Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 52. szám - Jegyzetek a fellebbezések nagy számának okairól

206 Elévülési jogeset. (Vége.) A tárgyalás befejeztetvén, Torontálmegye polg. törvényszéke, 1869-ik évi május hó 29-kén 2416-ik sz. -a. kelt ítéletével alperes Krausz Jakabot a kereseti 628 ft. 11 krnyi tőke 20 ft. perköltségnek felperes Sárficzky János részére 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe melletti lefizetésében elmarasztalta. „Indokok: Mert alperes a kötvény valódiságát nem tagadta, aláírása ellen kifogással nem élt; — azon tagadása, illetőleg állításai ellenében azonban: hogy állítólagos adóstársaival felperes jogelőde irányában kereskedelmi viszonyban nem állott, annak adósa nem maradt, — továbbá, hogy miután vagyoni viszonyai 40 óta rendezvék, felperes kereseti joga elévült volna, felperes kimutatta: hogy alperes aláírása kétségbe sem vonható, hogy ez okmány szerint alperes, adóstársaival együtt felperes jogelődével gyapjuüzletben lóvén, s ez üzletben a számadást megejtvén, ebből vette a kereseti adósság származását, melynek megfizetését alperes társaival egyetemlegességben azon feltétel alatt vállalta el: „hogy ha majd Isten segítségével vagyonhoz jutandnak", hogy pedig alperes vagyonra 40 év óta szert tett volna, ennek ellenkezőjét felperes az alp. által kétségbe nem vont 8/. alattival igazolta, s ennélfogva az alperesre nézve kedvező fizetési feltétel felperesre nézve oly káros nem lehetett, hogy ennek jogai elévülését idézné elő, és pedig annál kevésbbé, mert felperes — a bár kevésbbé hatályos betáblázás cselekménye által — jogairól le nem mondott; etekintetből tehát az elévülésről szó sem lehet." Alperes felebbezéssel élvén, azt következőleg indokolja: hogy egy állítólagos okirat puszta másolatának alapján el nem Ítéltethetett volna, hogy felperes keresete tényeit ki nem mutatta, s hogy kereseti joga elévült; hogy őt felperes fizetésre sem bíróságilag, sem bíróságon kivül fel nem szólította, — tagadja, miként a peres kötvény azon szavai: „Wenn einer oder der andere das Grlück von Gr o 11 hab en wir d, sich wieder aufzuhelfen, die letzterwáhnteSumme für alle baarzu bezahlen" felfüggesztő feltétel volna, azt állítván, hogy a kötvény már a leszámoláskor járt le. Akir. itélő tábla alperes felebbezése folytán 1870-ik évi márczius hó 15-én tartott ülésében ^l1 sz. a. következőleg ítélt: „Az eljáró törvényszók Ítélete megváltoztatásával, felperes keresetével elutasittatik, s a perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek, — mert: „1) az 1723: 37. tcz. 1-ső §. értelmében a pereskötvény már kelte napján évült el, (?) és pedig az által, hogy felperes alperest a fizetésre soha fel nem szólította, 2) alperes a kötvény valódiságát kétségbe vonta, 3) felperes az elévülést megszakító jogával 32 év alatt nem ólt, 4) a kötvénynek azon szavai, melyek szerint alperes fizetési kötelezettsége csak vagyonhozi jutása esetére köttetett ki, felfüggesztő feltételnek nem tekinthetők." Ez ellen ismét felperes használva felebbezésta tnagy. kir. curia legfőbb itélőszéki osztályához, azt következőkben indokolta: a) A kir. táblai Ítélet első indokául hivatolt 1723. 37. tcz. helytelenül van alkalmazva, miután e t. cz. „a törvényesen támasztott s bár mikóp megakadályozott ügyeknek további előmozdításáról" nem pedig elévülésről szól; b) Bár e helyett az 1729: 37. tcz. intézkedik az elévülésről, — de említést nem tesz egy árva szóval is a felől, hogy a kereseti jog a kötvény kelte napjától számitható 32. év alatt évülne el; mert ha ez állana, akkor a törvényileg megszabott elévülési időn túl terjedő, azaz feltételekhez kötött ügyletekbe bocsátkozni a feleknek nem volna szabad. c) Nem áll, hogy felperes alperest a fizetésre nézve bíróilag vagy barátságos úton tartozott volna felszólítani, — mert ezt a kötvénybeni felfüggesztő feltétellel szemben tennie szabad nem volt. d) Helytelen az elévülés megállapítása azért is, mert felperes bebizonyította, s alperes nem tagadta, hogy ő, t. i. alperes — 1845-től 1850-ig fizetőképtelen és igy felszólítható vagy beperelhető nem volt, s ezen időköz az elévülési 32 év szakadatlan folyamát megszakította. e) Önmagától összeroskad azon indok is, mintha alp. a kötvény valódiságát kétségbe vonta volna; mert midőn azt állítja, hogy aláírására nem emlékszik, ez által aláírását meg nem tagadva, a kötvény valódiságát sem vonja kétségbe, és pedig annál kevésbbé, mert aláírása valódiságának begyőzésére felperes részéről javaslatba hozott szakértők meghallgatása ellen, ellenvégir atában legkisebb kifogással sem élt; és végre f) Nem áll, s törvényellenes az ítéleti indokolás azon része is, mely szerint az elévülés a kötvény kelte napjától lenne számítandó, mert: 1) A felek ügyleteikben halasztó, illetőleg felfüggesztő feltételeket, — ha azok törvénybe nem ütköznek — jogosan köthetvén ki maguknak, ezeket megtartani kötelesek. 2) Felperes alperest — a persorán át bebizonyítottak szerint — az adósság megfizetése végett a kötvényben kikötött feltétel bekövetkezte előtt sem fel nem szólíthatta, sem be nem perelhette, — azaz: 3) felperes köteles volt — a felfüggesztő feltételnél fogva — alperesnek vagyonhozi jutását, mi csak 1850-ik évben következett be várni. Ez indokoknál fogva felperes a magy. kir. curia, mint legfőbb törvényszékhez adott felebbezésében az első bírósági Ítélet helybenhagyásáért esedezett. Incze Sándor. Senimitöszéki határozatok. A ^bármely birói hatóságnak1 való szerződéses alávetés nem szorítkozik csupán az illető megyéjének területére s nem jelenti, hogy az személyes illetőségéről le nem mondott volna. Az 1847-ben érvényben volt sommás eljárás levén kikötve, az a jelenlegi sommás szóbeit eljárást is jelenti. G-arbathy Gusztáv 2000 ft. tartozás felett Makovicz testvérek részére még 1847. évben kötvényt állítván ki, abban magát: ,bármely bíróságnak és szóbeli eljárásnak alávetette. Tartozásának eleget nem tevén 1869-ben bepereltetett,de nem személyes illetőségnél, hanem Turóczmegyében Turócz Sz.-Márton járás szolgabirája előtt Tárgyaláskor alperes a birói illetőség s perut ellen tett