Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 90. szám - Eperjesi ügyvédegylet észrevételei a közjegyzői javaslatra. Beküldve az igazságügy-ministeriumhoz [1. r.] - Debreczeni ügyvédegylet észrevételei az irtvány törvényjavaslatra [2. r.]

358 A 21. §-ra. E szakasznál veendő figyelembe a 26. §. végpontja, mely a hitelesítés költségeit a földtulajdonosra róvja. Ezt helyesnek találjuk azon esetben, midőn a földtulajdonos által bejelentett szerződés valódisága ellen semmi ellenészrevétel fel nem merül, de nem akkor, midőn a valódiság ellen kifogás tétetvén, valóságos peres eljárás indíttatik meg, mely esetben az az igazságos, hogy a vesztes fél viselje a költségeket. A 26. §. utolsó tételét tehát : „A 21- §-ban emiitett stb." onnan kihagyatni, s a jelen 21. §. első alineája végére a következőt igtattatni javaljuk: „Ezen hitelesítés költségeit a földtulajdonos viseli." — Ez esetben a 21. §. végpontjának a polg. törv. rendtartásra utaló rendelkezése fog aztán peres esetekben állani, t. i. a vesztes fél a perköltségekben marasztaltatok. A 27. §-ra. Ha szinte szükségesnek látjuk is a jelen törvényjavaslat 20—25. §§-aiban előirt coercitiv és helyszíni, rövidleges és mintegy nyomozó eljárást, mint szinte a jogi következmények ottani különleges megállapítását: de nem tartanánk helyesnek, hogy a törvényhozás, ilyetén feudális színezetű szerződéseknek j öv ő be n leendő létrehozását mintegy ujmutatólag s felhivólag előmozdítsa akkor, midőn épen a feudális birtokviszonyok maradványainak eltörlésén működik. Ez volna pedig iránya a törvényjavaslat 27. §. végpontjának, mely azt rendeli: „Úgyszintén jövőre is ilynemű szerződések csak a 20—25. §§-ok rendeleteinek megtartásával jöhetnek létre." Ha, és a mennyiben a feleknek ily viszonyok, ily szerződések megkötése gazdászati, s önfentartási érdekűkben fog állani: ott lesznek a magán polgári jog, s a telekkönyvi rendelet mindenkire egyiránt érvényes szabályai; eszközöljék jogaik, tulajdonuk, illetőleg ideiglenes birtokuk biztonságát ezen általános törvények értelmében. De a törvényhozás ne bocsásson közre felhívást, ily különleges birtokviszonynak ujolag tömeges megállapítására. — Ezért a 27. §. végpontját törlendőnek véljük. A 28. §-ba szinte be volna veendő, mint a megelőző törvényjavaslatok analóg szakaszaiba e záradék: „jelen törvény életbe lépte napjáig. IV- A bér földekről. A bérföldek birtokosainak (censualisták) tulajdoni jogát megállapító feltételek, mint szinte a szolgáltatások megváltásának módja a többi törvényjavaslatokban foglalt elveknek, s illetőleg az eddigi törvénykezési gyakorlatnak is megfelelnek. Csak egy szerkezeti észrevétel fordul elő. Mivel t. i. az 1. §-ban a bérföldeknek a birtokosok tulajdonává válása első feltételéül (a) az örök időkre kötött szerződés van kijelölve: nézetünk szerint világosabbá válnék a második feltétel (b), ha mindjárt következnék az, t. i. a birtokos általi elévités, és azután említtetnék meg ennek ellenében a kivétel, a földesúr által meghatározott időre történt átengedés, E szerint az 1. §. a), b) pontjai így hangzanának: ,,Ö) ha a szerződés örök időkre, vagy a család, vagy a férfitag kihaltáig köttetett." b) „ha a birtokos vagy jogelődei a bérföldeket 1848. január l-jét megelőző 32 évig folytonosan egyenlő szolgáltatás mellett bírták; ha csak a földtulajdonos ennek ellenében ki nem mutatja, hogy a földek határozott időre engedtettek át, vagy hogy | a határidő lefolytával a szerződés uj egyezkedéssel (tehát nem csak hallgatag) meghosszabbíttatott." így van a tétel a telepitvényekről szóló törvényjavaslat 3. §-ában is, az érthetőség előnyére megfordítva. V. A telepitvényekről. A telepitvények ugyanazon birtokokhoz tartoznak, melyekről az 1832/6 VII. t. cz. 12. § sa, s az 1853-ki úrbéri nyiltparancs alig pár szóban rendelkeznek. Az előttünk fekvő törvényjavaslat valódi szükséges voltát, s nagy horderejét annál készségesebben el kell tehát ismernünk, minél inkább meg vagyunk győződve, hogy a telepitvények mind jelenlegi, mind jövendőbeli jogviszonyainak szabatos megállapítása nem csak humanisticus, de politikai és különösen nemzetgazdasági tekintetben is kiváló fontossággal bír. A törvényjavaslat mind ezen érdekeknek s a méltányosság tekinteteinek is meg felel, ugy az örökösöknek, vagy elbirtokoltaknak tekintendő (3. §.) mint az ezen cathegoriákba nem tartozó telepitvények (11. §.) jogviszonyai megállapításánál; nemkülönben a jövőre eszközlendő telepítések föltételeinek, s annál követendő eljárásnak meghatározásánál is. A megváltás a már törvény által elfogadott, s a többi birtokrendezési törvényjavaslatokban is alkalmazott alapelvekre van fektetve. A törvényjavaslatnak tehát sem elveire, sem részleteire nézve egyéb észrevétel elő nem fordul, mint mely az I. és II. törvényjavaslat 22. és 9. íjának a váltsági egyezkedésre vonatkozó korlátozás a), b) pontjaira nézve tétetett, melyhez képest ezen törvényjavaslat 8. §. «), b) pontjai ís törlendők volnának. VI. A malomjogról. Az 1832/6 VII. t, cz. a jobbágyi tartozások közt malombérről nem emlékezik. A földesúrnak kizárólagos malomtartási joga azon emiitett elven alapult, hogy „possessorium est dominii." Ennélfogva, ha a jobbágy malmot épített: a földesúr kibecsültethette. (l832/6 VI. t. cz. 8. §.) De úgynevezett „malomtaxát" törvény szerint a földesurak Magyar és Horvátországban nem szedtek; csupán Slavoniában volt ilyen a törvény által megállapítva. Az 1853-ki urb. nyiltparancs is érvényben hagyta a malomjogra nézve, a szabályozás fentartásával, az eddigi törvényeket. Ez a dolog törvényes állása. Tényleg azonban, a földesúr kibecsültetési jogából néhol oly viszony fejlődött ki, mely szerint a malmok bizonyos szolgáltatások mellett meghagyattak a birtokosoknál. A szabad föld, szabad tulajdon eszméjével a földesúri kizárólagos jog megszűnvén, s az ipar-szabadság is ezt kívánván, a malomipar teljes szabadságát elvégre törvény által is ki kell mondani, azt az ipartörvények alá rendelni, s egyúttal az eddigi vizbér, és netaláni egyéb szolgáltatások megváltását s kárpótlását elrendelni. A törvényjavaslat e szükségből indul ki, s arra nézve nem fordul elő észrevétel. VII. Az italmérési jog rendezéséről. A 2. §-ra. E szakasz 3. pontjára nézve azon véleményt terjesztjük elő, hogy ezen 3. pont törlendő volna. A törvényjavaslat alábbi 13. §-a szerint ugyan is az italmérés jövőre (minden kivétel nélkül) csak a község által gyakorolható; s