Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 9. szám - Megjegyzések Barna Ferencz ur észrevételeire

Pest, 1870. kedden február 1, 9, szám. Tizenkettedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Megjegyzések Barna Ferencz ur észrevételeire. Megjegyzések Barna Fereucz ur észrevételeire. (Lásd „Törv. Csarnok" 1870-ik 6. és 7 ik számát). Vajkay Károly úrtól. Megvallom, csak tartózkodva szólok jelen tárgyhoz, s épen ez okból rövid leszek nemcsak azért, mert ellenkező esetben némelyek talán azzal vádolhatnának, hogy díjazott kötelmeim elhanyagolásával az államkincstár ellen bünt követékel, midőn ezen sorokatirtam, a helyett, hogy azon idő alatt leglább öt pert készítettem volna el előadásra; hanem leginkább azért, mert legkisebb szándékom sincsen pro domo szónokolni, és akár felsó'bb bíróságaink testületeit, akár azok egyes (agjai működését bengáliai tűz fényözönében dicsőíteni. Meg vagyok győződve, hogy főbb bíróságaink tagjai egytől-egyig át vannak hatva annak tudatától, hogy ők nem méltóságok, hanem a közönség szolgái, s épen azért a közönség minden egyes töredékének jogosult birálatát, legyen az bármely szigorú, sőt talán igazságtalan is, hallgatva eltűrni tartoznak, a jövőre bizva a méltatlankodásoknak kiengesztelését, mely azt rendszerint meg is szokta hozni. Ám mondja tehát az idézett ,Eszrevételek' írója Barna Ferencz ur, hogy a pesti királyi tábla, a legfőbb ítélőszék, s ez kiválólag létezésük első félévében hanyagul működtek ; — mondja, hogy a legfőbb itélószéknél alkalmazott erők gyengék, járatlanok, tapasztalatlanok. Igaz-e ezen állítás: a felett Ítélni nem a bíró, hanem a jogi közönség van hivatva, mely tán figyelembe veendi értekezőnek azon őszinte beismerését is, hogy a legfőbb itélőszéki bírák nagy részénél több munka van készen, mint a mennyit a mostani viszonyok közt előadta képesek. Azonban legyen a vád bár igaz: még ez nem jogosítja Barna Ferencz urat arra, hogy a lehetetlent lehetőnek vitassa, hogy a legmerészebb képzelet álomképeit ostromolhatlan igazságokul. a „haec autem ego dico vobis" biztonsággal, papírra dobja, s követelje, miszerint tünékeny szappanbuborékra fektetett következtetéseit a törvényhozás is irányadóul elfogadja. Az ,Észrevételek' összes okoskodásának sarkkőkövét, alapeszméjét azon állítás képezi, hogy úgy a kir. táblánál, valamint a legfőbb itélószéknél mindenik tanácsülés reggeli 9 órától délutáni 2 óráig 20 tárgyat tartozik rendszerint elintézni, és ennyit el is intézhet. Ezen egy feltevésre fekteti egész számítását. Pedig épen ezen egy feltevése merő képtelenség! Meggondolta-e az értekező, hogy követelményéhez képest egy tárgynak előadására és birói elintézésére épen, de épen csak 15 perez jut? Ugylátszik,gondolt erre, mert hisz talán épen azért követeli, hogy az elöidók kötelezSemmitöszéki határozatok. — Váltótszékiügy kimutatás. tessenek a tényállást röviden és érthetően előterjeszteni, minden hosszadalmasságot kerülni, a tényállás felderítésére nem szükséges apró körülményezést s a prókatoroskodást mellőzni. Rendkívül sajnálom, hogy egyátalán nem tudom, a fenebbi definitióból kiokoskodni, mit kíván tehát értekező előadatni? Tényállást? Azt hittem eddig, hogy ilyet nem szabad az előadónak önkényleg faragni, hanem a társas bíróság minden egyes tagjának kötelessége ilyet a felek által előadottakból és az azok igazolására alkalmazott bizonylatokból levonni. Ha ez nem áll: akkor bizony kár a társas bíróságok költséges intézményét az államkincstár rovására fenntartani, s még inkább kár a feleket ügyvédek használatára és perbeszédek íratására szorítani. Sokkal egyszerűbb lenne, hivatalos közeg által a tényállást kinyomoztatni, ezt a felek terheltetése nélkül írásba foglaltatni, s az így hivatalból kinyomozott tényálladékot, mint olyat, melyhez többé semmi szó sem fér, minden további birói határozat kétségtelen alapjául elfogadni. Addig azonban, mig ezen egyszerű formához vissza nem térünk, úgy vélem, nem adhat, elő az előadó tényállást, hanem igen is tartozik elsorolni, milyennek vitatja az egyik és a másik fél is a tényállást, mily bizonyítékot alkalmaz az egyik és a másik fél is; tartozik továbbá ezen bizonyítékokat, a nélkül, hogy ő válogatna bennük, hogy csak egyet is mellőzne azért, mert azt ő hiszi értéktelennek, felolvasni; tartozik végre az alsó birósági ítélet vagy ítéletek egész szövegét, úgy a felebbezés érveit is, összevontan bár, de hiven a társas bíróság tudomására juttatni. Szóval: előadás közben köteles az előadó saját birói meggyőződését előadói tisztének, mely épen abban öszpontosul,hogy mindegyik félnek hű viszhangja legyen, alárendelni. A birói hivatás ne működjék előadás közben, hanem csak az előadás befejezte után. Midőn az előadó kötelességét ekkép vélem meghatározandónak: akkor megnyugtat azon hitem, miszerint értekező bizonyosan tűzzel- vassal védekeznék az ellen, ha egyik vagy másik előadó oly pert, melyben ő is érdekelve van, nem úgy terjesztené elő, mint azt én kívánom, hanem körülbelül ekkép: B. Ferencz védencze, általa kiállított okmány szerint adósa felperesnek 3000 fttal. Alperes ezt tagadja ugyaü, de semmi alaposat sem hoz fel. Az első biró elmarasztalta. Az ítélet helybenhagyandó." Itt pedig intőleg közbeszólna az elnök : „Uraim. De sokat tanácskozzunk, mert lejár a 15 perez!" Az ilyen eljárás, az igaz, rövidebb lenne a mostaninál; de lenne-e benne köszönet ? Merne-e ezért felelősséget vállalni Barna Ferencz ur, kivált a harmadbiróságnal, melynek elhamarkodás okozta tévedéseért, ha csak véletlen eljárási alaki hiány fenn nem forog, a sújtott