Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 60. szám - A törvénykezési rendtartás egy lényeges hiányáról

239 fizetése semmi körülmények esetére sem volt rendelve, ez | okból voltak csupán a beperesités napjától számítandó | kamatok felperes részére megítélhetők." A kir. tábla ezen tszéki Ítéletet is annak indokaiból megerősítette. (1870. febr. 10. — 25483. sz ) A legfőbb ítélőszék pedig a kir. tábla ítéletét ugyanazon indokokból helybenhagyta (1870. július 8. 3056. sz. a.) Seinmitoszéki határozatok. A társasági viszonyból eredő, tehát a társulat fennállását feltételező peres kérdések eldöntésének illetőségé nem terjed ki azon peres kérdésekre, melyek a társaság fenállásával ellentélben^ annak részletes feloszlásából, t i. az egyes részvényes tagok kilépéséből keletkeznek. Hönich S. temesvári kereskedő sz. kir. Temesvár város tszékéhez 1869. nov. 24. beadott kérvényében előadva, hogy ő eddig a temesvári Concordia-gözmalom részvény-társulat tagja levén, miután ezen társulat alapszabályai 58. §. szerint minden a társulati viszonyból származott keresetek választott bírósághoz tartoznak, és ő a társulati vagyon kezelésénél elkövetett hiányok miatt, a társulat pénztárába befizetett 4400 ft, összeg visszafizetése mellett ezen társulatból kilépni akar, de az békés uton nem sikerülvén, a társ. szab. 40. §. értelmében s a perrend. 498. §. alapján a társulatot a választott bíróság kijelölése és helyének kitűzése iránt megkereste, de attól feleletet nem nyert, miért kéri a perr. 499. §. alapján a törvényszéket, hogy szólítsa fel a társulatot, hogy az általa ajánlott vál. bírák ellen kifogásait az 501. §-ként 15 nap alatt adja be, és viszont tegye meg ajánlatát a bírák kijelölése iránt. A tszék 1869. decz. 9-kén 5105. sz. a. végzésével helyt adott a kérelemnek s a társulatot felhívta a vál. birák kijelölésére. E helyett a társulat decz. 22. nyilatkozatot adott be aziránt, hogy Hönich kérelme, mely a társulati vagyon rosz kezelésére s ezáltal őt terhelő veszélyre alapíttatott — egyedül közigazgatási uton intézhető el s nem az 58. § , hanem az V. fejez. 28 s köv. §§. szerint levén megítélhető, az egyedül a társulati választmányhoz tartozik, mely a társulat vagyonát veszélyeztető kihágások felett őrködni s Ítélni van hivatva — miért kéri Hönichet kérelmével illetőségéhez utasitatni. Ezek folytán a ts z é k 1870. február 4. 5389. sz. a. ujabb végzést hozott, melylyel az előbbi 5105. sz. végzés intézkedését megszüntette s Hönichet a választmányhoz utasította. Ez ellen Hönich sem. panaszt adott be, mert nz 5105. sz. végzés jogerőre emelkedvén, végrehajtandó lett volna a helyett, hogy a tszék felsőbiróságilag saját végzését megváltoztatta; és mert a vál. bíróság illetékessége felett csak maga a vál. bíróság ítélhetett volna; csak az bocsátkozhatik a per érdemébe is, nem pedig a tszék; és mert utóbbi végzés nem képezi a perr. 449. §-ban foglalt jog következményét az 1869. decz. 9-ki 5105. sz. e, bír. végzésnek. ASemmitőszéke panaszt elvetette; „mert a perr. 499. szerint a rendes bíróságok a választott bíróság alakitása iránti eljárásra csak azon esetekben jogositvák, melyekben a vál. bírósági eljárás a 495 496. §§. szerint szerződésileg kiköttetett „A fenforgó esetben a sem. panaszszal élő fé! oly czélból kívánja a vált. bíróság alakítását, hogy ez a társaságból szándékolt kilépése s részvénytőkéje visszafizetése kérdésében Ítéljen. „E kérdés fölötti ítélethozatalra azonban az alapszabályokban választott bíróság nincs kikötve; mert az58.§. csak a társasági viszonyból eredő peres kérdések eldöntését ruházza vál. bíróságra, mi magában érthetőleg a társasági viszony fenállását feltételezi; mig ellenben az 53. §. a társaság fenállása vagy feloszlása iránti határozatot a részvényeseknek tartja fenn; miből következik, hogy a részletes feloszlás iránt is, mit az egyes tagok kilépése vonna maga után, csak a részvényesek határozhatnak." (1870. jul. 21. — 6884. sz ) A perújítás közbetéteié nem gátolhatja, hogy az ellenfél a neki jogérvényre emelkedett Ítélet által odaitélt esküt letegye. Ily esetekben perújítás csak akkor engedhető, ha az eskü már letétetvén, bebizonyittatik s bíróilag kimondatik, hogy hamis eskü lett letéveGrelich Richardné szül. Vadász Karolin Szegedváros tszéke előtt Fodor Márton ellen betáblázás kitörlése iránt perelvén, alperes elmarasztaltatott a felperes által leteendő póteskü feltétele mellett — mi a legfelsőbb törvényszék által is helybenhagyatott. Ennek folytán felperes eskületételre határnap kitűzéséért folyamodott, s az f. év jan. 18-kán kelt végzéssel febr. 18-ra ki is tüzetett. Időközben azonban alperes perujitási keresetet adván be, az eljáró tszék, mivel esküvel befejezett perekben perújításnak nincs helye, f. év febr. 11-kén 1023. sz. végzésével az eskületételi határidőt felfüggesztette, arra felperest nem bocsátván, és a perujitási kérelmet elfogadván, tárgyalására f. év apr. 6-ka — hiányos kézbesítés miatt pedig f. év május 10. — 3279. sz, végzéssel ujabb határidőül július 6-ka tüzetett ki. Ezen végzések s eljárás ellen felperes semm. panaszszal élt, mert a perujitási kereset visszautasítandó lett volna, minthogy perújításnak csak jogérvényre emelkedett ítélettel befejezett perben van helye; midőn itt a póteskü még letéve nem levén, az ítélet jogerejüvé nem válhatott; és mert a tszék semmiséget követett el, midőn azt a tszék a legf. ítélet ellenére, és saját behívó végzése mellőzésével megakadályozta.]' A Semmitőszék annak helyt adott, a fentebbi végzéseket megsemmisítette s a tszéket utasította, hogy az eskütételre ujabb határidőt tűzzön ki s alperesnek perujitási kérelmét adja vissza; „mert felperesnek a legf. ítélőszék a pótesküt végérvényesen odaítélvén s annak letételére már az e. bíróság határnapot is tűzvén ki, felperesnek a perr. 239. §. szerint joga támadt az esküt a kitűzött határnapon letenni; e jogától őt azon körülmény sem foszthatván meg, hogy alperes időközben perujitási keresetet adott be; „mert a perr. 323- §. szerint a perujitás átalában az alapperben hozott ítélet végrehajtását nem gátolja; hogy tehát felperes a végrehajtást, melyhez a perujitás daczára is joga van, kérhesse, a perr. 345. §. e) p. szerint az esküt le kell tennie; „mert továbbá a perr. 317. §. a) p. szerint esküvel eldöntött perekben nincs is helye a perújításnak mindaddig, mig az eskü hamisnak be nem bizonyult, miből következik, hogy perujitás előtt az esküt le kell tenni, és 60*