Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 46. szám - Lejárat meghatározása nélkül fennálló követelések megfizetése iránt inditott perekben elmarasztalható-e alperes a perköltségekben, ha ellenében felperes a követelés leróvását czélzó, előzetes felszólitását igazolni nem képes?

182 joga követelésének érvéuyesitését — egyszerűbb czélravezc-thető módok létezvén — az időhöz nem kötött teljesítésié kötelezett irányában — ok nélkül — költségessé s igy terhesebbé tenni. Ha tehát a hitelező ilyetén követelésének behajtása végett a kötelezett előzetes felszólításának mellőzésével — perutat választott, ennek költségei — nézetem szerint — csakis őt terhelhetik, sa követelést fizetni kész alperes ellenében semmiképen meg nem állapithatók. Egyébiránt tisztelettel bátorkodom szaktudósaink figyelmét, e nem lényegtelen kérdésnek talán tüzetesebb s behatóbb megvitatására fölkérni. Legfőbb itélöszéki döntvények. Boschán—Latinovics ügy (folytatás.) Az e. bir. törvényszék ítéletének további indokolása folytatólag következőleg szól: „A. mi felperesileg felajánlott tanúbizonylatot illeti; felperes kihallgatott tanúival sem keresete valódiságát, sem azt nem bizonyította, hogy a kereseti összeget alperes elhunyt fia Jenő helyett felperesnek Blitz Mór jogán megfizetni köteles lenne. — Nem az elsőt, mert ide vonatkozólag egyik tanúja sem tudja még az állítólagos kölcsön mennyiségét sem megmondani; a valódiságát illetőleg pedig s jelesen a 2-ik tanú vallomásával annál kevósbbé boldogul, mert hogy ezen tanúja Latinovics Vincze a 4-dik pontra hit alatt azt valja, hogy alperes a tanú előtt inkább oda nyilatkozott, hogy azon összeget, melyről t. i. Blitz Mór panaszkodott, s most ennek jogáéi felperes mint annak forgatmányosa alperesen keres, nem is a fiának, hanem neki, t. i. Latinovics Lajosnak adta legyen, és hogy aziránt Blitzet meg is nyugtatta. így tehát ezen tanúvallomás szerint a kereseti összeg nem is azonos azzal, mely netalán Fischer L. M tanúval való beszélgetés nyomán Latinovics Lajos alperesnek valahogy terhére válhatnék. „Nem a másodikát; mert ide vonatkozólag az első tanú ad II. csak azt mondja, hogy alperes mondta légyen, hogy Blitz Mór pénzét Sz. Mihálykor fogja megkapni; de nem tanúsítja egyszersmind azt is, hogy melyik évi sz. Mihálykor? mennyit? és jelesen: kitől? Latinovics Lajostól-e és pedig úgy mint fia Eugén után ennek magára vállalt tartozását ?Már pedig a törvény előtt egy ily nyiit, félreérthetetlen, és különben nem is egyedüli, hane n legalább is két, minden kifogáson felül álló hites tanúnak vallomása szükségeltetnék egy ily tetemes adóssági teher megalapítására ; nem pedig holmi csak czélzatos követ keztetés., s a mint magát az első tanú ad IV. kifejezi: „wahrscheinlich", mert az ily valószinűleges sejtelem a bírói mérlegben semmit sem nyom. „Ide járul azonfelül az is, hogy felperesnek tanúi nem is oly classicusok, kik a tőlük, most a felperes által igénybe vett tanúzási tény észleletére és a maga idején a szükséghez képesti bebizonyítására tüzetesen meghívattak, és igy figyelműket kizárólag a tárgyra fordíthatták volna; mert ezen tanúk egészen más szempontból jővén akkoriban az alperessel érintkezésbe, azt a minek bebizonyítására most igénybe vétetnek, csak mellesleg hallották, úgy hogy épen azéit aztán, az első tanú, a tény helyisége iránt önmagával is ellenkezésbe jön, midőn ad