Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 52. szám - Jegyzetek a fellebbezések nagy számának okairól

Pest, 1870. péntek július 8. 52, szám. Tizenkettedik évfolyam. • • ••• —~———— ni TÖRVÉNYSZÉKI ISARXÖK, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalma : Jegyzetek a felebbezések nagy számának okairól. — Elévülési jogeset. — Semmitőszéki határozatok. — Min. rendeletek. Jegyzetek a felebbezések nagy számának okairól. Hang Ferencz ügyvéd űrtől. A felsőbb bíróságok szervezése óta, de kiváltképen a mult év végén közzétett törvénykezési ügyszámok kimutatása után, feltünó volt a felebbezések nagy száma, melyek felső bíróságainkat elárasztották, és elárasztják annyira, hogy mondhatni, miként az első bírósági Ítéletek kétharmada felebbeztetik. E látszólagos viszás helyzet okát legtöbben a perlekedő felek és ügyvédek konok perlekedési és perhuzavonási szándokában keresték, és ezen hiedelelemből kiindulva, a felebbezések nehezítését vélték czélhoz vezető eszköznek. A felebbezési joggyakorlat korlátolása mindenesetre nagy figyelmet érdemel — de ezt ezúttal mellőzve, most csak a felebbezések nagy halmazának okait vizsgáljuk. E baj legelső, legfőbb forrása az első folyamodású. bíróságok, vagyis birák gyöngesége, a törvénybeni járatlansága, sőt igen gyakran helyi érdekhez kötött, pajtáskodásból származott részrehaj lósága. Hogy a felebbezett ügyek nagy része alaptalan, igaz, de a melyek alaposak, azok a nagyobb számot képezik és nyíltan tanúsítják állitásom valóságát az első folyamodású bíróságokat illetőleg. Nem szóihatók azon, még most ismeretlen állapotról, a midőn a törvényhatóságok az igazságügyminiszterium által szerveztetnek, hanem csak a jelenről. Midőn az uj perrendtartás még ismeretlen volt, teljes reménynyel vártuk, hogy a szolgabiróságok hatásköre szűkebb körre fog szoríttatni, és a községi bíráskodás, a községek jelen rendezetlen állapotában teljesen megszüntettetni, — nem is gyanítván, hogy a szolgabiróságoknak a perrend 93 § sa tizenkét pontjában körülirt nagy hatáskör fog adatni, és hogy a községi biró harmincz frtig biráskodhatand. Mert tisztelet a kivételeknek, milyen garantiával birnak nagyrészt a jelen szolgabiróságok arra, hogy az előttük folyó ügyekben alapos ítéletet hozzanak? Sokan közülök azzal sincsenek tisztában, hová kell a felebbezéseket terjeszteni, és ha épen eltalálják, oly alaki hibákkal terjesztik föl, hogy azok pótlás végett visszaküldetnek. Ilykép megtörténik, hogy egy ugyanazon ügy kétszer háromszor megfordul a felebbezési fórumon. Számtalanszor a tárgyalási jegyzőkönyvet át sem nézik jól; tanúkat rendelnek be hiányosan; a hiányt nem pótolva Ítéletet hoznak, mire kész a semmiségi panasz. Mindezek valóságát mi vidéki ügyvédek gyakran saját kárunkon tapasztaljuk. De ennek így kell lenni: mert midőn a miniszteri javaslat folytán az országgyűlés kimondta, miként birói hivatalokra csak törvényben jártas egyének alkalmazhatók, ezen jártasság fogalma annyira kiterjesztetett, hogy elég volt a vadászati törvény némely részeinek ismeretével birni. A bizottmányi tagok általi szabad választás, ezen szép intézvény voltaképen soha sem létezett: mert minden megyének meg volt a maga Pali bácsija, kinek tervezete, jobban mondva: tetszése szeriot lőn megválasztva a tisztikar. Születés, rokonaság, és pártfogás képezte azon qualificatiót, mely a birói székeket betöltötte, és csak elvétve a képesség. A megyei törvényszékek, mint első folyamodású bíróságok ellen már kevésbbé emelhető annyi panasz; mert habár vannak gyönge tagjaik, a tehetségesebbek által némileg ellensulyoztatnak. Azonban tekintve, hogy ezen törvényszékek előtt mily fontos ügyek fordulnak meg, óhajtandó, hogy kivétel nélkül a legképzettebb egyénekből alkottassanak egybe. Kétségkívüli, hogyha a szolgabiróságok s a mostani egyesbiróságok szakavatottabb egyénekből volnának öszszeállitva, kisebb lenne azon gyarló ítéletek és végzések száma, melyek a felsőbb biróságok oly sok idejét igénybe veszik. Az a miniszteri kinevezések alkalmával valószínűleg be fog következni, feltéve, hogy ha fenmarad is a pártfogolás lehetősége, de csak olyanok lesznek pártolttak, kik arra méltók is, mire nézve eddigelé tanúságaink még nem igen épületesek. Ismétlem, hogy a jelen helyzetről szólók, minélfogva a jelen sommás bírósági hatáskört a lehető legszűkebb körre kívánnám szoríttatni; mert kétségkívüli, hogy a törvényszékek alaposabban Ítélhetnek, mint a jelenlegi sommás biróságok. Alaposabb első bíráskodás tetemesen kevesbbiti a felebbezések sokaságát, annál is inkább most, midőn az alaptalan felebbezések és semmisógi panaszok utja a perrend által is némileg legalább megnehezittetett. Különben is az uj perrendtartás nem a jelen bírósági szervezetre vonatkozólag készíttetett: mert szerinte a sommás biróságok — hatáskörükhöz képest — oly személyzettel lennének ellátandók, mely egy kis törvényszékkel fölérhetne. Csak azt kívántam röviden feltüntetni, hogy afeleb bezések nagy számának nem annyira, vagy legalább nem egyedül a perlekedő felek és ügyvédek az okai, hanem a gyönge és a törvényekben járatlan első folyamodású birák. Ezeket kell oda emelni, hogy a közvélemény előtt képzettségük, törvénybeni jártasságuk és igazságszeretetüknél fogva kifogástalanok és igy tiszteltek legyenek.