Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 88. szám - A halálbüntetés kérdéséhez

350 geztetéseket, legnagyobb hősüknek tartotta azokat, kik oly pompával, oly temérdek nép kísérete mellett végeztettek ki. A kivégzndő előttük egy mártyr, egy eszménykép volt, kit a törvény bizonyos tartózkodással, s csaknem kérlelőleg s vezeklés mellett végeztetett ki; mert látta, hogy az utolsó három napon a kivégzendő a siralomházba közszemlére kitétetett, megl>ámultatott, czifra ruhába öltöztetett, kedvencz ételeivel s italaivA elláttatott, utolsó kivánságuk teljesíttetett; s mind ezeket látva, mily sokaknak gondolatjuk megtévedt, s azon következtetésre jöttek, hogy arra nézve,ki ugy kegyeltetik, a halál nem büntetés, hanem hősies kimúlás. Következett a kivégeztetés napja, az előkészületek, a nagy zaj, a kisérő tömeg, a közsajnálkozás s végre az elbánás sok ábrándozó eszét végkép megzavarta, s az ily halált kitüntetésnek s hal hatatlanitónak találta, melyről éveken át, episodokkal kisérve beszéltek, s a bűnös tetteit s halálát megénekelték. Ily eljárás csakugyan nem volt arra alkalmas, hogy a különben is a roszra hajlammal birót a bűntettől elrettentse. A kivégeztetés körüli eljárás változtatandó mindenekelőtt, hogy a halálbüntetés elrettentéssel birjon, s ha a fent elősorolt sallang nem lesz, a nép is más eszmét, más fogalmat nyer a halálbüntetésről, s valóban büntetésnek fogja azt tartani. Azt mondják elleneink, hogy a tapasztalás azt mutatja, mikép sokan nagyobb büntetésnek veszik az életfogytiglani bebörtönzést, mint a halált, s az elsőbbi büntetés neme nagyobb elrettentéssel bir. Én ezt nem hiszem, és azt állítom, hogy ide nem értve az eddig alkalmaztatott kivégeztetés által elficzamodott eszüeket, nincs ki az életet, habár az még oly keserű legyen is, elébe ne tegye a halálnak, a megszűnésnek, mert bennünk rejlik a „melius esse" ösztöne. De ha még hozzá vesszük, hogy népünk ismerve börtöneink desolált állapotját, s igy azon kilátását, hogy onnan — könnyen — kiszökhetik; ha hozzá vesszük azon reményét, hogy időjártával valami ünnepélyes esemény következtében kegyelem utján is szabadon bocsájtatást nyerhet; ha hozzá vesszük azon kilátását, hogy fogsága alatt ellátása van, börtönében gondtalanul henyélve, legtöbb esetben egészséges és kielégítő élelem mellett élhet, — ezt a henyélésre szokott nép még csak büntetésnek sem veszi. Én tehát a halálbüntetést hazánkban egyelőre fentartandónak vélem, de először alkalmazásában, s másodszor foganatosításában kívánnék változtatásokat létesíteni. Al kai mázasában annyiban, hogy : 1- ör. A politikai vétséget, ha az külömben közvetlen főbenjáró bűnténnyel nem párosult, egyáltalán halálbüntetés alá nem eshetőnek decretálnám. 2- or. Csak ott alkalmaznám a halálbüntetést, midőn valamely bűntett többször ismételtetett, vagy közbotrányt okozó vadsággal és kegyetlenséggel követteteti el, s midőn a tettes megrögzött gonoszság s feltett szándék kétségtelen jeleit adta, mint p. o. a gyilkosságnál, mihez a rabló-gyilkosság esetei is sorolhatók. 3- or. Ha a tettes beismerése, vagy telyes bizonyítékot szolgáltató körülmények által a bűntény elkövetése kétségen kívülivé helyeztetik, hogy soha a „Justizmord" esete be ne következhessék. Foganatosításában annyiban, hogy a kivégeztetés ne nyilvánosan, s ne ünnepélyesen, hanem meghatározandó számú tanuk jelenlétében, kizárásával minden | másnak történjék, A siralomház s ezzel kapcsolatban álló sallang eltöröltessék, hiszen ha valakit örökös fogságra ítélnek, vagy más súlyos büntetéssel terhelnek, azzal sincs semmi látványozás kapcsolatban; miért történik a halálbüntetésnél kivétel? Az itélő bíróságnak kötelességévé tétessék azonban, hogy a kivégeztetést hirlapilag köröztesse, ezen körözésben röviden a tényt leírja, s a halál-Ítéletet indokolja. Ily korlátozás s ily alkalmazás mellett, tehát a halálbüntetést még jelenleg fentaríandónak vélem, s ugy hiszem, hogy ha az általam felsorolt végrehajtási eljárás alkalmaztatni, népünk erre neveltetni, s börtöneink sazok rendszeresítése javíttatni fog, a halálbüntetés csak ephemer leend, s lassanként meggyőződvén az állam annak szükségtelenségéről, azt idővel a büntetésnemek sorából, egy ezzel öszhangzásba hozandó codex által kitörölni fogja. Semmi tűszéki döntvények. Az izraelita hitközségek s rabbi közölt, utóbbi felfogadása s eljárása iránt kötött szerződések felbontása, politikai útra, s nem törvénykezési eljárás alá tartozik. Az izraelita congressus szentesilelt szabályai szerint ily kérdések elintézésére az izraelita község kerületi bíróságok hivalvák. Azokra, kik azon szabályokat el nem fogadták, az eddigi politikai halóság az illetékes. Grömör- és Kis-Hont-megye némely izraelita hitközségek előjárói, főrabbijok M. Mózes ellen, Gömörmegye tszókéhez a rabbival kötött szerződések felbontása iránt keresetet adtak be. 1870. évben 2521. sz, alatt. —Ebben előadták hogy a rabbival kötött szerződésekben az bizonyos fizetésért fel fogadtatott, de azon kötelezésével, hogy az illető községeket szeretet s hűségteljesen vezetendi (5-ik pont) az anyakönyeket vezetendi, minden Mózesvallásu szertartást végezend, s azt mindenkor képviselendi. Ezeknek azonban a rabbi 18G3 óta nemcsak eleget nem tett, de a Mózesvallás hitágazatait sem tartotta meg; nevezetesen az imádkozó izraelitákat pandúrokkal szétverette, Mózesvallás ellenére oly párokat adott össze, kik közül a nő férjétől elvált s a pesti rabbi által is elutasittattak; továbbá nyilvánosan szónokolta ünnepeken: „többé nem kell várni a megváltót," hogy a szombati ünnep meg nem tartása nem képez többé vétket, — oly embereket alkalmazott schachtereknek, kóscher hus vágóknak s egyházszolgáknak, kik vallástiltotta italokat isznak, a sabbatot meg nem tartják, tréfe hust s kolbászt árulnak az izraelitáknak, kezeik reszketősük, s igy hivatásuknak meg nem felelhetnek stb stb. És a Mózesvallásu isteni tiszteletet szabályozó Schulchan-Aruchot is megvetette, tettei által gunytárgyává tette. Alperes a birói illetőség ellen kifogásokat adott be, mert jelen ügy politikai útra s bíróság elébe tartozik. A tszék 1870. évi július 5 kén 3201. sz. a. végzésével az illetőségi kifogásoknak helyt adott s a rabbi díjazása iránti szerződések felbontása iránt ez uton támasztott peres eljárást beszüntette „mert a bemutatott szerződések tartalma világosan