Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 93. szám

S70 tesen felemlittetnek, de összesen mintegy 16 sikkasztási | esetet képeznek. Ennek folytán a tszék által ellene a bünvizsgálat — 1866. dec. 13. 669. sz. a. határozattal elrendeltetett. — Ennek folyamában az érdemleges bűnvádi Ítélet hozatala elótt — A megye bünfenyítő tszéke következő határozatot hozott: „B. János ügyvéd ellen még 1864-ben felmerült több panasz folytán eszközlött vizsgálatokból kitűnik, hogy 1. az S. János részére az attól nyert ügyvédi megbízás folytán Z. Ferencztől 92 frtot behajtott s azokat megbízójának többszöri Írásbeli felszóllitások ellenére csak az e részben emelt panaszra elrendelt vizsgálat folyamában küldötte meg; 2. V. Anastázia részére megbízása következtében több adósától 1784 frtot beszedett 1862., 1863., 1864. években, a-'.okat neki többszöri felszólításra ki nem adta, s a kiszolgáltatást, illetőleg kiegyezést akkor eszközölte, midőn V. Anasztázia panaszára rendelt vizsgálat folyamatban volt. 3. B. Borbála részére több adóstól 634 frt. 10 krt. beszedett, melyeket többszöri felszólításaira sem adta ki, sőt most is visszatartván, saját czéljaira fordította. 4. B. Adolf, bécsi lakos részére 175 frtot beszedett, s többszörös felszólításai ellenére, azon ürügy alatt, hogy a lefizetés meg nem történt, kézhez juttatni vonakodott, s csak mikor B. a miatt panaszt emelt s a vizsgálat megindittatott — elégítette ki B. Adolfot. „Mindezen tények egyenkints összesen B. ügyvédre nézve, a benne helyezett bizalom kifolyásai folytán, felei részére behajtott pénzek hütelen kezelése s sikkasztása bűntényének bélyegét hordják magukon ; ugyanazért nevezett ügyvéd bünvád alá vétetni rendeltetik, s e végből az összes vizsgálati iratok a tiszti ügyész hivatalnak kiadatnak. „S minthogy az ügynek ekkénti állásánál s annak tekintetbevételével, hogy B. ügyvéd ellen az utóbbi időben P. Nicolae, Sch. és Gr. oraviczai lakosok utáni örökösök részéről hason panaszok emeltettek, őt az elrendelt bűnvádi eljárás folyama alatt ügyvédi gyakorlatában meghagyni, s ez által az ügyvédi pártfogást kereső feleket követeléseik elvesztése veszélyének továbbra is kitéve hagyni nem lehet — miért B. ügyvédi működésétől a perlekedő felek érdekei biztosítása tekintetéből az 1804. évi ügyvédi rend. 28. §. szellemében további intézkedésig felfüggesztetik, tőle a felek iratai azonnal elvétetni s a kinevezett gondnoknak leltár mellett átadatni rendeltetik. (1867. fVbr. 5. — 669. sz. a.) A vádlott részéről közbevetett fel folyamodás és sem. panasz folytán a királyi táb 1 a „az alaptalan semniségi panasz félretevésével a megye tszék végzését annak indokaiból helybenhagyta. (18'j7. május 7. — 847. sz. a.) Ezen végzés ellen vádlott ismét felfolyamodással élt, melyben különösen az eljárási modor sérelmességét fejtegeti, mely szerint t. i. ha felmentetik is, már eleve is oly büntetést kell szenvednie, mely által nemcsak saját személye, hanem számos tagból álló családjának létele is lehetetlenné tétetik. Már melyik törvény szelleme igazolhatja azon tulszigoru eljárást, melynél fogva a bűnvizsgálat elrendelése a priori a büntetések legnagyobbikával, a kenyérkeresettőli megfosztással kezdetik. E mellett figyelembe nem vétetett, hogy vádlott a panaszosokat kielégítvén, azok panaszaiktól elálltak, s e szerint vádlók már nem létezvén, a bünvizsgálat, annáünkább az ügyvédkedéstőli eltiltás nem volt elrendelhető. Átalában a sérelmes végzés nincs positiv körülményekre fektetve; sajnos is lenne, ha a felek felhatalmaztatnának az ügyvédet sikkasztással vádolhatni, a nélkül hogy azt előbb számadásra felhívnák. Felhozza az eljárás ellen azt is, hogy a panaszlott végzés neki csak 3 év múlva kézbesittetett, mely idő alatt kétszer is lett letartóztatva. A legf. ítélőszék következő' végzést hozott: „Az ügyvéd védettéi irányában elkövetett kötelességsértés miatt az ügyködéstől az iránti elmarasztaló bírói ítéleten kivül az 1804-ki ügyvédi rendszabály 26. §. szerint csak akkor tiltathatván el, ha az hason mulasztásokért már előbb törvényízékileg megdorgáltatott, — miután vádlott ellenében az: hogy a jelen vizsgálatra okot szolgáltató panaszokat megelőzőleg ilyképen megdorgálva lett volna — az iratokból ki nem tűnik; ugyanazért azt az ügyködéstől felfüggeszteni egyelőre nem lehet; miért a kir. tábla végzése érintett ügyvédi ügyködés felfüggesztésére vonatkozó részében megváltoztatik, többiben azonban, minthogy mindaz, mi e tekintetben vádlott által felfolyamodásüag felhozatik, az ügy érdeméhez tartozik, indokainál fogva helybenhagyatik." (1870. nov. 12. — 2241. sz.) Semmitőszcki döntvények. A megyei számszék bírói hatáskörrel nem bírván, nincs arra jogosítva, hogy marasztaló Ítéletet hozhasson, s a számadásból eredeti marasztalási összeg fizetését végrehajtás terhe alatt elrendelhesse, sőt arra nézve végrehajtást is határozhasson. A számszék ily határozatai {ál Utólag itéleteij semmiseknek tekintendők. Néhai Fodor Imre volt közgyám elhalálozván, Kudcsa Mihály s Juliánná, kiknek mint árváknak pénzeit nevezett közgyám kezelte volt, ennek örökösei ellen felléptek, minek folytán Csanádmegye szám széke a gyám számadásai megvizsgálása után 56—58. sz. a. hozott számszéki Ítéletekben az örökösök fizetési kötelezettségét kimondotta, s felperesek kértére 36., 73. sz. végzésekkel a fentebbi számszéki ítéletek alapján alperesek ellen a végrehajtást elrendelte, mi foganatosíttatott is. Ez ellen elhunyt F. Imre örökösei mint alperesek sem. panasszal éltek; mert a számszék végrehajtható ítéleteket nem hozhat, végrehajtásukat nem rendelheti, hatásköre egyedül a számadások megvizsgálására szorítkozván. A semmi tő szék annak helytadván a számszék 55 — 58. sz. ítéleteit, mennyiben azokban végrehajtás terhe alatti marasztalás foglaltatik, ugy a 36. sz. a. végrehajtást rendelő végzését s következményeit a perr. 297. §. 1. p. alapján megsemmisítette „mert az 1868. 54 t ez. de az ezt megelőző törvények szerint is, a megyei számszék birói hatáskörrel felruházva, és ekkép olyatén ítélethozatalra, melyben számadásból eredett és általa megalapított összegnek megfizetésére az illetőt végrehajtás terhe alatt kötelezhette volna — jogosítva nem levén: az által, hogy néhai Fodor Imre volt makói közgyám örökösei ellen 56 — 58. sz. a. hozott Ítéletekben azokra végrehajtás terhe alatti kötelezettséget rovott, s e részben 36. sz. a. a végrehaj-