Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 89. szám - Debreczeni ügyvédegylet észrevételei az irtvány törvényjavaslatra [1. r.]

355 törvényszabta kötelességnek meg nem feleltek, — keresetük a 2ya telek irányában is leszállitandónak ítéltetett. Mely Ítélet sat. (1867. nov. 29 — 759. sz. a.) A kir. tábla felperes felebbezése folytán következő ítéletet hozott: a felperesi keresetnek leszállítása, a keresettőli elmozdításnak vétetvén, a neheztelt ítélet ily változtatással indokainál fogva helybenhagyatik. (1869-július 31.—21201. sz. a.) Felperesek ez ellen ismét felebbezéssel éltek; mert teljesen bebizonyított alperesek által is elismert, s az e. bír. ítéletben is kimondott tény, hogy alperesek a kereseti birtokot zálogban birják, s hogy annak kiválthatási joga felpereseket illeti; ezen világos tény ellenében nem állhat azon alperesi kifogás, hogy az elzálogitott földek helyisége és mennyisége ki nem mutattatott, mivel ezen kifogás lehetetlenséget feltételez. — Az eredetileg zálogba adott földek helyiségét, ha ki lehetne is mutatni, alperesek azokat természetben vissza nem bocsáthatnák, mert azok az 1840. évben végrehajtott tagosítás alkalmával mások kezeire kerültek. Figyelembe nem vehető a mennyiség iránt tett alperesi kifogás sem, minthogy a keresetlevél 4. sz. csatolmánya, valamint az alperesek által hivatolt tanuk vallomása eléggé igazolja, hogy az 1840. évi tagosításnál mennyi föld méretett Dengelegen egy egy telek után. — Az e. bir. Ítéletben az egy telekre vonatkozó indokolás sem törvényes, mert ezen telek kiválthatásához felperesek 6. szerint igényeiket fentartották s aziránt alpereseket be is perelvén, ezek maguk felperesek kiválthatási jogát elismerték. A legfőbb Ítélőszék következőleg határozott: „Felperesek a Veres családról reájok háramlott jogalapon kívánván zálogváltási igényeiket érvényesitteni; — és sem azt, hogy a 2. 3. alatti szerződésekben foglalt javak ugyanazok volnának azokkal, melyek aDécsey testvérek által a Veres családtól előbb zálogul kerítve, később 5. szerint megörökítettek, sem azt, hogy ők az elzálogosító Décsey testvéreknek egyenes és egyedüli jogutódaik, az alperesi tagadás ellenében törvényes próbákkal be nem győzvén — a kir. tábla ítélete ezen s az abban felhívott indokoknál fogva helybenhagyatik." (1870. július 28. —5617. sz. a.) Semmitőszéki döntvények. A hajókázható folyamokon létező hidak rongálása nem tartozik a mezei rendőri törvényben (1840. IX. t. ez.) kijelölt károsítások sorába. Ily esetek tehát nem tartoznak a sommás eljárás alá, melyet a mezei rendőri törvény feltételez, s melyei a perrend 93. §. h. pontja is rendel. Csiszár József, mint a szegedi tiszai hajóhíd bérlője Kirschner Izsák és Leopold Ignácz fiai ellen Szeged város egyes bíróságához sommás keresetet adott be kártérítés végett; mert Kirschner tutaja és Leopold fiai hajója a hidnak nekimentek, azt elütötték és ezáltal neki tetemes kárt okoztak, mit a munkások bérére, hidláncz és vasmacska értékére stb. 470 frtban számított fel. Tárgyalásnál alperes kifogást tett a sommás ügyut s birói illetőség ellen, mert a kereset 300 frtot meghalad. | — Felperes a kifogást, a 93. §. h. pontja alapján, elvettetni kéri. Alperes továbbá kiemeli, hogy itt a mezei rendőri törvény nem jöhet alkalmazásba, mert az állítólagos károsítás hídon történt. Az egyes bíróság a birói illetőséget a perr. 93. §. h. pontja alapján megalapította és első r. alperest felperes részéről leteendő becslő eskü feltétele mellett a kereseti 323 frt. összeg stb. fizetésében elmarasztalta; mig 2-od r. alperest felmentette, mert ez igazolta, hogy hajója az első r. alperes tutaja által üttetett neki a hidnak, s így magában kárt nem is okozott. (1870 június 27.) Ez ellen első r. alperes sem, panaszt adott be. A semmitőszék e panasznak helyt adott; az egyes bíróság neheztelt ítéletét az egész előző eljárással a perr. 297. §. 4. p. alapján megsemmisítette, s felperest keresetével rendes eljárásra utasította; „ni er t Szegeden a hajókázható Tisza folyamon létező híd, melyen az állítólagos rongálás történt, oly tárgynak, mely az 1840. IX. t. cz. 1. §-ban említett károsításokra nézve a mezei rendőrségi törvény s igy a perr. 93. §. h. pontja értelmében sommás eljárás alá tartozik, nem tekinthető; az eljáró bíróság tehát az által, hogy illetékességét megalapította, az ügyben ítéletet is hozott — semmiségre szolgáltatott okot." (1870. nov. 5.—8033. sz. alatt.) Zálogváltási perekben végrehajtásnak csak a zálogváltási összeg jogérvényes megalapilása után van helye. Ily végérvényes Ítéletnek nem tekinthető azon táblai Ítélet, mely a fő zálogtárgyra nézve az első bír. Ítéletet helybenhagyta, de a megtérítendő javítások összege tekintetéből megváltoztatta. Mikos Ede, Somogy megye törvényszéke előtt Inkey Sándornó ellen zálogváltási pert folytatván, abban a tszék a zálogos javak visszabocsáttatását elrendelte, mit a kir. tábla azon változtatással hagyott helybe, hogy az alperes részére megtérítendő javítások becsét felemelte^ Ennek folytán felperes végrehajtás elrendeléseért folyamodott, minthogy szerinte az Ítélet jogerőre emelkedett, miután az ügy érdemére nézve, a táblai ítélet öszhangzó, az első bir. ítélettel; a végrehajtást a tábla által tett változtatás nem gátolhatván, mert az csak is alperes előnyére szolgált; kijelentvén egyszersmind, hogy a táblai ítélet ellen beadott felebbezését fentartja, és hogy az alpereseknek első bíróságilag megítélt 144 ezer forintot végrehajtáskor lefizetendi. A tszék f. év sept. 3-kán 5692. sz. a. végzésével a végrehajtási kérvényt vissza utasította; mert a zálog természeténél fogva a zálogbirtoknak visszavétele és a tulajdonos részére való átadatása csak a végérvényesen megalapított zálogváltsági s javítási összegek lefizetése mellett foganatositathatik; de a zálogbirtoklási jog kitörlése is csak ezen felperesi kötelezettség teljesítése mellett rendeltethetik el; már pedig a másod bir.ítélet felperes által a zálogbirtokosoknak fizetendő összegekre nézve az e. b. ítélettől nagy mérvben eltér; és az ellea maga felperes de egyik alperes is felebbezéssel élt; s igy sem jogerőre emelkedett, sem két egybehangzó ítélet nem létezik, mi nélkül végrehajtás el nem rendelhető. Ez ellen felperes semm. panaszt adott be, a7on alapon: mert a két alsó bírósági ítéletek az ügy érdemében öszhangzók; miután alperesek javára szolgál89*