Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 44. szám - Észrevételek a törvénykezési rendtartás 422. §-ra [2. r.]

Pest, 1870 péntek június 10 1 i . . 44, szám. -— Tizenkettedik évfolyam. iüi r;i<«t>jöXflí,.\esíi/ raiui líüsönöa I V ~.. f»'i lísnis^oi \yU tó ej nsll CSARNOK. Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom : II. Észrevételek a törvénykezési rendtartás 422. §-ra. — Seramitőszéki határozatok. — Min. rendelet. Észrevételek a törvénykezési rendtartás 422.§-ra. Ziinszky Imre pestmegyei tszéki ülnök úrtól. II. A vagyonközösség leginkább közös érdekek (oly* tán származik; s igy eredetét legtöbb esetben örökösödés folytán közel rokonok, vagy házastársaknál közös szerzeményi vagyon, vagy bizonyos czélra egyesült közösérdekű vállalatok tagjai között találjuk fel, — s tapasztalás után bizton állitható, hogy a vagyonközösség más esetekben — hogy úgy szoljak — alkalmatlan helyzet, s oly esetekben, midőn a tulajdonos társakat közelebbi érdek vagy czél össze nem kapcsolja — attól mindenki, ki más körülmények folytán vagyonközösségbe jutott — szabadulni igyekszik; mert tapasztalat szerint a vagyonközösség sok viszály forrása, s az ebből eredő jogok és kötelezettségek számos eltérő nézetekre és magyarázatokra nyújtanak tért még oly tartományban is, mint az osztrák birodalom, hol a vagyonközösség a polgári törvénykönyvben lehetőleg részleteiben szabályozva van, ') s mégis e része a törvénynek azok közé tartozik, melynél az osztrák jogászok között, főleg a vagyonközösség megszűntének módjára nézve, legtöbb eltérő nézetekre, — de a főbb törvényszékeknek is eltérő határozataira találunk. 2) Mennyivel nehezebb e részben a helyzet nálunk, hol a vagyonközösségre nézve oly értelemben, mint a közös tulajdon, ezen szakasz által érdekeltetik,törvényeink épen nincsenek, mert előbbi törvényeink szerint örökösödés esetén is, úgy a nemesi, mint a jobbágy javak megosztandók — illetőleg az utóbbiak mennyiben meg nem osztathattak, egyik örökös-társnak átadandók levén 3) — a vagyonközösség egyik főforrása — nem létezett, az osztatlan örökség nemesi javakat illetőleg azonban az ősiségre alapított, és igy ma már teljesen elévült levén 4) — ezen kivül törvényeinkben, hol vagyonközösségről említés tétetik is, — a közbirtokosságok, egyes határbeli közös legelő vagy birtokok tulajdonosai, vagy a testületek értetnek; — s ujabb szerzőink -is a közös vagyon más nemeiről, különösen azoknak a telekkönyvek behozatala folytáni lényege s minőségéről szólván, az osztrák polgári törvénykönyv idevonatkozó szabályait vették át; — s igy a vagyonközösségre — oly értelemben, mint az a felhívott szakaszban foglalt vagyonokra alkalmazható törvényeink nem lévén, — magától következik, hogy az ebből eredő perek körül azok eldöntése a bíróság véleméJ) Lásd az osztr. polg. törvénykönyv 825—858. §§-ait. 2)Lásd az ez érdembeni fő és legfőbb törvényszéki ítéleteket: — Peitler: Entscheidungen des Obersten-Gerichtshofes Wien 1860. — hol e tárgybani egyes jogászok többféle nézetei és értekezései is elősoroltatnak.' 8) 1840 : VIII. t. czikk. 4. S*) 1723 : 47. t. czikk éa Verbőezy I. 43. 44. | nyétől feltételeztetik, s igy minden biztos alapot nélkülöz. | — Hogy ily körülmények közé jutni senki sem vágyój dik, a dolog természetéből folyó következés, — s miután j magának a vagyonközösségnek megszüntetését illetőleg I kimondotta a semmitőszék, hogy a közös tulajdon elárverezése csak minden érdeklett fél beleegyezésével, vagy a közösséget megszüntető jogérvényes bírói ítélet alapján rendeltethetik el; *) — valamely tulajdonostárs jutalékának megvevője, ha a vagyonközösség kellemetlen helyzetéből menekülni akar, legjobb esetben egy évekig eltartható pernek teszi ki magát. Mindezekből természetesen következik, hogy oly esetekben, ha valamely közös vagyonnál valamely tulajdonostárs jutalékának tulajdonjoga árvereltetik el, — ha erre vevő vállalkozik, ki nem valódi, hanem csak eszményi (ideál) birtokot szerez; — habár azt azon reményben, hogy a vagyonközösséget per utján megszüntetni sikerülend is, veszi meg — bizonyára azon kellemetlenségekért, melyek folytán végre birtokához, vagy annak árához jut, ebbe fektetett pénzét dús kamatjaival óhajtja megnyerni; — legtöbb esetben az ily tulajdoni jutalékok oly csekély áron fognak eladatni, hogy azok vételárából igen számos esetben, azon jelzálogos hitelező, ki kölcsönét az adósnak más körülmények között adta, pénzének egy részét, vagy ha több hitelező van, egészen is elvesztheti, — holott ha a végrehajtási árverés azon törvények szerint eszközöltetett volna, melyek uralma alatt pénzét kölcsön adta, — ehhez hozzájuthatott volna. Kétségtelenül folyik ezekből továbbá az is, hogy miután a hitelező, ki valamely közös birtok egyik tulajdonosának ád kölcsönt, csak eszményi vagyonra kölcsönöz, melynek reális értéke sokféle körülményektől, gyakran attól, kik s mily jellemű, hajlamú vagy természetű emberek a tulajdonostársak — feltételeztetik, s igazán meg sem becsülhető, — aránylag igen csekély s terhes kölcsönt nyerend; — míg pénzintézetek, mint már történt is eset — ily jogra pénzkölcsönt adni óvakodni fognak; — s igy állitásom másik része is bebizonyult, hogy a közös tulajdonosok egyikének hitele e törvény által érzékenyen eujtatik. *) Semmitőszéki határozat 1869. decz. 3-án 3263. az. a. Igaz, hogy ez Gyulafehérvár város törvényszéke által hozott végzés folytán, s igy az osztr. polg. törvénykönyv alapján hozatott; — ha azonban az osztrák törvények alapján is kimondatik, hogy a közös vagyon árverése, ha a felek bele nem egyeznek, csak a közös séget megszüntető birói itélet alapján rendelhető el; — holott a bécsi legfőbb törvényszék határozatai szerint az árverés, ha az nem helytelen időben kéretett, folyamodás utján bármely fél kérelmére elrendeltetett, s a tulajdonostársak csak a feltételek iránt hallgattattak meg, (lásd az ide vonatkozó ítéleteket Peitler idézett munkájában 549. lap, 633, 634, 635, 636. szám alatti Ítéletek) mennyivel inkább alkalmazandó ezen elv nálunk, hol e részben törvényeink nincsenek. 44