Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 99. szám - Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. 11. r.

Pe4,1869. péntek decz. 17. 99. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Dcbreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. — Semmitőszéki határozatok. Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. Mihajlovics Miklós urlól. X. Az 519. §. szerint a s z á m a dás, mely annak felhívása következtében adatott be, a ki a számadást követelni jogosítva van, mint kereset tekintendő lévén, a számadás kérdése a rendes eljárás szabályai szerint tárgyaltalik. Ez azonban nézetem szerint a keresetnek és a peres eljárásnak természetével ellenkezik; mert a kereset o'y cselekménynek tekintendő, melylyel a keresetet benyújtó fél ellenfelétől valamit követel, és a keresetlevélben ilynemű követelés nélkül nem is képzelhető, hogy a bíróság az ellenfelet valaminek teljesítésére kötelezhesse. Már pedig, midőn a számadással tartozó a számadást beadja, — azt sem keresetlevél alakjában nem adja be, sem pedig abban olynemü kérelmet a bírósághoz nem intéz, s nem is intézhet, hogy az ellenfél, ki a számadást követelni jogosítva van, valaminek teljesítésére kényszeríttethessék. Ugyanazért legczélszerübbnek tartanám, ha az 519. §. úgy intézkednék, hogy a felhivónak a beadott számadás egyszerűen kiadassék, vagy ha eredeti okiratokkal van felszerelve, a számadás a bíróságnál megtartatván, annak másolata a felhivónak oly megjegyzés mellett adassék ki, hogy az eredeti számadást és mellékleteit a bíróságnál megtekintheti. A felhivónak kötelessége lenne, ha a számadással meg nem elégszik, keresetet indítani a számadó ellen a számadás egyes tételei iránt, és minden egyes tételre nézve az Ítéletnek tárgyául szolgálandó kérelmet előterjeszteni; ily kereset iránt a tárgyalás a rendes eljárás szerint folytatandó, és a per egy ítélettel ugyan, de minden a felhívó által megtámadott egyes téléire nézve kúlön eldöntendő lévén; mert minden egyes tétel, úgy tekintendő, mint külön pernek tárgya. Ha a felhívó keresetet nem indit, fenmarad a számadónak az 518. §. szerinti felhívási joga. A holtnak nyilvánítási eljárásra nézve észrevételeim követkrzők: Az 522. §. szerint holtnak nyilvánítási eljárást kérhetnek csak a) a házastárs a házassági kötelék ffIbonlá*a, és b) a törvényes örökösök, vagy ezek hiányában a korona ügyésze az örökség birtokba véíele végett. Nézetem s a tapasztalat szerint azonban sok más egyéb személy is khet érdekelve valakinek halála, vagy holtnak nyilvánítása által. így például érdekelve lehetnek azok, kik élők közötti szerződés alapján a hiányolt személynek vagyonára nézve ennek halála esetére valamely jogszerzésre jogositvák ; úgyszi ntén azok, kiknek vagyonát betáblázott személyes — a jogosítottnak haláláig j tartó — szolgalom, például a haszonélvezeti jog terheli; j nemkülönben azok, kik a hiányolt személynek haláláig egy harmadik személynek, vagy magának a hiányoknak valamit adni tartoznak, ha ez utóbbi esetben, úgy a haszonélvezeti jog esetében is a jogosított személy jogait más még élő személyre átruházta, mit addig, mig maga isjogositva van, tehet is; továbbá azok, kiknek végrendeletileg valamely vagyon hagyományoztatok oly feltétel alatt, hogy azt csak egy harmadik személy halála után vehetik birtokba, vagy a kik végrendeletileg Örökösöknek vannak hasonló feltétel alatt ki nevezve, feltéve, hogy a végrendelkező már meghalt, és a harmadik személy, kinek halálával fogna a feltétel beállani, hiányoltatik sat. Nem lehet tagadni, mikép mindezen esetekben fenforog a jogi érdekeltség az illető halála, vagy annak holta nyilváuittatása iránt. Valóban nehéz lenne mindazon eseteket elsorolni, melyekbea a hiányolt személy halála által valaki valamely jogot szerez, vagy valamely kötelezettség megszűnik. Nem méltán lehet-e tehát kérdeni, miért zárja ki a törvény a jogosítottak ezen seregét a törvény azon jótékonyságából , mely szerint a hiányolt személy holtnak nyilvánítását kérhetik? és miért ruházza fel a törvény a házastársat, a törvényes örököst, és a korona ügyészt e tekintetbeni kiváltsággal? nem-e egyenlők amazok emezekkel? nem-e ugyanazon törvénynek oltalma alatt állanak azok is, mely emezeknek segédkezet nyújt, mig amazokat az alkalomtól megfosztja , jogaikat érvényesíteni. Mindezen kérdések a törvényhozótestület figyelmét teljes mértékben igénylik. Nézetem szerint az 522. §-t kevesebb szóval igy lehetett volna czélszerúbben szerkeszteni: „A holtnak nyilvánitási eljárást kérelmezhetik mindazok, kik valamely hiányolt személynek halála által érdekel ve vannak." Az érdekeltség bebizonyítása a kereső félre, megítélése pedig a bíróságra lenne bizandó. Van még egy észrevételem a holtnak nyilvánitási bírói ítéletre — annak tartalmát illetőleg — és az ítélet felebbezésére nézve. Az 525. §. szerint a bíró a holtnak nyilvánitási ítéletben csak azt fogja kimoudani, hogy a halál be van, vagy nincs bizonyítva. Ez ellenkezik az itélet természetével, miután a bírónak az Ítéletben a per tárgya, nem pedig a bizonyítékok felett kell határozni. Ha pedig a biró csak azt mondja ki, hogy a hiányolt személynek halála be van bizonyítva, ez által még semmit sem mondott, ha egyszersmind a hiányoltat holtnik nem nyilvánítja. Igaz,