Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 92. szám - Eperjesi ügyvédegylet észrevételei a közjegyzői javaslatra. Beküldve az igazságügy-ministeriumhoz [3. r.]

367 végett, váljon jelen eljárásban nem forog-e fenn hivatalból érvényesítendő serumiségi eset ? tekintve, hogy a hitbizományi ügyekbení eljárást szabályozó 1869. apr. 7-ki min. rend. 21. §-ként a hitbizomáuyi hatóságok határozatai ellen is csak az 1868. 54 t. cz. perorvoslatának van helye. A semmitószék által az ügyiratok 1870. jul. 27. 4952. sz. a. azzal küldettek vissza, hogy hivatalból figyelembe veendő semmiségi esetet nem talált. Ennek folytán a legf. Ítélőszék az ügy érdemleges megbirálásába bocsátkozván, következőleg határozott „A kir. tábla végzése ellen beadott felebbezések hivatalból visszautasitatnak; „m e r t: a hitbizományi ügyekben követendő eljárás szabályozása tárgyában 1869. apr. 7-kén kibocsátott min. rend. 21. §. szerint a hitbizományi hatóság határozatai ellen azon jogorvoslatok alkalmazhatók, melyek az 1858. 54. tczikkben szabályozvák,— ezen tczikk 293. §. szerint pedig oly esetben, midőn a másodbiróság az elsőnek végzését helyben hagyta, további felebbezésnek nincsen helye. „Ugyanazért a jelen esetben két egybehangzó alsó bírósági végzés ellen intézett felebbezéseket az idézett tczikk 285. § rendelése alapján hivatalból vissza kellett utasítani." (1870. nov. 5. — 4613. sz. a.) Seniniitöszéki döntvények. Erdélyben a mezei rendőri ügyek [perr. 93. §. h. pont) a szolgabiróság közigazgatási hatáskörébe tartoznak. Erzsébetvárosi Marcovits Leo, Felső-Fehérmegye egyes bíróságához kártérítési keresetet adott be sz.-ujfalusi Denesán György és Rosca Dimitru ellen. A tény min e kereset alapult, abban áll, hogy nevezett alperesek a marha-csordát felperes rétjére hajtották, s azt leetették. Az 1870. június 21-ki végzéssel f. év okt. 7-re kitűzött tárgyaláson alperesek a bírói illetőség ellen kifogást tettek, azon okból, mivel az érintett rét-lelegeltetés a perrend 93. §. h) pontjában foglalt mezei rendőri esetek közé tartozik, ily esetek pedig megbirálás végett a szolgabiróság közigazgatási hatáskörébe tartoznak Erdélyben, mint ezt a semmitószék 1870. aug. 5. 6311. sz. a. döntvénye is kimondotta. Az egyes bíróság f. év okt. 7-kén 553. sz. végzésével az illetőséget leszállította, mert a peres eset a perr. 93. §. h) pontjában elsorolt mezei rendőri esetek közé tartozván, mint ilyen az atm. szab. XXI. cz. 5. pontjaként a M.-Vásárhelyi kir. tábla területén (Erdélyben) fenntartott előbbi törvények s eljárás szerint a szolgabíró közigazgatási hatáskörébe tartozik. Felperes sem. panaszszal élvén, — A semmitószék azt elvetette „mert az átmeneti intézkedések iránt kelt min.rendelet XXI. cz. 5. p. szerint a Marosvásárhelyi tábla területén a mezei rendőri ügyekre nézve a fennálló törvény és eljárás tartatván fenn, miután ott ily ügyekbeni eljárás a szolgabíró közig, hatásköréhez tartozik, ennélfogva az eljáró bíróság f. év okt. 7. 553. sz. végzésével illetőségét leszállítván, a per. 297. §. pontjába ütköző semmiséget nem követett el." (1870. nov. 9.—11090. sz.) Azon tény folytán, hogy felperes valamely okirat {nyugta) hamisítás vádja alól itélelileg felmentetett, nincs még bíróilag megalapítva, hogy azon okirat valódi, azaz hogy alperes azt sajátkezüleg aláirta légyen. G-rosz Ábrahám, Nyitramegye illető szbirája előtt Hornyánszky Józsefet bizonyos nyugta alapján a k tett összeg megfizetése végett beperelte. Alperes tárgyaláskor a felmutatott nyugtát hamisnak nyilvánitotta, tagadván aláírását tőle származottnak. Ennek folytán a bit óság a hamisitás tényének kipuhatolása s elintézése végett az ügyet a büntető tszékhez áttette. Nyitramegye tszéke 1869. aug. 11. 1103. sz. a. Ítéletében felperest felmentette. Ennek folytán felperes ujabb tárgyalás elrendeléseért folyamodott, mi kitüzetvén, felperes a nyugta valódiságát a büntető eljárásban kivett tanúvallomásokkal bebizonyitottnak kérte tekintetni. Alperes azonban tagadja, hogy a nyugta valódisága kimutattatott volna. A szolgabiróság felperest rendes perre utasította. Ez ellen felperes sem. panaszt adott be, miután a nyugta valódisága a tszék ítéleteivel constatáltatott. A semmitószék azt elvetette, „mert a felmutatott bünfenyítő tszéki ítélet szerint felperes az okirat hamisság vádja alól felmentetett ugyan, de ez által az, hogy a nyugtát alperes sajátkezüleg aláirta, s hogy az valódi légyen, bíróilag nincsen megalapitva; következőleg az eljáró bíróság, miután alperes a kereset alapjául felhozott okirat valódiságát továbbá is kétségbe vonta, és annak valódisága nyilvánvaló tényekből ki nem tünt — felperest a rendes perbeli eljárásra a perr. 95. §. szerint helyesen utasította." (1870. okt. 21.-9931. sz) A sommás eljárást (93. $. b) pontja szerintJ megalapító követelést teljesen igazoló okiratnak nem tekintethetik azon egyességi okirat, mely a kiskorúakat érdekelve gyámhalósági jóváhagyással nem bír és mint ,egyességi pontozalok1 bevégzed szerződésnek nem is tekinthető. Az egyesség nem a per folytán keletkezvén, az azt aláirt szolgabíró és esküdt csak mint tanuk szerepelhetnek, s így az aziránti perben nem bíráskodhatnak. G-amauf Erzsébet, férjezett Uhlreichné, Vasmegye illető járás szbirósága előtt Uhlreich Mihály, mint néhai ifj. Uhlreich Mihály kiskorú utódai gyámja ellen 1300 frt. női hozomány s hitbér iránt sommás pert indított. Ez befejeztetvén a szbiróság f. év mart. 31-kén 161. sz. a. ítéletével a birói illetékességet megalapította s alperest a keresetben elmarasztalta. Alperes ez ellen semm. panaszt adott be, mert a 93. §. b) pontja tévesen alkalmaztatott, mivel az egyesség mely a sommás eljárás alá való alávetést tartalmazza, nem oly teljes hitelű okirat, milyet a 93. §. igényel; mivel az nem is bevégzett egyesség, hanem csak egyességi pontozatok; és az azt aláirt szbiró és esküdt tanuknak levén tekintendők, az érdeklett vitás ügyben nem bíráskodhattak. A semmitószék annak helytadva a szbiróságnak mint illetéktelennek 161. sz. ítéletét megsemmisítette; „mert a felperesi keresetlevélhez mellékelt ,Egyes| ségi pontozatok' melyek 5-ik pontja alatt a belőlük szár92*