli biró a tényállást ugy adja elő, mint az valóban van; az állam nem tűrheti, hogy a felebbviteli biró minden bizonyítékot, a melyet a felek összehalmozni jónak látnak, akár tartoznak a dologra akár nem, felolvasson; hanem méltán megkívánhatja, hogy csak a döntő bizonyítékok döntő helyeinek fololvaaásával vegye a tanácsülés idejét igénybe .