Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 29. szám - Az örökösödési szerződések bekebelezhetéséről [2. r.]

114 Legfőbb itélöszéki döntvények. Kétoldalú szerződésnek tekinthető a jogügylet {ajándékozás), habár a tárgyául szolgált vagyon átruházás teljesedése halálesetéföl tétetik is függővé. Ily {ajándékozási) jogügylet tehát semmisnek nem tekinthető, habár az arról szóló okmány a végrendelet formaságával nem is bir. Ezen jogügylet ajándékozási szerződésnek bizonyulván, az semmisnek tekintendő, a mennyiben az utódok törvényes osztályrészét is érintette, illetőleg megsértette. Ozv. Szikossy Ferenczné, úgy is mint két kiskorú gyermeke természetes s töt vényes gyámja, Pestmegye központi tszéke elótt Kreutz Aloizia ellen, a néhai Szikosy F. után maradt hagyatékhoz tartozó (egy ház) ingatlanhozi örök — s özvegyi jog érvényesítése végett 1865-ben pert indított. Nevezett Kreuz A. néhai Szikosy Ferencz szolgálatábau álit több évekig, és nevezett Sz. Ferencz 1865. mart. 23. egy okmányt állított ki, melyben budaörsi hazát ajándékkép, illetőleg Kreutz hosszas szolgálatai fejében Kreutz Aloiziára átruházta akkép, hogy az bekövetkezendő halála esetén birtokába jusson. A törvényszék tárgyalás befejezte után 1868. jun. 24. kelt Ítéletében; a peres ház tulajdonjogát annak fele részére kötelesrész czim alatt Szikosy hátramaradt két gyermekének odaítélte akkép, hogy azon birtok felerésze felperesnönek Özvegyi jogon átadatassék, a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén; Indokok: Alperesnő be nem bizonyítván azt,hogy felperesnő elmebeteg volna s gondnokság alatt állana, felperessége megalapítandó volt. — Az ügy érdemét tekintve felperes 4—5 NB. anyaköuyvi kivonatokkal igazolta, miszerint kiskorú Sz. Alfréd s Ferencz néhai Sz. Ferencz törvényes gyermeki, sigy tőle egyenesen leszármazó örökösei — a 4. sz. alatti okmányban néhai Sz. Ferencz alperesnő javára tett ajándékozása, mely szerint a budaőrsi házát ajándékkép s illetőleg szolgálat fejében alperesnőre ruházta, az ideigl. szab. 4. §. értelmében megszorítandó s a ház felére a tulajdonjog a kiskorú örökösöknek az ideigl. szab. 4. 7. §§. értelmében törvényes örökösödés jogczimén, mint kötelesrész oda ítélendő; felperesnő Özvegyi jogánál fogva pedig az id. szab. 16. §. szerint alperesnő a háznak megítélt felét felperesnőnek átadni kötelezendő volt. (1868. 5133. sz. a.) Ezen ítélet ellen mind alperes mind felperes felebbezéssel élt. Alperes felebbezett; tekintve, hogy a kérdéses házat ő Szikosy tói csak egy részben nyerte ajándékban, más részben azonban a 4. sz. a. terhes szerződés tartalmaként szolgálati, fáradozásai, ápolása fejében. A feoforgó tényállás mellett ki sem deríthető, hogy azon szerződés mennyiben terhes, t. i. több évi szolgálatai fejében s mennyiben ingyenes ; annál kevesbbé, mert a ház csekély értékénél — 1600 ft. becsárnál — fogva alaposan vélelmezhető, hogy fárasztó több évi szolgálata még nagyobb dijt is kiérdemelhete. S minthogy e terhes szerződés alapján a háznak kiadatása mint valódi tartozás a hagyatéki tömeget terhelte, s a kötelesrész nem a terhelt, hanem a tiszta hagyaték után határozandó meg, ennélfogva itt a kötelesrész csonkításáról szó sem lehetett, nem tehát kiegészítése által alperes tulajdonjogának megszorításáról sem. Felperes semmiségi panaszszal összekötött felebbezéssel élt. A 4. sz. a. okmányt, melyre alapittatnak