Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 14. szám - Válasz Vajkay Károly urnak [2. r.]

54 Csak gondoljuk meg, hogy a két Cúria mind két osztálya már is 52 birói tagból áll. Van-e hasonló kiter­jedésű és népességű állam Európában, mely ennyi leg­főbbtszéki birót volna kénytelen fizetni; és pedig jól meg­jegyezzük, nem az igazság érdekében, hanem leginkább a konok perlekedők kedveért?! Különben természetes, hogy bírónak nem szabad a tényállást önkényileg faragni, nem szabad semmi döntő körülményt, vagy bizonyítékot elhallgatni; hanem a tényállást a perben előadottakból, és az ezek igazolására alkalmazott bizonyítékokból kell levonnia; de ezen köte­lessége nem következteti, hogy a kereset és periratok terjedelmes kivonatának felolvasásával meritse ki a tanács­ülés idejét, melynek az igazságos eldöntés tekintetében csak a ténykörülmény tiszta és rövid előadására van szüksége. Én legalább igy fogom fel az elődás hivatását; és a kormánytól megvárhatnók, hogy csak oly felébb vi teli bírókat nevezzen ki, kik­ben megvan mind a képesség, mind a lel­kiismeretesség, miszerint tudják és akar­ják is a tényállást híven előadni ugy, hogy a colle­gium a vitás kérdést felfogni, és eldönteni képes legyen. Hogy ez nem lehetetlen, igazolja törvénykezési tör­ténelmünk; mert hiszen hogyan vibették volna fel egyes birák 700—900 darabig az elintézést, ha nem a szorosan vett tény áll i dék előterjesztésére szorítkoztak volna ; pedig, hogy ilyen előadók szerepeltek a volt kir. táblánál, és ma­gam isneve?hetnék meg egyeseket, azt jelenleg hivatalos­kodó tagok sem tagadhatjak ; pedig ne feledjük, hogy ezen tagok a hétszemélyes táblánál is el voltak foglalva.— To­vábbá hivatkozhatom külföld példájára is, mert hiszen mi is egyéb a franczia törvénykezésnél a rapports, *) mint a tényálladék, és bizonyítékok összeállítás. Végre mit jelentene az eljárási szabályok 60 §, mely az előadási kivonathoz csak a lényeges körülmények felemlitését kívánja. De elnézve a fentebbi következietésektő), váljon jogtudományi szaklapjaink nem hoznak-e koronkint ér dekes jogeseteket, melyekben a tényállás röviden és még is érthetően van előadva ugy, hogy az olvasó szak­tudós ítéletet mondhat felette? Nézetem szerint ahhoz, hogy az előadók a felebb­viteli bíróságnál az ügyeket az elébb jelzett módon adják elő, nem is szükséges törvény ; mert ha a törvényhozás az előadási rendszert fentartotta, az előadás ily módja a felebbviteli bíróságoknál a dolog természetében fekszi k; de ha a törvényhozás ez értelemben törvényt alkotna, még e miatt nyugodt lelkiismerettel alhatnék és nem kellene aggódnumiatt,hogyaszeaény közön-ég fizetné meg ennek árat; mert erre csak akkor lehetne ok a, ha nem képes birák kezébe tetetik le a legfőbb itélőtszéknél *) A franczia code de procedure civile III. §-a igy hangzik. „Tou9 rapports meme sur délibire3 serons faits a l'audience; le rapporteur resumera le fait et les moyens sans ouvrir son avis; les defenseurs n' auront sous aucun prétexte la parole apres le rapport; ils pourrent seulement remettre sur-le champ au presi­dent de siinples notes énonciatives des faits, sur lesquels is prete­tendraient, que le rapport a été micornplet ou inexact. az igazságszolgáltatás. Ugy de emiatt a felelősség nem a törvényhozást, hanem a kormányt ter­heli. Sem a közönségnek, sem az igazságszolgáltatásnak nem áll érdekében, hogy a tanácsülés ideje az ügyvédek elmeszüleményének habár kivonatos felolvasása által fecséreítessék el; a gyakorlott birónak különben is elég a bizonyított tényt hallani, hogy igazságosan dönthessen. És ez által nyer a közönség, mert kevesebbe kerül az igazságszolgáltatás; és utóbbi is nyer, mert a szavak töm­kelegébe nem burkoltatván a tényálladék, tisztább és gyorsabb leend. Elvégre tévedés azt hinni, hogy az ösz­szes periratok kivonatos előadása szükséges lenne arra, hogy tapasztalt bíró az ügy eldöntésénél helyesen sza­vazhasson, Nem titkolhatom el, hogy V. K. ur czikkének elol­vasása után bennem is aggodalom támadott, mert ha a legfőbb tszék ily kitűnő tagji is az előadási rendszer oly módozatának hódol, hogy az ügy eldöntésére a per min­den körülményeinek tanácsi előterjesztése szükséges; ha mondom V. K. urnák is ily nézetei vannak a felebbviteli előadók kötelességeiről, akkor tisztán áll előttem, hogy a legfőbb ítélőszék birói ily irányban indultak, és felfe­dezve van ez irányban az ügyelintézés lassúságának és tömérdek hátraléknak főoka. Aggodalmán annál nagyobb, mert e bajon már most a kormány is alig segíthet, feltéve, hogy a kincstár tetemes terheltetése nélkül segíteni kész lenne. Jól tudom, hogy nagyobb ügyességet kiván a bíró­tól egy kész perből rövid, de mindamellett kimerítő tény­állást készíteni, s igy a pert minden döntő momentu­maiban stúdium tárgyává tenni, hogy azt röviden és még is kimerítően előadhassa, mint a pert, hogy ugy mondjam rövid kivonatban lemásolni, s a tények összeállítását az ítélő collegiumra bizni; mert az itélő collegium teen­dője könnyítve van, ha csak azt kell vizsgálnia, váljon az előadó a tényeket helyesen állitotta-e egybe; mig emitt gyakran sok időbe kerülhet a tanács tagjainak a valódi tényállással tisztába jönni. Azonban ezen nehézség nem tartóztat vissza, hogy nézetem mellett maradjak. Az erők szaporításának esetei soha meg nem szűnnek, ha a felebbviteli bíróságoknál az eddigi előadási módozat mellett megmaradunk, s annak a per bizonyított tényállása rövid előadását nem helyette­sitjük. Minden kezdet nehéz, sokan lehetnek, kiket meg­győződés, — és ezek közé kell czikke után V. K. urat számitanom, — sokan kiket az idő hiánya visz arra,hogy hosszadalmasan referáljanak ; mert nem lévén idejök a pert áttanulni, kénytelenek az alsó bíróságok perkivonatait használni. — Ha azonban sikerülne a tehetségesebb és tapasztaltabb bírókat az ellenkezőről meggyőzni,és mind­annyinak idő engedtetnék a perek áttanulmányozására, nem kétlem, hogy a jobbak példája vonzólag hatna a többi­ekre s igy az előadásbani lassúság, s ezzel együtt a hátralé­koképen a szegény közönség könnyítésére,de egyszersmind az igazság előnyére is megszűnnének. Önként értetik, mint már elébbi alkalommal mondottam, hogy a birónak a készületre szabad napjai legyenek, mert a folytonos ülésezés által kimerült bírótól azon készületet, melyet én az előadáshoz szükségesnek tartok, követelni sem lehet. Végül még egy megjegyzést V. K. ur azon befeje­ző szavaira „Prapcipit&ntia est noverca justitiae". Való igaz! De tagadom, hogy e közmondás alkalmazást nyer-

Next

/
Oldalképek
Tartalom