Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 87. szám

348 ilyen büntettek ugyan hivatalból nem üldozendők, de ha megindult már magán panasz folytán a vizsgálat, a panasz visszavonása a vizsgálatot nem szüntetheti meg, s csak enyhitó körülménynek fog vétetni az Ítélethozatalnál. Legnagyobb hiánya pedig büntető törvénykezésünk­nek az, hogy az ideigl. letartóztatás, a. vizsgálati fogság, a házmotozás és a kezességre bocsátás tekintetében, min­den az első biróság belátására van bizva,s azért igen sok­szor oly visszaéléseknek lehet kitéve az illető, melyek őt, ha utóbb ártatlansága ki is derülne, a közbecsülésben, egészségében és vagyonában tőnkre teszik; a nélkül, hogy ez ellen bármi orvoslatot szerezhetne, miután ezen kérdé­sekbe a felsőbb bíróságok rendesen nem bocsátkoznak. Vannak ugyan nekünk igen szabadelvű országos tör­vényeink, melyek a fogságba helyezés miatti sérelmek lehető meggátolására hozattak. Ilyen p. o. nemesekre nézve az arany hulla 2-ik pontja, az 1234: 4 1267: 3. Verbó­czy 1. 9. az 1618: 14. és 1723: 5. tczikkek. Nem neme­sekre nézve pedig Kálmán I. 58. 1548: 41. 1630:40. 1830: 10. tez. 5. §. és egy 1840. május hó 5-kén 14 437. sz. a. kelt helytartótanácsi intézmény. De bár az id. törv. szab. II. r. 3. §-a szerint a befogatás, letartóztatás, szabad­láboni hagyatás és kezességre bocsátásnak a nemesekre nézve érvényben levő szabályai a nem nemesekre nézve is alkalmazandók, e törvények, miután ódonságuknál fogva törvényszéki gyakorlatunkban jobbadán a feledékenység­nek vannak átadva, némely tekintetben merevségüknél fogva nem is igen alkalmazhatók, de főleg, mert nem von­ják meg a kellő korlátokat, és nem szabják meg a bün­tetéseket; melyek azok megszegőit érjék, a mindennapi tapasztalatok szomorú tanúságaként épen nem elegendők a polgárok személyes szabadságának megóvására s az az ellen intézett merényletek megfékezésére. A házkutatásokkali visszaélés ellenében pedig épen semmi ótalommal sem birunk bíráink mértékletén kívül. S ez vajmi bizonytalan hazánk némely törvényszékeinél! Az e kérdéssel foglalkozó 1548: 50. és 1659: 16. trzik­kek csak az önkénykedést lehetségesitik és takarják, a visszaélések korlátozásáról nem is gondoskodnak. Ho^y tehát a polgárok személyes szabadsága s a lak szentsége valahára ótalmat nyerjen, már nálunk is a gyakorlatban annyira lábra kapott önkény ellen, az ideigl. letartóztatás vizsgálati fogság, házmotozás és kezességre bocsátás, né­hány §-ban szabályzandó volna. Példátlan továbbá a müveit nemzetek büntető tör vény kezesében az is, hogy úgy mint nálunk a közvádló végezze a vi?sgáló biró teendőit is; hogy az maga gyűjtse össze a bizonyítékot, melyekre az Ítélet alapittassék, a ki­nek hivatása bizonyítani a bűntett elkövetését és a bűnös üldöztetését szorgalmazni. Az így gyűjtött bizonyítékok­nak gyakran alig lehet több hitelt adni, mint a kinvalla­tás által kicsikart önvallomásnak. A tiszti ügyészek mint vizsgálóbirák alárendeltjei a törvényszéknek, s ezért mint közvádíók nem képesek elég önállóan azok eljárását ellen­őrizni. Az egyes fenyitő törvényszékeknél külön vizsgáló­birák volnának tehát alkalmazandók, s a vádolás és vizs- | gálát teendői így egymástól elkülönittetvén. a tiszti ügyészek mint közvádlók a törvényszékektől fúggetlenit­tendők lennének. Miután továbbá egyaránt kivánja az állam érdeke, hogy a bűnöst a büntetés elérje, mint azt, hogy ártatlan ne büntettessék, mindazon jogokkal, melyekkel törvény­nél fogva a tiszti ügyészek élnek, a vádlottak védői is felruházandók lennének; s ki volna mondandó az is, hogy szabadságában áll mindenkinek még rendőri kihágások eseteiben is jogi tanácscsal élni és védőt igénybe venni. Még csak egyet említünk meg, a mi iránt mulhatla­nul intézkedés volna teendő, s ez azon időközök megsza­bása, a melyben felebbviteli jogorvoslattal lehet élni. E tekintetben törvényeink semmit sem határoznak, sa gya­korlat — megyéről megyére más — és más terminusokat állapított meg. Néhol nyomban a határozat meghirdetése alkalmá­val kell a felebbviteli szándokos kijelenteni, másutt ké­sőbb is lehet, de csak ugyanazon napon. A felebbezés írás­beli indokolása egyik tszéknél csak három napig, másutt 8, sőt 15 és 30 napig is beváratik. Pedig némely bűnügy­nél felette érdekében lehet a marasztottnak, hogy a fel­sőbb bíróval felebbezése okait tudathassa. S a mint szük­séges, hogy ilyen indokok beadására egy bizonyos idő­köz legyen kiszabva, — ugy azért, hogy annak elkészí­tésére elegendő meggondolási idő legyen, valamint, hogy az mégis a végtelenbe ne húzódjék, — úgy nemkülönben kell ezen határidőknek azért is megszabta lenniök, hogy a felebbező tudja, meddig köteles a törvényszék írásbeli indokoláíát elfogadni. De szükséges az is, hogy e tekin­tetben az ország különböző törvényszékeinél egyforma­ság legyen. A felebbvitel i és indokolhatási határidők tebátmeg­határozandók és a határozatok Írásban történt kézbesíté­sétől volnának számitandók. Becsületsértéseknél pedig és általában mindazon cselekvényeknél,melyek csak magán fél panasza folytán üldöztetnek, a felebbezés tekintetében a közvádló jogaival a sértett fel is felruházandó volna. *) Kelt Pesten, a buda-pesti ügyvéd-egylet Ill-ik szak­osztályának, 1869. okt. 27. tartott üléséből. Kiadta : Dr. Friedmann Bernát, szakoszt. jegyző. — Semniitöszéki előadások okt. 25. s köv. napokon : Schaeffer Jakab, Löwinger Jakab; Bandhauer György, Varga Márton; Mayer József, Liedl János és Schlosser Lipót; Ifj. Reizer János, Reizer hagyatéki; Bresztel Imre, Mark Dávid éa Iluk Mariu 20 frt iránt; — Kőváry László, Janka Lajos; Pasztucha Dániel Stanó Dániel; Greiziger Jonatán, Petrovszky Antal; Kaffenda Jó­zsef, Kaffeuda Venczel; Priviczky Ádám és Eszter; Svihra, Ro­hács Mihály. *) Egész készséggel közöljük egyszerre egész terjedelmében ezen alapos szakvéleményt, habár ezáltal számos sürgős közlen­dőink hátramaradást szenvednek is. S z e r k. Felelős szerkesztő es kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Elő fizeté si ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 ft negyedévre 2 ft. ausztriai értékben. — Szerkesztőiszállás: belváros, kalap-utcza 11 -ik sz. a. 2 ik em. balra Petién, 1869 Nyomatott Kocsi S á n d o r saját nyomdájában Hal-piaci és al-dunasor sarkán 9. «». u.

Next

/
Oldalképek
Tartalom