Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 63. szám - A hagyatéki tárgyaláshoz s egyéb ide vonatkozó jogszabályok felvilágositásához

251 „miért is a perr. 32. és 33. §. alkalmazásának, annál kevésbbé lehet helye, mert magánszerződések csak annyiban jogérvényesek a mennyiben a hazai törvényekkel nem ellenkeznek." (1870. aug. 2. — 5665.) Írásbeli — rendes — perekben a végirat és ellennégirat beadása vagy ennek mellőzése, a felek szabad tetszésétől függ. Ezen iratok beadásának mellőzésére a perr. 113. §. szabálya nem alkalmazható. Kerekes László mint felperes Szatmármegye n. károlyi tszéke előtt Fábián Ferencz ellen tulajdonjog megítélése iránt pert inditott. Ebben a válasz és viszonválasz a felek által beadatván, és mindkét fél kinyilatkoztatván, hogy a végiratot és ellenvégiratot beadandja; — a tszék által a feleknek végirat beadására határnap tüzetett ki. Erre azonban egyik fél sem jelenvén meg, a tszék f. év január 18-kán 2927. sz. a. hozott végzéssel a keresetet megszűntnek nyilvánította a perrend 113. §. alapján, minthogy pertárnok jelentése szerint a kitűzött határnapon a peres felek egyike sem jelent meg." Ezen végzés ellen mind felperes mind alperes se mm. panaszt adott be Kiemelte mind kettő, hogy a 113. §, helytelenül alkalmaztatott, mert annak csak akkor van helye, ha a felek a tárgyalásra illetőleg per felvételre megjelenni elmulasztják, mi itt elő nem fordul, mert ők nem csak megjelentek hanem viszonválasszal a tárgyalást be is fejezték így tehát a tszéknek a végirat mellőzésével, az ügy érdeme felett kellete határozni, nem pedig a keresetet megszüntetni azon okból, mert a felek végirat beadására meg nem jelentek. A Semmitőszék a neheztelt végzést megsemmisítette a 297. §. 1. tétele alapján és a tszéket a pertártjokilag bemutatott per feletti határozathozatalra utasította; „tekintve, hogy a perrend 128. §. szerint az írásbeli per a viszonválasz beadása által rendszerint berekesztetnek tekintendő, s hogy azért a perr. 113. §. szabálya a végiratra és ellenvégiratra, melyek beadása vagy mellőzése a felek szabad tetszésétől függ — nem vonatkozik. (1870. jul. 28. — 7721. sz. a.) Azon ügyvéd, ki országgyűlési képviselő is, a birói végzést nem Pesten-, hol képviselői minőségében ideiglenesen tartózkodik, hanem rendes lakhelyén vévén át, az ellen a semm panaszt [298. §. a. p.J három nap alatt köteles beadni. Medákovics Döme képviselve Pavlovits István ügyvéd által, Újvidék város tszéke előtt Miletics Svetozár ügyvéd és országgyűlési képviselő által képviselt Athanaczkovits Plató ellen 6081 és 1000 frt összegek iránt pert folytatván; ebben a kir. táblának 1867. évi január 22-kén kelt Ítélete ellen felebbezését törvényes időben 1867. mart. 15-kén beadta — alperes pedig 1867. apr. 5 kén azon Ítélet ellen irányzott felebbezés beadására vonatkozólag igazolási kérelemmel élt. Az igazolási eljárás 1869. sept. 17. befejeztetvén, 1869. novemb. 