II. azt mondja, hogy a kérdéses időben Latinovics Lajos jött | a tanúhoz, — az ellenkérdő pontok másodikában pedig | azt mondja, hogy ö a tanú ment Latinovics Lajoshoz Baján az oroszlán vendéglő egyik külön szobájába, és ott ment végbe a kérdéses beszéd; mely önmagával való öszszeütköz s minden abbeli czélzatos következtetést is aláás, mint a milyent az első tanú Latinovics Lajos belső gondolatjába ad IV. helyez. Mert ha már maga a történet phisicai helyiségének eltévesztésefenforog valamely tanúnál, annál inkább az sem záratik ki, hogy ugyanazon tanúnál, az érzékek elől elvont emberi gondolatnak sejtelmes találgatása is hibás." Ezen ítélet ellen felperes felebbezéssel élvén. A királyi tábla 1868. sept. 15-kén 17131. sz. a. kelt ítéletével — mint fent már emiittettük — alperest elmarasztalta — következő indokolással: „Alperes a keresed alapját képező A) váltónak valódiságát átalánosságban tagadván, e tekintetben csak azt hozza fel, hogy az elfogadó Latinovics Jenő az atyai háznál lakván, ottan c?aládjával együtt mindenekkel elláttatott, s e szerint neki ily nevezetes összegre szüksége sem levén, azon váltó értéke neki le nem számoltatott; minthogy azonban alperes azt, hogy fia L. Jenőnek ezen váltón látható névaláírása csakugyan ettől származik, határozottan kétségbe nem vonta, azt pedig, hogy ezen váltó kitöltés előtt íratott volna alá, nem is állította, eszerint tehát a többször emiitett váltót az 1729: XXXVII. t cz. 3. §. szerint oly fehér lapnak, melyre nézve az érték leolvasásának bebizonyítása puszta tagadás ellenében is a követelő felet illetné, tekinteni nem lehetne, ezen váltó a kereseti kölcsön valódiságára nézve annál is inkább teljes jogerejű bizonyítéknak veendő, minthogy a B. alatti gr. Athems Mária néhai L. Jenő özvegye, mint egyik elfogadó, a másik elfogadónak édes atyja a jelen perben álló alperes, tehát a legközelebben érdekelt felek által aláirt hagyatéki leltár szerint, felperes jogelődjének Blitz Mórnak ezen váltóbeli követelése egész névszerinti értékben, mint néhai L. Jenő hagyatéki vagyonát terhelő adósság felvétetett. „Ezek szerint tehát a keresetbeli tartozás valódisága bebizonyitottnak tekintendő levén, miután az e perbeni alperes D) alatt fia néhai L. Jenőnek hagyatéka iránti tárgyalás alkalmával bíróság előtt oda nyilatkozott, hogy a többsizör emiitett leltárba felvett terhek az ugyanazon leltár szerint 12000 ft földteherm entesitési kötvények értékéből álló hagyatéki tömeget túlhaladván, — ő, t. i. az e perbeni alperes elhunyt fia adósságainak fizetését magára v ál 1 alj a —eszerint tehát annak szüksége, hogy ezen hagyatéki érték az örökhagyó kiskorú leánya javára biztosittassék, fen nem forog a, — e nyilatkozatot pedig máskép, minthogy alp. ezen hagyatéki adósságokat saját személyére s vagyonára átvállalta, értelmezni már csak annálfogva sem lehetne, minthogy maga alperes ezen felperes jogelődje irányábani kötelezettségét a kihallgatott két tanú előtt is beismervén, felperes ebbeli előadása ezen tanúk által is támogattatnék, — más oldalról pedig alperesezen kötelezettségétD)alatt az 1863. okt. 26-kán oly időben vállalta magára, midőn a H. alatti váltó a maga eredeti minőségében, és ennélfogva abból kifolyólag az elfogadóknak egyetemleges kötelezettsége is még teljes hatályban fennállott, ezeknélfogva alperes a kereseti 22,000 frt stb. elmarasztaltatik." (Vége köv.)