Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 4. szám - További eszmék az államügyészség szervezéséhez [1. r.]

14 bírálatának kitéve van. Az államügyész a törvény őrének \ neveztetik, és a birák irányában annyi hatalommal ru- j háztatott fel, mely ezen tekintélyes és tiszteletre méltó kar függetlenségével egyenes ellentétben áll, és mely ellenőrzési jog alatt nem rejlik egyéb, mint azon törekvés: a bíróságok tagjait oly felügyelet alá helyezni, mely elég hatályos arra nézve, hogy a kormány politikai törekvésével ellentétbe ne jöhessenek. Nem szenved kétséget, hogyabiró működése, kinek feladatát képezi a törvényeket az élet viszonyaira alkalmazni, azon kiváló fontosságánál fogva; melylyel a társadalmi rendre nézve bir, az ellenőrzést nem nélkülözheti ; de a birói felelősséget szabályozó (örvényeken kivül, a kötelességmulasztás és a lelkiísmeretlenség ellen csak egy hatályos szer létezik, és ez: a tökéletes nyilvánosság. Csak a nyilvánosság képes a birói kar irányában azon ellenőrzést gyakorolni, mely egy részt tekintélyét és függetlenségét nem veszélyeztetheti, és más részt az igazságszolgáltatás iránti bizaímat ép azok keblében költi fel, kik annak mikénti kezelésénél első sorban érdekelvék. Nem létezik semmi szükség arra nézve, hogy a testületi felügyelet és a nyilvánosság által ellenőrzött biró felügyeletére még egy külön közeg alkottassák, mely működését lépésről lépésre figyelemmel kisérje; és elteki otve attól, hogy ezen eljárás a biró tekintélyét aláássa, maga ezen felügyelet oly számos tisztviselőt igényel, hogy az arra fordított költségek a gyakorlati eredménynyel semmi arányban nem állanak. De a franczia rendszer fonáksága legjobban kiri, ha figyelembe vétetik, hogy egyedül a biró az, kit a kormánytól függő közeg árgus szemei kisérnek, holott a Napóleoni önkény szolgái, a praefektekés egyéb politikai tisztviselők ily ellenőrzés alá helyezve nincsenek. Tehát a tiszteletreméltó birói kar nagyobb bizalmatlanságot érdemel, mint az önkény satrapjái, és annak ellenőrzésével azon közeg bizatik meg, ki mint közvádló szükségkép pártállást foglal el? Azon körülmény, hogy az államügyész a társadalmi rend és az igazság nevében jár el, még nem elegendő indok arra nézve, hogy ő az igazságszolgáltatás megtestesült képviselőjeként tekintessék, és feljogosittassék azokat ellenőrizni és leczkézni, kik a törvények alkalmazására első sorban hivatvák. Ismeretes tény, mily nagy befolyást gyakorolnak a franczia államügyészek titkos előterjesztései a birák sorsára, és mennyire indokolt azon vád, hogy a parquet hivatalnokok túlkapásai a részrehajlatlan igazságszolgáltatást komoly veszéiylyel fenyegetik. Ha a birák az államügyészben csak a közvádlót és nem a törvény megtestesült őrét, valamint az őket ellenőrző közeget fogják szemlélni, indítványait elfogulatlanul megbírálni és azon részrehajlatlan állást elfoglalni képesek lesznek, mely az igazságos ítélet első és nélkülözhetlen kellékét képezi. Akkor el fog enyészni azon veszély, hogy a vizsgáló biró az államügyész fölényének súlya alatt indítványainak feltétlenül hódol, és az által vádlottnak gyakran oly sérelmeket okoz, melyek a felebbvitel utján nehezen orvosolhatók. Az ellenőrzés azon mértéke, melyet a közbátorság érdeke kiván, az államügyész hivatásából már önkényt folyik, anélkül, hogy azt elvként szentesíteni, és a törvény feletti