11-kén 2811. sz. a. végzéssel alperes elutasittatott, mi ellen az f. év jan. 3-kán semm. panaszt adott be — mi azonban 3 nap lefolyta után adatván be, f. év jan. 24 kén kelt végzéssel, mint elkésett visszautasittatott. Ez ellen Miletits Svetozár ügyvéd ujolag sem. panaszszal élt azon okból: mert ő országgyűlési képviselő is levén, két lakhelylyel bír, t. i Pesten s Újvidéken, őt tehát a sem. panasz beadására 8 nap illeti; és mert az 1869. nov. 11. kelt végzés, mely ellen intéztetett a visszautasított semm. panasz helytelenül lett neki kézbesítve, mert az igazolási kérvényt alperes helyett, nem panaszló — Miletits — hanem egy más ügyvéd t. i. Kondorosy György adta be. A Semmitőszék e panaszt visszautasította; „mert az igazolás kérdésében 1869. sept. 17-dikén megejtett tárgyalásnál Athanaczkovits — Miletits Svetozár ügyvéd által, kinek átalános, az örökösökre is kiható meghatalmazása — az 1865. jan. 23. 281. sz. a. felvett jkönyvnél találtatik, képviseltetvén, az ezen tárgyalás elintézéséül 2811. sz. a. kelt végzés ugyancsak Miletits Svetozár ügyvédnek helyesen lett kézbesítve; „mert Miletits Svetozár ügyvéd a most hivatolt végzést nem Pesten, hol országos képviselői minőségében időszakonkint szokott tartózkodni, hanem rendes lakása helyén — Újvidéken, — mely egyszersmind a bíróság szék helye is — vévén át; az az ell^n használni kivánt semm. panaszt a perrend 298. §. a) p. értelmében 3 nap alatt beadni köteles lett volna; és „mert a perr. 282. §. szerint oly végzés ellen, mely a felebbvitelt törvényes határidő elmulasztása miatt, utasította vissza — felebbvitelnek átalában nincs helye." (1870. jul. 26. — 6302. sz.) Az, hogy a tulajdonjog aránya a tulajdonostársak közt még nincs megalapítva, csak az árverés elrendelését gátolhatja — és nem a foglalás és becslés eszközölletését is [422. §.J Vetzler Ignácznak Haar Márton elleni perében marasztaló ítélet hozatatván a végrehajtás alperes ellen elrendeltetett, és miután az ingóságaira nézve nem sikerült, felperes az illető pozsonymegyei tszékhez az iránt folyamodott, hogy a vajkai, 9^. 99. stb. sz. telekjkönyvben foglalt Molnár Mihály rész illetőségre — alperes javára előjegyzett tulajdonjogra engedtessék meg a végrehajtás. A tszék 1866. decz. 10-kén 5709. sz. kelt végzéssel elrendelte, hogy a végrehajtási zálogjog felperes javára nevezett telekjkönyvben foglalt birtokból alperest illető részre jegyeztessék elő — 14 napi igazolás mellett. — Felperes 1868. aug 25-kén ismét folyamodik azon telekk. birtokok zálogolása s becslése elrendeltetése iránt s ezen a szbiróságnál benyújtott kérelmét a tszékhez kérte felterjesztetni, mi eszközöltetvén, a telekk. tszék 1868. decz. 9-kén 9029. sz. a. végzésével a végrehnjtási zálogjog; bekebelezését azon telekk. birtokból alperest illető részre elrendelte. Ennek folytán 1869. nov. 10-én eszközölt végrehajtásnál felszólittatott alperes, hogy a kérdéses birtokokból őt illető részt jelelje ki, miután azonban állítása szerintő azt nem tudta teljesíteni, a telekk. birtok egészben lett megbecsültetve. A tszék ezen eljárást helybenhagyta. Molnár Lajos mindezen végzés, mindaz egész eljárás ellen semm. panaszszal élt; mert a kérdéses ingatlanok nem képezhetik a becslés tárgyát, miután alperes és Fleischman Ignácz mint bizonytalan részbeni tulajdonosok vannak az ingatlanra bejegyezve, de azt tényleg soha nem birták s az ő ellene, ezen ingatlanok y részének ki adására irányzott keresetük a legf. Ítélőszék által is elutasittatott — következőleg ezen bizonytalan rész még most sem levén meghatározva, addig mig az a perr. 422. §-ként meg nem alapittatik, nincs helye az összes ingatlanok lefoglalásának és megbecsültetésének. A Semmitőszék e panaszt elvetette; „mert a megye tszék 1868. decz. 9. 9029.sz.a. vég63*