Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 12. szám - Az erdélyi urbériség és székely örökség jogalapjáni keresetek kérdésében. Nyilt kérdés és kérelem az igazság ügyminiszterhez

46 let 4 §-sa a záros határidőt csak a földes urak számára és csak a majorság s nem pedig a úrbéri természetnek is bebizonyítására engedélyezte* Innen kimagyarázható, hogy n mart. 11-keltminiszteri pótrendelet 6-ik §-sa minden jogérvényes Ítéleteket vagy jogérvényes egyességet érintetlenül hagyatni rendel. — innen kimagyarázható, hogy az 1868 aug. 12-én kelt min. rendelet 7-ik §-sa miért igér kárpótlást annak ki Ítélet által önmegváltásra Ítéltetett ha be tudják bizonyítani a megváltott birtok uibéri természetét; — de a hozott birói Ítélet által földes uraik irányában megállapított kötelezettségeket egész terjedelmében s erejében változatlanul fen tartja. É- még is mindezek daczára határozott tény s bevégzett dolog levén az, — hogy az erdélyi kir. úrbéri tszékeinkhez az 1868. mart 11-én kelt min. pótrendelet 4. §. záros határidejében számos úrbéri természet jogalapjára fektetett keresetek adattak be, — s azok egyes törvényszékek által elfogadva — mig mások által visszautasítva lettek — sót az erdélyi úgynevezett, mvásárhelyi kir. ítélő Tábla elfogadott irányelvként az urbért jogalapokoni kereseteknek is helyet ad- és azokat hol visszautasitattak elfogadás s elintézés végett küldi vissza. Hogy mennyire téves mind azon első biróságok elve, — mind a kir tábla kiindulása és a legfőbb bíróság nézete is,ha netán azokkal lesz egy nézeten, kik az 1868. évi min. pótrendelet 4. §, értelme ellenére is az urbériség czimén illetőleg jogalapjára fektetett keresetek elfogadását helyen látják,midőn fennebb kimutattam — általa azt is kivilágítottam, hogy azok nemcsak az idézett miniszt.pótrendelet ellen önalkotta elvek alapján intézkedve — vetnek, hanem az állam pénzalapját is tetemes megkárosítják, — mely eljárási irány a létező rendeletek ellenében a bíróságoknak mint hivatásuk nem lehet — épen ugy nem állhat jogukban önalkotta magyarázatokra ! alapítani határozataikat. Ha ez nem lenne igy — sem ok, sem értelme nem lett volna jelen felszólamlásnak. És mennyiben ezen ügy nem egyes érdekű, — h^nem országos horderejű kérdést képez — teljes tisztelettel indíttatva éreztem magam azt mint nyilt kérdést nyilvánosan intézni az igazságügyminiszter úrhoz s őt tiszteletteljesen felhívni; — miszerint ha az 1868, évi mart. 11-én kelt miniszteri pótrendelet 4-ik §-sa világos és kétségbe hozhatlan értelme mint az egész rendelet belső szelleméből is folyólag a záros határidő 1870 jan. 1-én csak is székélyörökség jogalapjára fektetett keresetek beadására szól — az állam pénz alapja — mint az oknélküli perlekedések kikerültetése végett elrendelni méltóztassék, hogy a nem székely örökség, hanem az úrbéri természet jogalapjára fektetett keresetek el nem fogadandó ks hivatalból annyival inkább visszautasítandók, mert az említet pótrendelet 4ik § sa záros határideje csak a székely örökség jogalapján meginditundó keresetekre re n de 1 t e t e 11. Ez által mint kellő korán elejó lesz vevé a bíróságoknál lábra kapóit téves iránynak, épen ugy egyesek s az állam tetemes káro8Íttástól lesz ineekimélve, — ellenesetben egyéni nézetem szerint az 1868. mart. 11. pótrendelet értelme s belső szelleme nemcsak fenntartva nem leend, sőt az illetéktelen közegek által hatályon kivül fog helyeztetni. Legyen szabad reményleniink, hogy a szükséges miniszteri intézkedések elvérhatnom jelen tárgyra nézve mielőbb meg fognak minket erdélyeket nyugtatni. Szabó József (Számosak nevében) ügyvéd M.-Vásárhelyt. Scnunitöszéki határozatok. Végrehajtás tárgyául nem szolgálhat azon ingatlan, mely még az örekhagyó s nem az adós nevére van telekkönyvezve, melyre nézve a hagyatéki ügy elintézésével az adós ö rök illetőleg tulajdonjoga még nincs bíróilag megállapítva. Ily végrehajtás ellen jogosultak perorvoslaltal élni az adós testvérei, kik ugyanazon ingatlanban örökösókül neveztetlek. Grerhard Vilmos Dorosma város tszéke előtt Kiss Sándor ellen 320 fit. iránt adósági pert folytatván s véghajtás elrendelését nyervén, annaksfoganatositása alkalmával a kiküldött végrehajtó a jkönyv tanúsága szerint a dorosmai telekjkönyvben Néhai Kiss András s Bárány Anna hagyatékát képező s még ezen örökhagyók nevén álló ház és szőlőből alperes Kiss Andrást törvényes örökösödés alapján meg illető x/3 részt lefoglalta s megbecsültette. Ezen eljárás ellen az Örökös társak Berecz József mint Kiss Annától származott kiskorú gyermekei gyámja és Kiss Erzsébet felfolyamodással összekapcsolt semmis, panaszt adtak be, főleg azon okból ; mert a végrehajtás alá vett ingatlan még néhai Kiss Andrásék nevén áll telekkönyvezve melyből alperest Örökrész nem is illeti, mert abból ki lett tagadva 2. N. nem érvénytelenített végrendelet szerint, de a ki illető részét az ingókból ki is elégítette. A jász-kun-kerületi tszék 1869 május 31. 318 sz. a. az egész eljárást megsemmisítette. Ez ellen felperes adottbe semmis panaszt ; nem állott, felek nem voltak jogosítva semm. panasz emelésére stb. A Semmitőszék határozta ; Tekintve, hogy a végrehajtás alá vont ingatlanok Kis András s neje Bárányi A. nevére vannak bekebelezve és azok hagyatékát képezik, valaminthogy ezen még hagyatéki tárgyalás befejezése előtt a végrehajtást szenvedő Kiss Sándor tulajdonát nem képezi, s igy az ellene foganatba vett végrehajtás tárgyául mindaddig, mig a hagyaték tisztába hozva és Kiss Sándor örökjoga bíróilag elismerve nincs, nem is szolgálhat: ,,tekintve továbbá, hogy alperes testvérei mint végrehajtás alá vont ingatlan iránt érdekelt felek, a végrehajtási eljárás ellen, a mennyiben az által jogaikat sértve lenni látják,a törvényes perorvoslatokkal élhetnek. — a a jász-kun-ker. tszék 318 sz. végzése ellen emelt semmis, panasz mint alaptalan elvetendő volt (1870 jan 28. — 52 53. sz. B, A gyermektartás s járulékai iránti keresetek a törvényszéillelöségéhez tartoznak (perr. 22. 36. 53. §§.) és rendes peruson távggalandók (perr. 17. 94 §,) — (1870 január 27. — 4820 sz. a Engedi Olajos ügyben.) A nászajándékul férjétől kapott ingóságok nő által követelte kiadatásának kérdése, mint vagyon elkülönítsél ügy egyes bíróság illetősége alá tartozik, (perr. 12 22. §§.)