őrködést különös kötelességévé tenni szükséges lenne. Az államügyész mint közvádló, minden a bünperben hozott sérelmes határozat ellen jogorvoslattal élhet, minden visszaélés ellen vádlólag felléphet anélkül, hogy szükséges lenne, ezen állása természetéből folyó ellenőrzési hivatásának oly alakot kölcsönözni, mely a birák iránti bizalmatlansággal azonos; a nélkül, hogy szükséges lenne a törvényór féle phrasis leple a latt őt oly teendőkkel elhalmazni, melyek valódi hivatásától csak elvonják, a birák előtt gyűlöletessé teszik, és a vádlói rendszer jótéteményeit komoly veszéiylyel fenyegetik. Semmitöszéki határozatok. A fél pere vitelére ügyvédet hatalmazván meg, az a vég rehajtási pénzösszeg felvételére is meghatalmazottnak tekintetik, ha az ellenkezőnek kikötése, elrendelése nem igazoltatik. A nyertes fél elmarasztalt alperes ellen ujabbi fizetésért végrehajtást nem intézhet, ha saját ügyvéde ellen a felvett marasztalási összeg elsikkasztása miatt bünperl indítóit. P. Venczel H. Ottó ellen 1866-ban létesült birói egyes" ség alapján Krassómcgye illetékes szbirája előtt végrehajtást kérvényezett, de a bíróság 1868. máj. 27-én 261sz. a. végzéssel a kért árverésnek helyt nem adott, azon okból, mert a követelt végrehajtási összeg már kifizettetett. A m. tszék azon végzést helybenhagyta jul. 25-kén 4775. sz. a ; a kir. tábla 1869. apr. 25. kelt végzésével a felek ujabb meghallgattatását rendelte aziránt, hogy felperest képviselő ügyvéd B. János fel volt-e a pénzfelvételére hatalmazva s váljon a fizetés felperes saját kezeihez köteleztetett e ? A tartott tárgyalás után a szbiró 232. sz. a. 1869. sept. 28-án kelt végzésével felperest volt alperes H. Ottó ellen intézett végrehajtási kérelmével elutasította. Ez ellen felperes sem. panaszt adott be, lényegileg azon alapon ; mert ő B. Jánost a pervitelére, végrehajtás foganatositására stb. felhatalmazta, de nem a pénzfelvételére is. Ha tehát alperes neki fizetett, azt mint helytelent el nem fogadhatja. A Se mmitöszék határozata így szól: „A semmiségi panasz elvettetik; mert felperes önmaga beismeri, hogy B. János ügyvédet jelen per folytatására meghatalmazta; azon állítása ellenben, hogy ezen meghatalmazás a részére megítélt pénzösszeg felvételére ki nem terjesztetett, sőt, hogy a pénzfelvételére való megbízás a meghatalmazványból kitöröltetett, mivel sem igazoltatott, minthogy egy más ügyvéd részére — az érintett kitörléssel — később kiállított meghatalraazvány a kérdésben forgó ténykörülmény bizonyításául nem szolgálhat; s továbbá, mert felperes maga B. János ügyvéd ellen az általa felvett marasztalási összeg elsikkasztása miatt bűnvádi keresetet indítván, ezáltal magának elégtételt szerezni kivánt. (1869. dec. 14. — 2886. sz. a.) Nincs semmiségi panasznak helye azon birói intézkedés ellen, mely ítélet előtt a perestárgy szakértői megbecsültetését elrendelte. S. Erzsébet és Zsuzsanna felpereseknek S. Dávid alp. ellen anyai osztályrész kiadatását tárgyazó perében Pestmegye kalocsai tszéke f. év jun. 24. 2930. sz. végzésével bizonyos ingatlan és ingóságok folytatólagos megbecslését elrendelte. Ezen végzés ellen alp. semmis, panaszt adott be azon okból, mert a felp. kereset meg nem áll, miután a hagyatéki tárgyalás még be sincs fejezve, és mert becslés már a hagyatéki tárgyalásnál is eszközöltetett 8 az átalában a gyámhatóság köréhez tartozik.