Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 89. szám - Debreczeni ügyvédegylet észrevételei az irtvány törvényjavaslatra [1. r.]

354 hassék. Az illető tétel tehát így volna módosítandó: „ha az udvartelki birtokos 1848 január 1. elótt a földesúr jogán, és annak nyilvános vagy hallgatag engedelmével a legeltetésnek háboritlan gyakorlatában volt." És ez okból az 5. §. bekezdése is következőleg lenne szövegezendő: „Ha az udvartelki birtok után a 4. §. esetében járó legelő-illetőség sat." A 8. §-ra. Más részről azonban a mint a jogbiztonság érdekeivel meg nem egyezhetőnek, épen ugy veszélyes perújításokat és országszerte nagy jogbonyodalmat felidéző intézkedésnek tartanok a 8. §. azon rendeletét: hogy ha az úrbéri legelőelkülönzés már megtörtént is, az udvartelkeseknek jelen törvényjavaslat szerinti legelő illetősége még utólag is a földesúr elkülönitett legelőjéből kiadassék. Ez nemcsak az úrbéri birtokviszonyok rendezéséről szóló törvényjavaslat 83. §. és a jelen törvényjavaslat 28. §-ának azon elvével, mely szerint a rendezési törvények visszaható erővel nem bírhatnak, továbbá az 1832/6 X. t. cz. 6. §. a) pontjábau lefektetett határozattal, miszerint úrbéri birtokrendezést csak egyszer lehet foganatosítani, hanem átalában azon jogi alapelvvel is ellenkezik, hogy uj törvénynek (különösen bíróilag eldöntött jogviszonyokra) visszaható erőt tulajdonítani nem lehet. Mi ez esetben az ország jelentékeny részében valósággal épen veszélyessé is lenne az által, hogy a bevégzett rendezések folytán már nyugalomra tért kedélyeket ujolag felzaklatná. Minélfogva e helyütt is fentartatni óhajtjuk a miniszteri indokolásban az úrbéri birtokviszonyok rendezésére nézve átalánosságban kimondott azon alapelveket, és irányt: „miszerint nem látszott szükségesnek a hátralévő birtokszabályozások érdekében az eddigiektől lényegesen eltérő uj elveket állítani fel, sőt ez eljárás vészé lyes is lehetne, minthogy számos esetben nem fogna hiányozni a törekvés a törvénynek visszaható erőt tulajdonítani, minek nemcsak átalános izgalom, hanem a birtok biztonsága iránt táplált bizalomnak megrenditése lenne kiszámithatlan horderejű gyászos következménye." A 8. §-t tehát egészen kihagy<:tni indítványozzuk. Ehhez képest egyszersmind a 9. §.-ból is e szavak: „a 8. §. határozatának épségben tartása mellett még egyszer annyira emelhetők" kihagyandók, s ezekkel volnának helyettesi tendők: „a körülményekhez képest még feljebb is emelhető." (Folyt, köv.) Legfőbb itélöszéki határozat. A zálogváltási jog meg nem alapitható, ha sem a zálogjavak azonossága, sem az nem bizonyillalik, hogy felperes az elzálogilónak egyenes és egyedüli jogutóda, midőn a zálogváltási igény öröködési átháramlás alapján czélozlatik érvényesíttetni. Domahidy Ferencz és társai Szatmármegye N.