alperesnekigényei, semmisnek vitatja. Mert a 6103. alatti útlevélen láthatólag néhai Sz. Ferencz szép, kerekded, könnyen olvasható írással bírt, mitől az okmányon látható kézjegy teljesen eltérő — sa mellett ott még ez is áll : das heist Fr. Szikosy — holott ő fontosabb okiratokon magát mindig mint ,M. Franz Szikosi' irta alá. Az pedig, hogy a névjegy alá ki irta Szikosy nevét — mi hason okmányoknál mellőzhetlen kellék — a 4. alatti okmányból ki nem tűnik. — Továbbá azon szerződés nem feltétlen, hanem feltételes, t. i. Sz. haláláig terjedő hű szolgálathoz köttetett, minek teljesítését alperes nem igazolta. Végre, — mí leglényegesb — a 4. alatti okmányban tett intézkedés halálesetre történvén, törvényeink szerint öt — s jelenhez hasonló esetekben, midőn az intézkedő Sz. neve helyett már csak névjegyét tudta az okiratra irni — hat tanú szükségeltetett volna. — A halotti bizonyítvány szerint Sz. hagymázban halt meg, mely bajban a betegek rendesen öntudatlanul, elrueháborodottságban léteznek; magával való tehetlenségét bizonyítja a 4. a. okmány aláírása is. Alperesnő ellenészrevételeiben előadja; hogy teljesen aggálytalan tanúkkal igazoltatott, mikép a 4. okmány aláírása Szikosinak saját kézírása — tehát tekintetbe nem jöhet azon ellenvetés, hogy az okmányból nem tűnik ki, ki irta azon a névjegyet. Azt, hogy a feltételezett hű szolgálatokat teljesítette, a beperelt okiratok teljesen igazolják. — A mi pedig a végrendelethez szükségelt tanúk számának kellékét illeti, megjegyzi mikép, ha valakinek szerződéssel határozatlan időre, mint jelen esetben is, halál bekövetkezés esetére valami jog igértetik, kiköttetik, nem állithatni, hogy az arról szóló okiratban meg kellessék tartani mindazon kellékeket, melyek a végrendeleteknél szükségeltetnek. A kir. tábla az e. bir. Ítélet megváltoztatásával az egész házra megalapította felperes kiskorúak tulajdonjogát s özvegy anyjuknak özvegyi jogát — alperest 30 ft. perköltségben marasztalván; mert ,,alperes által erősebb jog igazolásául felmutatott 4 a. ajándéklevél — miután minden ilyetén halálesetére tett intézkedésnek„habár részben szerződésnek tekintethetnék is, hogy érvénynyel birjon, épen azon törvényes kellékekkel kell bírnia, melyek a végrendeleteknél előirvák; — 4 a. okmány azonban, tekintve, hogy az azon látható, de betűk formájával nem biró karczolások néhai Sz. Ferencz aláírásának nem vétethetnek, aláírás hiányában pedig, kivált miután az okmány egész szövege szintén idegen kézzel íratott, és a tanúk azt, hogy községi küldöttek minőségében lettek volna jelen annak felvételénél, nem is állítják, a névaláiró és okmányszerkesztő egyik tanún kivül csak egy tanú által előttemsztetvén — a törvény által kívánt kellékekkel el nem láttatott, mint törvény szerint semmis bírói figyelembe nem vétetvén, annak egyszerű félretétele mellett, ,,miután alperes azon házhozi szerzési jogczimót és tulajdonjogát a 4. sz. alattin kivül egyéb próbákkal be uem győzte — felperes kiskorúaknak mint törvényes gyermekeknek azon egész házhozi törvényes örökösödési s tulajdoni — az özvegynek pedig özvegyi joga megalapittatik. (1868. decz. 16. — 22621. sz. a.) Ez elleni felebbezésében alperes azt fejtegeti, hogy a 4. a. okmányra tévesen alkalmaztattak a végrendelkezés kellékei; mert az nem egyes ember visszavonható akaratját, hanem valóságos kétoldalú szerződést tartalmaz; s azon körülmény, hogy a háznak alperes tulajdonába bo-