Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 60. szám - Indokolás [5. r.]

a perújítást a 341. §. szerint csak akkor kérhetni, ha az eskü bíróilag hamisnak mondatott ki; „mivel pedig mindezekkel ellenkezőleg a városi tszék az általa kitűzött határnapon felperest az eskütételre nem bocsátotta, sőt a határnapot megszüntette s alperes perujitási keresetét az eskületétel s annak hamisság iránti Ítélethozatala előtt elfogadta, — eljárását s végzéseit a perr. 297. §. 1. p. alapján megsemmisíteni kellett. (1870. július 21-én. — 6710. sz.) Indokolás (vége) (IX-hez.) b) minthogy a kisebb birtokosok az egész birtokot meg nem vehetik, a telki birtok a földmivelő nép kezéből több helyütt kivétetik; holott egyes részleteket a kisebb birtokosok is megvehetnének és a telki birtokok a földmivelő nép kezén maradnának ; c) az eldarabolási engedélynek kieszközlése a földmivelő népnek aránytalan költségekbe kerül; d) ezen tilalom által az 1836. IV. t. cz. 9. §. rendelkezésének alapul szolgált azon czél, hogy a család fenntartására szükséges birtok együtt maradjon, már azért sem érhető el, mert elérése végett a terhelést is meg kellene tiltani. Az eldarabolási tilalom eltörlése ezeknél fogva továbbra nem halasztható. Az eltörlést a javaslat 55. §-a kimondja, és az 56—59. §§-ok csak a kimondott elv gyakorlati kivitelét közvetítik és a szerzett jogokat oltalmazzák. A mennyiben azonban az egyes birtok részletek természeti eldarabolásának közgazdasági tekinteteknél fogva határt szabni szükségesnek találtatnék: erről külön törvény által kellene gondoskodni. X. A mint Magyarországra nézve tekintetbe vétetett az 1853. márczius 2 án kelt úrbéri nyiltparancs és földtehermentesitési rendelet: Erdélyre és a visszakapcsolt részekre nézve tekintetbe kellett venni az ottani sajátságos viszonyoknál fogva külön kiadott 1854. évi június hó 21-kén kelt nyiltparancsot, és ez okból ennek még alkalmazható rendeletei a javaslat 60—79. §§-ba szintén átvétettek. A mennyiben azonban ezen országrészek sajátságos viszonyai megengedik, azokra egyúttal a Magyarországra nézve az 1 — 59. §§-ban foglalt intézkedések szintén kiterjesztettek, és sok esetben a homályos rendelkezések itt is felvilágosittattak. E tekintetben különösen a következők jegyeztetnek meg : a) a 65. §. első bekezdésében foglalt záros határidő megtartatott : inert ezen országrészekre nézve 1862 deczember 3l-e épen ugy szabadott ki záros határidőül, a mint Magyarországban 1859. deczember 3l-e; b) minthogy az 1854. június 2l-én kelt nyiltparancs a székelyföldi urbériségekről nem intézkedett és ezek iránt számos per keletkezett: ezen kérdés az országgyűlés mindkét házának felhatalmazása alapján az 1868. márczius 11 én kelt rendeletben oldatott meg: melynek határozatai a törvényjavaslat 66. §-ában átvétettek ; c) a 71. §. 2—6. bekezdései az 1854. június 21-én kelt nyiltparancstól eltérnek. i A nyiltparancs szerint a jobbágyoknak taksa-fizetés mellett fenntartatott a legeltetési jog, mint a földesúri erdőt terhelő szoli galom; minthogy azonban az ily szolgalom az erdőművelést teljesen gátolja, de általa a földtulajdonos joga is illusoriussá és reá nézve majdnem értéktelenné tétetnek, czélszerünek mutatkozott, a rendezést véglegesen eszközölni oly módon, hogy a volt úrbéreseknek a szolgalommal terhelt 1 gelőtér tulajdonjogilag, de megváltás kötelezettsége mellett engedtessék át. XI. A birtokrendezés befejeztével a volt úrbéri egyéb birtokok közt jogilag semmiféle különbség többé fenn nem állhatván : a javaslat 80. §-a a nemesi és nemnemesi birtok közti különbséget megszünteti. Ez által megakadályoztatik egyszersmind, hogy a törvény által megszüntetett úrbéri viszonyokhoz hasonló birtokviszonyok szerződésileg újra létesíttethessenek. XII. A kőszén eddigelé Erdélyben feltétlenül bányahatósági adományozás tárgyát képezé ; holott Magyarországban az országbírói értekezlet VII. I. S-a másképen rendelkezik. Oly czélból. hogy e tekintetben s az egyenlő jog uralkodjék : a Magyarországban fennálló rendeletek a 82. §-ban a kereskedelmi miniszterrel egyetértöleg Erdélyre is kiterjesztetnek. Ez intézkedés bővebb indokolására megjegyeztetik ; Az ideigl. törv. szabályok VII. r. 1. §-ának alkalmazása körül kételyek támadtak azon következmények iránt, melyek a birtokrendezés és tagosítás megtörténte után az ennek előtte a kőszéntelepekre szerzett jogokra nézve beállanak. E kételyek elhárítására szolgál a 82. §. 1) A bányatulajdon biztonsága okvetlenül követeli: hogy a törvényszerűen szerzett és jogérvényesen fennálló bányajogositványok sértetlenül maradjanak; 2) azon intézkedések, melyek a földesúr és bányaiparosok között kötött vétel- vagy bérszerződés alapján a birtokrendezés és tagosítás megtörténte előtt — tehát oly időben jöttek létre, midőn a kőszéntelepek használatbavétele a földesúr korlátlan beleegyezésétől függött: a birtokrendezés és tagosítás megtörténte után az uj tulajdonos részéről meg nem támadhatók; mivel a földesúr rendelkezése folytán a kőszéntelepek kisajátitottaknak és a földtulajdontól elkülönítetteknek tekintendők, és mivel ily biztonság nélkül az iparos bizton nem szerződhetnék, a kőszéntelepekbe befektetéseket tenni nem merne, és igy a bányaipar fejlesztése gátoltatnék; 3) ott, hol a földesúr maga miveli a kőszénbányáseatot, a í^endelkezési szerződést a kőszéntelepeknek a földesúr részéről történt bányajogi elfoglalása pótolja; 4) a birtokrendezés és tagosítás megtörténte után, a 80 §-ban kimondott elvnél fogva, a volt úrbéres földnek tulajdonosa a kőszéntelepekre későbben szerzendő bányajogositványokra nézve ugyanazon joggal bir, mint a volt földesúr, a mennyiben ezen jog gyakorlását a földesúr és a bányaiparos közt, a birtokrendezés és tagosítás megtörténte előtt kötött szerződés nem gátolja. Pesten, 1870. apr. hó 10. H or v áth Bo 1 d i z sár. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdoDOf SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 ft negyedévre 2 ft. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ik em. balra Pesten, 1870. Nyomatott Kooti Sándor táját nyomdájában hal-piacz ét al-dunator tarkán 9. tz. a.