Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 91. szám - Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. 5. r.

Pest, 1869. péntek no vem. 19. 91. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügy védegylet közlönye. Tartalom : Ujabb észrevételek a polg perrendtartásra. — Legfőbb itélőszéki döntvények. — Semmitöszéki határozatok. Ujabb észrevételek a po!g. perrendtartásra. Mihajlovics Mililós úrtól. V. Az ingatlan javak jövedelmeire intézett végrehajtásról szóló 417. §. második kikezdése igy szól: „Avégrehajtás e nemének csak akkor van helye, ha a jószág igény- és tehermentes." Erre nézve észrevételeim következők. Az igény, oly igényről szólok, mely telekkönyvileg fel van jegyezve — lehet különféle. Először olyan, mely a telekk. törvény I-ső része 3. §-a értelmében, jelesen ezen §. 1. 2. és 4. pontja szerint a felszólamlási határidő alatt van bejelentve és feljegyezve; másodszor olyan, mely feljegyzett zárlat által biztosíttatik; harmadszor olyan, mely a telek, törvény II. része 148. § a szerint feljegyzett pernek tárgyát képezi. Az első neműek a tel. k. törvény 3. §. értelmében vagy oly czólból jelentettek be az 1. pont szerint, hogy, mivel a telekjkönyv felvétele alkalmával az első bejegyzés hibásan türtén^jpjés e miatt a bejelentő jogai veszélyeztetve vannak, a bejegyzés rnbája kijavittassék; vagy pedig a 2. pont szerint azért, mivel az igénylő a telekkönyvezett vagyont örökségi jogezimen alapuló, és az ősiségi pátens által kitűzött zárhatáridő alatt indított kereset által igénybe vette, vagy mivel zálogváltási joga az ősiségi pátensben Kitűzött visszaváltási zárhatáridön túl is terjed; mindkét jogot azon czélból jelentvén be, hogy azon esetben^ha az, ki a telekkönyvbe mint tulajdonos vezettetett be, időközben az ingatlant vagy eladná, vagy zálogjoggal terhelné, ő pedig az 1. pont értelmébeni felszólamlás folytán a telekkönyvi kiigazítást eszközölné ki, vagy a már indított örökségi, vagy annak idejében inditandó zálogváltási perben győztes lenne, a vevő, és hitelező jogai, melyek a felszólamlási határidő alatt, vagy legalább az igény bejelentése után szereztettek, elessenek; vagy végre a 3. §. 4. pontja szerint azért jelentetnek be, hogy a bejelentő által a bekönyvezett tulajdonos ellen régi betáblázás alapján szerzett elsőbbségi jog, mint zálogjog igtattassék be az uj telekjegyzőkünyvbe, nehogy a tulajdonos a vagyont másvalakinek elzálogosítván, ez nyerjen elsőbbséget, vagy azt másnak eladván, ez szerezzen tulajdonjogot, mi miatt ellene az igénylő elsőbbségi jogát nem érvényesíthetné. Ezek az első nemű igények A második nemű igényt példa által könnyebben vélem megfoghatóvá tenni. A) vesz pl. B)-tól egy házat szóbeli szerződés mellett; árát talán le is fizeti; de B) vonakodik neki okiratot kiállítani, melynek alapján tulajdonjogát bekebleztethetné; A) tehát a házat zárlat alá vétetni és a zárlatot feljegyeztetni kéri, mely zárlat azonban azon esetben, ha A) előjegyzési kellékekkel ellátott okiratnak birtokában van, nem szükséges; mert ily esetben előjegyzés által feltételes tulajdonjogot szerezhet. A zárlatnak, és feljegyzésének czélja az, hogy ha a telekkönyvezett tulajdonos a zárlat feljegyzése után az ingatlant harmadik személynek eladná, vagy elzálogosítaná, ennek jogai azon esetben, ha az igénylő a perben győztes lenne, elényeszszenek. A harmadik nemű igények, melyek a feljegyzett pernek tárgyát képezik, csak a telekkönyvi előbbi állapotnak egy közbejött törvénytelen bejegyzés, vagy egy elenyészett telekkönyvi jog kitörlése általi fentartására vannak irányozva, mint ezt a tel. k. törvény 148. és utána következő §§-ai bővebben fejtegetik. Ezen a törvényen alapuló megjegyzést, mint az igények theoriáját azért tartottam szükségesnek előrebocsátani, — hogy alább következő nézetemet azon jogtudósok is, kik a telekk. ügyek részleteivel nem szeretnek vesződni, könnyebben felfogj hassák, feltéve, hogy egyúttal a telekkönyvi törvényül §§-ait is olvasni fogják. Nézetem e tekintetben az, hogy az ingatlan jöved mére irányzott végrehajtás esetében annak haszonbér adását nincs ok kizárni ott, hol az ingatlan ellen bár lyike a fennt elősorolt igényeknek telekkönyvileg v feljegyezve; mert a haszonbérbeadás által az igénylőknek jogai nemszenvednek jogtalan sérelmet, mint ezt alább kimutatandom. A 417. §. kérdésben forgó szabályának, mely szerint az ingatlan haszonbérbeadásának csak akkor van helye, ha az ingatlan igény- vagy tehermentes, kétségkívül az szolgált indokául, hogy haszonbérbe nem a már beszedett, hanem csak a munkának és költségnek a haszonbérlő általi alkalmazása után beszedendő termés adatik ki, ez utóbbi pedig, midőn még a földtől elválasztva nincs, az ingatlan tartozékát képezi, és igy végrehajtási alapul a betáblázott hitelezőknek és igénylőknek szolgál; hogy tehát megtörténhetik, miszerint valamely betáblázott hitelező még a haszonbérlet időtartama alatt, és épen azon időben, midőn az ingatlanon függő, még el nem választott termés létezik,az ingatlant betáblázott követelése kielégítéséül foglaltatja le, és ez esetben a hitelező károsodhatnék, ha az ingatlan a haszonbérlet miatt nem oly áron kelne el, melyből ő kielégíttethetnék, azaz, ha az ingatlannak értéke a haszonbérbeadás miatt csökkenne. Hogy a függő termés az ingatlan vagyonnal egy tekintet alá jő, eztigeu helyesen határozza meg a 423. §-us melynek b) pontja szerint a még el nem választott növények a birtokkal együtt lefoglalandók.Én azonban ebből nem következtethetem azt, hogy az ingatlan birtokot