Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 71. szám - Megjegyzések "A végrehajtási eljárás némely hátrányai"-ról irt czikkre [2. r.]

283 jogot, melyben a részek „határozatlan" arányúaknak vol- | tak feltüntetve, annak arra el kellett készülve lennie, hogy | azon rész, a melyre nyilvánkönyvi jogot szerzett, nem i egyenlő nagyságú a közös birtokosok között; következőleg nem történik rajta semmi igazságtalanság, ha midőn joga érvényesítésére kerül a dolog, és kiderittetik, hogy azon rész kisebb, mint vélte, ezen jog csakis az illető részre szorittatik. De én erre azt mondom, hogy a telekkönyvi intézmény czélja, hogy minél több biztosságot nyújtson a hitelnek; már pedig hasonló esetre a biztosságot egyedül a 839. §. azon szabálya adja meg, mely kétség esetében a részeket egyenlő nagyságuaknak rendeli tekintetni. Ebben bízva, akik nyilvánkönyvi jogot nyertek az egyes részekre, egyenlő nagyságú részre kívánták azt nyerni, és ezen hiszemben ereszkedtek az illető közös tulajdonossal jogügyletbe; ebbeli jóhiszemök pedig kijátszatnék,ésigy a telekkönyvi hitel biztonsága veszélyeztetve volna, ha az arányoknak későbbi kiderítése az ő hátrányukra a múltra is kiható lehetne. Hogy ebbeli nézetemmel nem vagyok egyedül, bizonyítja az, hogy tudok reá practicus esetet felhozni, melyben az első folyamodású bíróság és a kir. itélő tábla is ekként alkalmazta a törvényt, mely jogesetet eléggé érdekesnek találom a következőkben előterjeszteni: Egy városi ház tulajdona az özvegy nő és két gyermeke nevére volt felvéve a helyszíneléskor azon megjegyzéssel: „határozatlan arányban." A nőt illető részre többnemü követelések erejéig zálogjogok kebeleztettek be, sőt egyik ily követelés végett végrehajtás rendeltetett el. Midőn ennek folytán az igények és a kielégítési sorrend tárgyaltatott: a gyermekek részéről az vitattatott, hogy anyjukat ezen házból mind össze is csak 20 írt. érték illeti, mivel csak is egy élés kamrának a házban tett építését eszközölte ennyire menő saját költségén, és csak ennyiben van a házhoz joga, ez azon „határozatlan" arány, mely őt a házból illeti. Azonban a kir. itélő tábla 1867 január 18-án 25778sz. a. kelt végzésében kimondta, hogy: „az özvegy anya részére a telekkönyvben nem bizonyos beépítésekhez, hanem magához a házhoz való tulajdoni jog lévén, habár határozatlan arányban bevezetve, miután e tekintetben azon telekkönyvnek az egyes tulajdonostársak járulékainak meghatározása által eszközlendő kiigazítása, illetőleg kiegészítése az illető birtoktársak részéről a hirdet vényi határidő alatt, de azután is soha nem kéretett, s ez által ugyanazon özvegy abbeli jogára harmadik személyek telekkönyvi jogokat jóhiszemüleg szereztek: az eljáró megyei törvényszéknek (a közös birtokosok közötti egyenlő arányt megállapító) végzése a birtokarány megállapítását illetőlég helybenhagyatik." En ezen esetben a fentebb fejtegetett nézetet látom bíróilag megállapítva; mert habár úgylátszik is, mintha a gyermekek anyjukat majdnem egészen ki akarták volna is tudni a háztulajdonából, és egy nagyon kis arányrészre szoríttatni tulajdonát belőle, a mit telekkönyvi kiigazítás utján lehetett volna a bíróság végzése szerint a hirdetvényi határidőn belül eszközölni: ez minden határozatlan arányú birtoktulajdonra alkalmazható elvnek látszik előttem. Ha e nézet elfogadtatik, akkor nem sok esetben kellend előrebocsátani a birtok megállapítás*, végetti pert. Semmitöezéki határozatok. A végrehajtás foganatosítható oly lakásban is, hol a marasztalt fél személyesen nincs jelen, különösen oly házban, mely a marasztalt lakására felszerelőé van. Az, hogy marasztalt fél távollétében, a végrehajtási végzés lakása ajtajára ki nem függeszteteti, midőn az házbelijének kézbesítve lelt, — semmiségi esetet nem képez. Szentiványi Károlynak Szentíványi László ellen folyt perében, az elmarasztaló ítélet alapján Nógrádmegye törvényszéke felperes kértére a kielégítési végrehajtást elrendelte s foganatosításával a kékkői járás szbiráját bízta meg. Ez a végrehajtást f. év június 23-kán felvett jkönyv szerint alperesnek verbói birtokán,illetőleg ottani lakában foganatosította. Ez ellen alperes sem. panaszt adott be; mert alperes a felmutatott bizonyítvány szerint évek óta Pozsonyban lakik, verbói birtokát bérbe adta s ott lakást nem tart; továbbá mert a végrehajtási végzés távollétében ajtajára lett volna kifüggesztendő, s arról a házbeliek értesitendők; lakása és háznépe pedig Vérbőn nem levén, ügygondnok lett volna részére kinevezendő, de ennek is csak akkor lehetvén helye, ha alperes lakása ismeretlen. így sem a 265. sem a 268. §. nem levén alkalmazható, a 360. §. szerint a végzés személyesen lett volna kézbesítendő. A Semmit ő széke panaszt elvetette; „m e r t az, hogy panaszló félnek Varbón, hol ellene a végrehajtási foglalás foganatosíttatott, lakásra felszerelt háza van, a végrehajtási jkönyvből, és különösen abból is, hogy szobabútorai foglaltattak le s becsültettek meg — eléggé kitűnik; „a perrend 360. §. pedig azt, hogy a marasztalt fél ellen csak lakásán, hol személyesen jelen van, lehessen végrehajtást foganatosítani, nem tartalmazza; s igy amiután a foglalásról alperes kertésze értesitetett, a 268 §. esetei pedig fenn nem forogtak, — a végrehajtó szbirónak azon egyedüli szabályellenes eljárása, hogy a perrend 265 §. értelmében a végrehajtási végzést a marasztalt fél lakásának ajtajára kifüggeszteni elmulasztotta — az eljárás megsemmisítésére elégséges okul nem szolgálhat." (1870 aug. 26 — 7453 sz. a.) Semmiségi esetet képez, ha a bíróság a keresetet oly felperesnek ítélte oda, ki magát egy harmadik meghatalmazottjaként állítja elő, de a ki mégis nem annak, hanem saját nevében támasztotta követelését, s a kinek meghatalmazását elő sem mutatta. Megyessy Mór Pest Terézváros egyes bírósága előtt Rotter Mihály ellen 150 frt. lakbér iránt f. év május 21-kén 5933 sz. a. ujitott perét folyamatba tette. — Tárgyalásnál alperes tagadja felperes felperességi jogát, mivel a házbérlője nem felperes, hanem bizonyos Springer Albert, ettől is vétetett ki csakugyan a lakás bérbe s nem is alperes, hanem neje bérlelte ki s tartja is a lakást bérben. Erre felperes válaszában D. alatti eredeti okmányt mutatja fel, mely igazolja, hogy a ház tulajdonosa Grünther Károly s hogy ez felperest felügyeletre, lakók felvételére, bérletfelmondásra s bérbeszedésre hatalmazta fel és pedig felelősséggel a beszedendő házbérek hiányáért. Ez felperességi jogát igazolja. Felmutatja a C. a. házbérkönyvecskét is, melyben sajátkezűleg ellennyugtatta al71*