Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 4. szám - További eszmék az államügyészség szervezéséhez [1. r.]

15 A Semmitőszék ezen panaszt visszautasította; | „mert azon intézkedés, melyben a bíróság végitélet | előtt a kereset tárgyának szakértői megbecsültetését szükségesnek találja, nem tartozik a perr. 297. § ban felsorolt azon esetek közé, melyekben semmiségi panasznak helye lehetne. (1869. dec. 16. — 3049. sz. a.) A foganatosított biztosítás ellen kifogások [adatván be, ezek felelt a felek mindig kihallgatandók. (perr. 344. §.J Ennek mellőzésével tett birói intézkedés megsemmisítést von maga után. K. Mór Tordamegye egyes birósága előtt H. Janka ellen bizonyos tartozás alapján pert indított s alperes makacsságból el is marasztaltatott. Ennek folytán felperes biztosítási kérvényt adott be, minek hely adatván az ingóságok lezárolása, megbecsültetése elrendeltetett, s ez foganatosíttatott is, a megbecsült tárgyak T. felügyelete alá adatván. Alperes kifogásokat adott be a foglalás ellen, mert a lezárolt tárgyak legszükségesbb öltözékeit képezik, mik a 395. §. szerint le nem foglalhatók. Ennek folytán a bíróság ugyanazon napon 978. sz. a. végzésével a lefoglalt tárgyakat a perr. 395. §. a. c. pontjai alapján visszaadatni rendelte. Ezen végzés foganatosítása ellen felperes semmis, panaszszal élt, mert a bíróság kihallgatása nélkül adatta vissza a lezárolt tárgyakat. A Semmitőszék a semmiségi panasznak helyt adván, az egyes bíróság 978. sz. végzését s annak alapján történt eljárást megsemmisítette. „Mert a foganatosított biztosítás ellen beadott kifogások felett a perr. 344. §-hoz képest a felek a 332. §. szabályai szerint meghallgatandók lettek volna, és ezt megelőzőleg az eljáró bíróság a lefoglalt tárgyakat zár alul feloldani jogosítva nem volt. (1869. dec. 31-kén. — 4911. sz. a.) A peres fél magát ügyvéd állal képviseltetvén, a per folyama alatt hozott minden birói határozat, tehát az ítélet kihirdetési halárnapot kitűző végzés is annak kézbesítendő, (perr. 259. §. 2- ik kikezdésj. Ennek ellenére a végzés a félnek magának kézbesittetvén, az itéletkihirdetés joghatályunak nem tekintethetik, s így ezen jogérvényre nem emelkedhetett ítélet alapján végrehajtás sem eszközölhető. P. Erzsébet mint felperes L. Salamon mint alperes ellen Nyirramegye központi szbirája előtt havonkinti 20 ft. tartásdíj megítélése végett pert indított, s ebben alperes elmarasztaltatott. Az ítélet kihirdetésekor alp. meg nem jelenvén, s perorvoslattal nem élvén, az végrehajtásilag foganatosíttatott. Alperes ezen eljárás ellen kellő időben semmis, panaszt adott be; mert ő e perben magát ügyvéd által képviseltetvén, a végrehajtási és itéletkihirdetési végzés a perr. 259. §. szerint ügyvédének lett volna kézbesítendő. E helyett az neki kézbesittetett, ki sem irni sem olvasni nem tud, tartalma pedig neki meg nem magyaráztatott. És e kézbesítés is nem a községi bíró vagy jegyző, hanem egy pandúr által történt a perr. 261. §. ellenére. A Semmitőszék e panasznak helyt adott, s a végrehajtási végzést s annak alapján foganatosított végrehajtást megsemmisítette; „mert a tárgyalási jkönyv szerint alperes magát a perben ügyvéd által képviseltetvén, a perr. 259. §. második kikezdése szerint pedig a perfolyama alatt hozott minden határozat a felek megbízottjának levén kézbesítendő, miután az ítélet kihirdetésére határnapot kitűző végzés ezen szabály ellenére magának alperesnek, még pedig a 261. 262. §§. rendeletei mellőzésével kézbesittetett, annál fogva a kihirdetés erre nézve joghatálylyal bírónak, — és ekkép az ítélet jogérvényre emelkedettnek nem tekintethetvén, az a 345. §. értelmében végrehajtható nem volt. (1869. decz. 31. — 4953. sz. a.) A per rend 577. § sza nem terjed odáig, hogy a vagyonközösség megszüntetésének módja iránt az örökösök egyike a többiek meghallgatása nélkül egyoldalulag határozhasson. Azért a közös örökségül szolgáló, s az örökösök közös tulajdonául telekkönyvezett ingatlannak, az egyik örökös kértére, többiek meghallgatása nélkül elrendelt árverése semmiséget foglal magában. Kara Péter dunavecsei lakos még 1848-ban elhalálozván, özvegyén kívül három gyermeket Gábort, Józsefet, Lídiát hagyta hátra, a hátrahagyott vagyon, nagyobbrészt ingatlanra való felügyelet özvegyére ruháztatván. Ez azonban a hivatalos jegyzőkönyv tanúsága szerint, a vagyont adósságokkal terhelte, az épületeket romlani, pusztulni hagyta. Ennek további meggátlására, és mivel Gábor az egyik örökös örökrészét átvenni akarta, az e végből a közös vagyon elárvereztetéseórt folyamodott, és az illető kalocsai árva tszék, miután a járási gyámfelügyelő a panasz valódiságát bizonyolta, 1869. jun. 10-én 773. sz. a. végzésével a kérelemnek helyt adott, s ennek folytán az illető szolgabiróság 704. sz. a. az ingatlanok elárvereztetésére határnapokat tűzött ki. A közös birtokos felek előlegesen értesítve s kihallgatva nem lettek és ez utólagosan azzal indokoltatott, hogy elegendőnek találtatott a közös anya értesítése; s minhogy a perr. 577. §. szerint az örökösök nem kényszeritethetnek arra, hogy vagyonközösségben maradjanak, az árverés elrendelése által senkinek joga sem sértetett; mert az által a vagyonpusztitás tovább terjedése meggátoltatik s a vételárból mindegyik örökös megkapja saját részét. Ez ellen a másik két örökös József és Lídia semmiségi panaszt adtak be. A Semmitőszék a semmis, panasznak helyt adván, a fent idézett végzéseket megsemmisítette; „tekintve, hogy néhai Kara Péter hagyatékához tartozó ingatlanok, melyek nem csupán az osztályért folyamodó Kara Gábornak, hanem Kara Péter többi örököseinek is telekkönyvi tulajdonai, nevezett egyik örökös Kara Gábornak egyoldalú folyamodására, a többi nagykorú örökösök meghallgatása s előleges értesítése nélkül rendeltettek árverés alá bocsáttatni, s az árverést elrendelő végzés is csupán az özvegygyei, a nagykorú örökösökkel pedig nem közöltetett, s ez utóbbiak aziránt, hogy elhunyt atyjuk hagyatéka felett nyilatkozzanak, felhiva soha nem voltak, sem köztük eziránt az egyesség meg nem kisértetett; az árverésnek minden részvétük nélküli elrendelése s kihirdetése reájuk nézve oly jogsérelmet képez, mely ellen a perr. 297. §. 22. pontja szerint, semmiségi panasznak helye van, „és tekintve, hogy a perrendnek a tszék által idézett 577. § nak azon szabálya, miszerint az örökösök nem kényszeríthetők arra, hogy vagyonközösségben maradjanak, nem foglalja magában, hogy a vagyonközösség megszüntetésének módja iránt az örökösök egyike, a töb