Törvényszéki csarnok, 1870 (12. évfolyam, 1-101. szám)

1870 / 1. szám - Felsőbb itélő székeinkről [1. r.]

2 hangzó elvekre fektetett reform működésének még csak színezetével sem bir. Ily komolyabb, hosszasb tanulmányozást, mélyebb átgondoltságot feltételező rendszeresség hiánya a minisz­terség e!sö napjaiban még nem lehetett oly feltűnő. Ezen első perczekben, az ingadozás, jobbra balra kapkodás, a habozás s tétovázás az igazságügy rendezése körül leg­alább is megbocsátható volt egy oly államférfiunál, ki a codificatió s jogi szervezés tudományával tüzetesen soha­sem foglalkozott, ki azeurópai összhasonlitó jogtudomány s törvényhozás tanainak tanulmányozását feladatául so­hasem ismerte. De hogy ezen minister alatt, három éven keresztül, a habozás, foltozgatás, szóval a rendszeresség teljes hiánya, folytonosan és következeteseu folytattatik, — ez, bármily nagy legyen is kegyeletünk a parliamen­táris kormányzat eszméje iránt — megbocsátható nem lehet, Megbocsáthatlan, mert épen ezen megállapodott rend­szeresség hiánya, s az ez által előidézett folytonos kapk o­dás, ingadozás okozta, s vonta maga után azon ritka tét­lenséget, azon példátlan erélytelenséget s meddőséget, mi igaz. ministeriumunkat sokkal nagyobb mérvben jellemzi, mint valaha bármely más európai ministeriumot — azon erélytelen tétlenséget, melynél fogva három év alatt sem mit sem képesek felmutatni, mi jogi reformul tekintet­hetnék, mi bármily csekély mérvben is igazságszolgálta­tásunk javítására szolgálhatna. Ezen általunk a jogi tespedés és hátramaradotság fő­forrásául kijelölt rendszeretlenség bizonyítékai nagyon is nyilvánosak, s kézzel foghatók. Midőn 1867-ben mindenekfelett a legégetőbb tör­vénykezési hiányok azonnali, pótszabályok általi orvos­lása sürgettetett, s egyszersmind követeltetett hogy az 1844-diki Codex-terv — előleges átdolgozás alapján hala­dáktalanul életbeléptessék — ezen legfőbb szúkségekül igazolt reformok helyett, az elavult törvénykezési szabá­lyaink compilatiója vétetett munkába s arra évek fecse­reltettek el. Midőn a szakértők öszhangzó véleményével támo­gatva kimutattatott, mikép a törvénykezés reformja a bí­rósági rendszer reformjától elválaszthatlan ; mikép a per­->d szabályai magukban czélhoz nem vezethetnek, ha a óságok is korszerű átalakítás alá nem vétettek; ennek daczára még is egy uj perrend csak magában terjeszte­tett elő, s hozatott is életre. És ezzel az európai codificatió összes tapasztalatai s tanúságai arczul csapattak ugyan ; de alighogy a per­rend D e á k F e r e n c z váratlan meggondolatlanság elő­idézte protectiója által en bloc — mi az európai törvény­hozásokban hason példára nem találhat, — keresztül hajtatott, már néhány napra azt nyilvánította az igazs. minister hogy a hirósági szervezést mulhatlan szükségü "Reformnak tekinti. Közvetlenül ugyanakkor teszi ezt, midőn egy uj perrendet magában visz keresztül, midőn a bírósági re­form mellőzését legszembetűnőbben tanúsította. És a midőn a minister a bírósági reform iránt tesz hangzatos Ígéreteket, midőn ebbeli ragyogó phrásisaival a parlamentet s a cortesválasztói tribünt egyelőre el­árasztja; következik reá, mikép csak a legfelsőbb bírósá­gokat veszi állítólagos reform átalakítása alá. A bírósági reformot a legfelsőbb bíróságoknál kez­di meg. Példátlan neme a rendszeres szervezésnek. A bírósági szervezet valódi reformját a ministeri co­dificatió mellőzte; és mégis a bírósági rendszerbe oly változtásokat csempészett be, melyek bírósági reform nél­kül csak zavarokat szülhetnek. A községi bíráskodást — korunk igazságszolgálta­tásának ezen valódi enfant teriblejét — szentesitette, a nélkül, hogy ezen irni olvasni nem tudó bírák kellékeiről gondoskodnék. Az egyes birák, a szolgabiróságok illetőségét tete­mesen kiterjesztette, a nélkül, hogy ezen bíróságok kor­szerű szervezéseiről intézkednék, mi lehetővé tegye, hogy szellemileg épen ugy mint phisikailag a nagy hivatalos ügyhalmazatban, kötelességeiknek megfelelhessenek. Előállította a pertárnoki eljárást s a tetemesen kiter­jesztett jegyzőkönyvezést, a nélkül, hogy a kellő számú személyzetről gondoskodnék. Megalapította az összes alsó bíróságoktól a közvet­len felebbezést a curiai felsőbb bíróságokhoz, a nélkül, hogy azoknak a felsőbb fórumhoz való közelségéről, a több felebbviteli bíróságról biztosítva lett volna. Megalapított oly felebbezési rendszert, melynek alapja, a megfelelő feltörvényszó ki szervezet teljesen hi­ányzik. Ez úttal nincs helyünk tovább folytatni elösorolását ezen következetlenségeknek, ezen codificationalis ellenem a sokuak, melyek igaz. ministerünk eljárásának kifolyá­sai. De már ezek is elégséges adatok. Midőn ezek eléggé tanúsítják, hogy a ministeri codificatióban semmi rend­szer sem követtetik; egyszersmind azok képesek meg­fejteni, miért vau igazságszolgáltatásunk oly nyomorult állapotban, miért oly zavart, oly lassú törvénykezésünk, szóval miért nem haladunk e téren előre egy hajszál­lal sem. A minden rendszer nélküli eljárás jogi kifejlődésünk fő akadályává hátramaradásunk egyik legfőbb forrásává alakult. És mindez nem jogosit-earra, hogy szilárdul ragasz­kodjunk azon már régebben kifejezett nézetünkhöz, mi­szerint valódi jogi reformokra, igazságszolgáltatásunk gyökeres javulására nem számithatunk mig igazságügyünk vezetése a jelenlegi kezekben marad. Felsőbb itélő székeinkről. Osvald kir. táblabíró úrtól* Igazságszolgáltatásunk alkotmányos rendezése a le­folyt évben tényleg megkezdetett. Szüksége iránt a köz­érzület egyhangúan nyilatkozott, de mérve s a mód iránt elágaztak a nézetek. Nem tűztem ki feladatomul, egyik vagy másik né­zet mellett szót emelni, midőn a törvény meghozatala s ' életbeléptetése által a kérdés rég megoldatott; de ily szándék előbb is hiú lett volna oly viszonyok közt, me­lyekben a felizgatott közhangulat s a döntő befolyások határozott iránya az illetékes gyakorlati szaktudósok nézetét is háttérbe szorította. Czélom: megismertetni a njult évben ujou szerve­zett felsőbb ítélőszékek féléves működésének eredményét, s ebből azok mostani helyzetének tarthatatlanságát ki­mutatni, mely sajnos körülmény egyébiránt már a ,,Pesti Napló" m. é. 297-ik számában is igen gyöngé­den s csak ugy odavetett s nem egészen helyes indok mellett jeleztetett. Köztudomású, bogy az elóbbeni Curiát képezett hét-

Next

/
Oldalképek
Tartalom