Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 43. szám - Indokok [4. r.]

172 miszerint ügyvéd vétsége miatt hozott sérelmes Ítélet ellen kell perújítással élni. Ha tehát ítélet ellen van helye a perújításnak, annál inkább van helye a jelen esetben, mivel a 317. §. taxatíve jelöli ki azon eseteket, melyekben eme pero.rvoslat ki van zarvaA Semmitőszék, a semmiségi panaszt elvetette. „mert: oly esetben, midőn a tárgyalásra vagy per felvételére egyik fél sem jelent meg, s e miatt a kereset a polg. törv, rendt. 113. § a értelmében megszűntnek nyilváníttatván, az iratok az illető feleknek visszaadatnak, a már nem is létező keresetre nézve a polg. törv. rendt. 315. §-ára alapított perújításnak helye nincs, hanem a keresetnek újra felvételét egyszerűen kérelmezni a felek jogában áll. Ehez képest a fenforgó ügyben, midőn a keresetnek a polg. törv. rendt. 113. §-a alapján történt megszüntetése folytán, az eljáró bíróság felperesnek perujitási kérelmét visszautasította, a polg. törv. rendt. szabályaihoz képest járván el, arra nézve, hogy neheztelt végzése a polg. törv. rendt. 297. §-a alapján megsemmisíttessék, okot nem szolgáltatott. (1870. martius 23-kán 1616. sz. a.) A bíróilag átszavatolt örökségi ingatlan birtokba való bevezetés nem a szolgabírói bíróság-, hanem az illető törvényszék mint birlokbiróság illetőségéhez tartozik — a perr. 589 590. s 37. §§. értelmében. Roszman János buttyini lakos b. Hiller Károly ellen Temesmegye tszéke előtt néhai Roszman szül. Hiller Vinczenczia.utáni örökrész birtokába, illetőleg a perkoszovai jószág egy éves haszonélvezetébe leendő bevezettetése iránt kérvényt adott be, melyet a tszék 1870. mart. 1-én 663. sz. a. kelt végzéssel illetéktelen=égi alapon, mint az illető járási szbiróhoz tartozót, elutasította; mert a szbirónak ez ügybeni illetékessége már a semmitőszék által megalapítva levén, s az abban el is járván, azon örökségi birtok egy éves haszonélvezetét folyamodónak már beszavatolta, minélfogva ezen beszavatolás alapján a birtokba való bevezetés foganatosítása is ugyanazon szbiróság hatáskörébe tartozik." Ez ellen Rosszman semmiségi panaszt adott be, kérvén az illetékes bíróságot kijelöltetni. A Semmitőszék a megye tszék 663 sz. végzését megsemmisítette, és azt utasította, hogy Roszman János fentebbi kérvényét a perrend 589. 590. §§. értelmében intézze el 5 „ni e rt a néhai báró Hiller Vinczenczia után maradt örökség tárgyalásának megindítása az 583. §. szerint a szolgabírói bíróság köréhez tartozott; miután azonban az örökség az ahhoz igényt tartók egy része közt peressé vált, az 589. és illetőleg 37. §. értelmében a megyei törvényszék mint birtokbiróság lett a további eljárásra illetékes ; — eszerint az 590.§. értelmében az örökség átadása iránti intézkedés is a megyei törvényszék köréhez tartozik; „melyek szerint Temesmegye tszéke Roszman Jánosnak a néhai b. Hiller Vinczenczia utánni örökség átadását tárgyazó kérelmét illetéktelenül utasította el. (1870. május 4. 3366. sz. a.) Indokok. (Folytatás.) De ezenkívül is egyik főelönye ezen disszabályzatnak az, hogy a váltótörvény mintájára az eljárás tárgyát képező vagyon értékét fogadván el alapul, a szegényebb sorsú leieknek még naI gyobb könnyítést nyújt és a végrehajtó fizetését azoktól hajtja be, I a kik azt legkönnyebben viselhetik. Egyébiránt a dijak maximuma sem haladja meg a legszigorúbb méltányosság mértékét. Nagyon lényeges intézkedései még a törvényjavaslatnak azok, a melyek a bírósági végrehajtók hatáskörét és eljárását szabályozzák. E