-Károlyi tszéke előtt Biikk László és Erzsébet ellen a Den^eleg helységben lérező 3'/2 telek és ezek után tagban bírt 176 hold és ü'19 • öl szántóföld, és 35 hold erdőség zálogbóli kiváltása iránt pert indítottak. A megyei törvényszék következőleg ítélt: „Felperesek által alperesek ellen az ezek által Dengeleg helységben zálogban birlalni, felpereseket pedig örök tulajdoni joggal illetni követelt 3l/t telek után tagban lévő 176 hold 619D öl szántó- és kaszáló-föld, ugy 35 hold erdőnek zálogbóli kiváltása iránt indi'ott keresetük leszállittatik, és alperesek ezen kereset alól feloldoztatnak, a költségek a per természetéhez képest kölcsönösen elenyésztetvén. Leszállítandó volt a felperesi kereset, s e szerint alperesek az alól feloldozandók voltak, mert 1-ör bár felperesek által a követelésbe vett zálog iránti perelhetőség az I. alatti oklevéllel, a zálog valódisága pedig a keresetlevélhez csatolt 2. és 3. sz. a. záloglevelekkel, melyek szerint 1829. évi dec. 20-án Décsey Farkas, Dengeleg helységben egy anya-telket, 1833. feb. 13. pedig néhai Décsey Polixéna halálával, ennekutánna örökösödött hét testvérei 2'/2 telket, utánna tartrJzmányaival együtt néhai Bükk Zsigmond mint alperesek elődének 32 évekre elzálogosítottak, beigazoltatnék isj miután azonban felperesek ezen záloglevelek közül a 2. sz. alatti szerződósben foglalt 1 telek iránt a kikötött 32 év zálogos idő eltelése után az id. törv. szab. I. rész 20. §. által érvényben hagyott 1852. nov 29. kelt öszis.ny. parancs 22. §-a értelmében a pert egy év alatt illető keresetükkel meg nem indították, az iránti joguk elenyészett. Nem adhatván ez iránti jelen keresetre jogot felpereseknek, válasz-iratukban felhozott, és birói figyelembe nem is vehetett azon körülmény sem, mely szerint felperesek a becsatolt 6. sz. a. ítélet szerint ezen telek iránt 1855-ik évben s így a zálog lejárta előtt keresetet indítottak, mert az idő előttisége miatt leszállittatván, csak azért halasztották ez ujabb kereset megindítását a jelenlegi kereset idejére, hogy a későbben kitelendelt 21/i telek iránti keresetükkel költségkímélés tekintetéből együttessen követelhessék; minthogy a keresetbe vett zálogtárgy azon része, mint két külön szerződésen alapuló, a maga idejében külön lett volna megperlendő. 2. Leszállítandó volt a kereset a 3. sz. alatti zálogszerződésben foglalt 21/2 telek és tartozmányai irányában is, mert bár ha felperesek által e tekintetben tett azon felhozás, hogy a dengelegi határ régi felszíne, a közbenjött tagosítás miatt, felmérhetlenné lett, kellő figyelembe vétetnék is; mind azon által felperesnek ezen 2\/2 telekelzálogositáskorilakóit a jelenlegi lakosokkal pontosan ugyanazonositani, továbbá azt, hogy ezen telkek a dengelegi határszabályozás alkalmával aránykulcsul szolgáló anyatelkek közé számittattak-e — és mint ilyen után mennyi föld méretett, melyik vétetett fel azok közül az úrbéres telkek közé, s mint ilyen után mennyi illetőség adatott ki — kétségbe vonhatlanul kimutatni kelletvén; miután pedig felperesek által ezen megkivántatóságoknak beigazolására az illető arányosító per időközbeni NB. alatt bebizonyított elveszése alkalmából felhasznált 4..sz. a. bizonyítvánnyal azon okból, hogy ugyan ezen bizonyítványt kiadóknak későbben 821/866 sz. a, végzésnél fogva hiteles tanukként lett kihalgatásuk alkalmával hit alatt tett vallomásaikban a 4. sz. a bizonyítványban foglaltakról nagy részben semmi tudomás nem foglaltatik, részben pedig Paj László tanúvallomásában a telkek régi és jelenlegi lakóira nézve ellenkező állítás foglaltatik — miből még a 2. és 3. sz. a. záloglevelekben foglalt telkek megkü'önböztethetése sem határozható meg, — elég nem tétetvén, és ez által felperesek a zálog helyzete, és mennyisége kimutatására nézve