tekintetben a javaslatnak óvakodnia kellett attól, hogy a fennálló törvényeket és különösen a törvénykezési rendtartás intézkedéseit alteralja Ezen okból nem bizhatott a bírósági végrehajtókra egyéb functiót, mint a kézbesítést és a végrehajtást; és más részről az ezen functiókban való eljárást sem szabályozhatta eltérőleg a fennálló törvényektől. Mert ha csak nagyon is alárendelt értékű változtatásokkal meg nem akart volna elégedni, magát a törvény rendszerét kellett volna érinteni, a minek nehézségei bizonyára nem ál lottak arányban a módosítások értékével. Ezen elvből indulva ki a javaslat minda kézbesítés mind a végrehajtás teljesitésere nézve a fennálló törvények szabályait tartja fen. Eltérésnek csakis némely, a végrehajtáshoz tartozó cselekményekre nézve van helye (13. 14. 15. §§.) neveztesen az 1868. LIV. tcz. 366. és 411. §§-aira nézve, miután a bírósági végrehajtóra mint nem jogtudósra nem lehetett oly cselekményeket bizni, a melyeket az idézett törvény csakis azért bizhatott a végrehajtóra, mert a végrehajtást mindig bírósági tag teljesitette. A javaslatnak egészen kivételes intézkedése az, a mely nagyobb fontosságú esetekre fentartja a bíróságnak azon jogát, hogy a végrehajtásra saját kebeléből küldje ki egyik tagját vagy pedig ha ily bonyodalmas végrehajtási cselekmény a törvényszéki járás területén kívül volna teljesítendő, annak foganatosítására az illető járás egyes bíráját bizza meg. De épen ezen intézkedés alig szorul bővebb indokolásra, miután bizonyos, hogy rendezett viszonyok közt is, de kivált most az átmeneti időben, a midőn a végrehajtók még nem birnak oly gyakorlati képzettséggel, hogy a bonyodalmasabb végrehajtási eljárásokkal is megküzdhetnének gyakrabban fordulhatnak elő oly esetek, melyeket a jogi ismeretekkel nem biró végrehajtó meg nem oldhat. Ily esetek lehetnek például nagyobb jószágok lefoglalásai, a melyeknél az ingó és ingatlan közötti különbség rögtöni megtétele a törvény ide vágó szabályainak ismeretét igényli. Ilyenek lehetnek továbbá az ugyanazon tárgyra vagy annak különböző részeire több oldalról intézendő végrehajtások, a melyek jog-collisiokat vonnak maguk után. Ezen és hasonló esetekről kivételes eszközökkel is kellett a javaslatnak gondoskodnia, ha csak a rendszere szigorának a jog érdekeit feláldozni nem akarta. Végül tekintve a végrehajtók sajátságos természetű állását, jogosultnak látszik azon kérdés, hogy vájjon az állam által nem fizetett birósági végrehajtó közhivatalnok-e ? A javaslat e kérdést igenlőleg oldja meg és a végrehajtót közhivatalnok — eljárását pedig hivatalos eljárásnak tekinti. A javaslat azon nézetből indult ki, hogy a közhivatalnoki minőség lényegét nem a fizetés, hanem a functiók természete és a különös felelősség képezik. A végrehajtónak a javaslatban körvonalazott állása pedig mindként szempontból, mind teendőinek természetére, mind a bíráknak és birói hivatalnokoknak reá is kiterjesztett fegyelmi és kártérítési felelősségére nézve teljesen megfelel e lényeges követelményeknek, sőt a felelősség tekintetébe reá nehezedő kivételes szigor és esetleges vagyonikár csak is aző közhivatalnoki jellegében találhatja magyarázatát és jogosultságát (Vége köv.) Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — E negyedévre 2 ft. ausztriai értékben. — Szerkesztői lőfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 ft szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2 ik em. balra Pesten, 1869. Nvotnolotf Kocsi S n n d o r saját nyomdájában Hal-piaci és al-dunasor sorkán 9. **. a.