Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 87. szám

346 kellő intézkedés a törvéuyben, a kiknek túlkapásai és törvénytelen önkénykedései eddig a legtöbb okot szolgáltatták az oly sürü panaszokra. A törvény tilalmának és fenyegetéseinek az ellen kelletvén intéztetnie, a kinek törvényszegéseitől leginkább lehet tartani, s — ha a mult példáin okulni szabad, e tekintetben leginkább a rendőri és közigazgatási közegek túlkapásaitól kell félni, ennélfogva ezen §-ba oly határozott intézkedések volnának felveendők, melyek az ezen törvény ellen vétők mikénti megbüntetése iránt, legyenek azok akár birói, akár rendőri, akár közigazgatási közegek, lehetőleg minden kételyt eloszlassanak. E javaslat 7-ik §-ában „a vérdij eltörölteltik." Nem kételkedünk, hogy ez alatt, ugy az élő, mint a holt dij is akar értetődni. Az előre haladott kor fogalmainak úgy sem felelt meg egyik sem. Midőn azonban a vérdij eltörlése iránt csak pártolóig nyilatkozhatunk, egyszersmind azon óhajtásunkat is kifejezzük, hogy azon valóban jogos igények, melyek eddig a vérdij megítélése által látszottak kielégíttetni, az igazság és méltányosság követelményeihez képest egy, az eddiginél czélszerűbb és igazságosabb mód által biztosíttassanak. A vérdij alapeszméje ugyanis az volt, hogy a bántalmazott fél részére, ha élve maradt; örököseinek, ha a jogtalan bántalmazás következtében meghalt, a bűnös ellen az illetőknek polgári állásához képest, a sérelemnek és veszteségnek mintegy kiegyenlítéséül egy bizonyos összeg ítéltetett meg. Alapeszméje ennek igen helyes, de a kimérési mód, mely szerint p. o. a nemesnek sérelme vagy élete többre becsültetett, mint a nem nemesé, segyáltalán a különféle osztályok ilyetén igényei, a lakhely, polgári állás és a rang szerint a törvényben előre megtaksáltattak, nemcsak azért nem volt igazságos, mert azon oly régi időkben megállapított összegek a pénznek mostani becséhez arányosítva, már satyrává váltak, hanem azért is, mert ember és ember között megszűnt törvény előtt minden különbség s a sérelmek és viszonyok annyira különböző eseteire előre az ily czimen megítélendő összegek törvényben meg nem állapithatók. Az élő vérdijnak eltörlése mellett biztosítva maradnak ugyan egy f. évi január 3-án 18978. sz. a. kelt igazságügyminiszteri körrendelet által a megsértettnek orvosi, ápolási, fájdalomdíj, munkamulasztás, kártérítés és több effélék czimén emelhető követelései; de egyrészt nincsen ezen körrendelet „a rendeletek tárába" felvéve, s tartani lehet attól, hogy az e miatt csakhamar feledékenységbe fog menni; másrészt pedig ezen rendeletben nincsen gondoskodás arról, a mi az eltörölt holt dijat pótolná, t. i. a megölt vagy meggyilkolt egyén hátrahagyottainak hasontermészetü igényei. Ilyen eseteknél is előfordulhatnak, ha az illető egy ideig még életben maradt, orvosi és ápolási költségek. De vannak mindenesetre temetkezési költségek is, s nem felel meg különösen az osztó igazságnak az, hogy a hátrahagyottak azon veszteségre nézve, melyet atyjuk, férjük vagy egyéb hozzátartozójuk megöletése által szenvednek, ne nyerjenek elégtételt. Elég eset fordul ugyanis elő, hogy egy egész család valamely tevékeny és munkaképes tagjának keresménye által tartatik fen. Az apa vezetője, p. o. valamely nagyobbszerü vállalatnak, s ezen tevékenysége annyit hajt neki, hogy — tőkevagyon hiányában is — képes gyermekeit a kívánalmakhoz képest neveltetni, neje, tán szülői is, tisztességes háztartásában minden tekintetben el vannak látva; ha azíán egy bűnös kéz kioltja ezen ember életét, a hátrahagyottak egyszerre nyomorba esnek. Nézetünk tehát oda terjed, hogy ugy a mint igazságos, hogy az életben maradt sértett fél fájdalomdij, munkamulasztás, kártérítés s több effélék czimén emelhető követelései megítéltessenek a sértő ellen; úgy nem kevésbbé igazságos az is, hogy a megöltnek hátrahagyottai a vagyonban történt káron, temetési költségeken, netaláni orvosi és ápolási kiadásokon felül, a körülményekhez képest még azon vesztességre nézve is kárpótoltassanak, melyet azok a megöltnek elveszte által szenvednek. Ezen elv már az 1843-ki magyar büntető javaslatban is (127. és 128. §§ ok) el van fogadva, s az azóta külföldön készült valamennyi büntető-codexben is ki van mondva. A vérdijnak ezen törvényjavaslatban idösz?rüleg történt eltörlése mellett tehát egyidejűleg, az ilyetén igények biztosítása és megítélése iránt is intézkedések volnának teendők. A javaslat 8 ik §-ában a kisebb hatalmaskodás vagy erőszak ezentúl a büntető eljárás útjára tartozó vétségnek nyilvánittatik. — A kisebb hatalmaskodások tekintetében az 1861-ik év vagyis a magyar törvények visszaállítása óta azon törvényszéki gyakorlat fejlődött, hogy azoknak némelyei polgári perrel orvosoltattak, némelyei pedig bűnügyi uton üldöztettek. A személy elleni sérelem és J támadás nélkül elkövetett (úgynevezett vagyoni) kisebb hatalmaskodások, különösen visszahelyezési perrel orvosoltattak. E tekintetben a gyakorlat sok helyütt igen czélszerüen elkülönítette egymástól a kisebb hatalmaskodások ezen nemeit. Midőn tehát most az mondatik ezen törvényjavaslat 8-dík §-ában, hogy a „kisebb hatalmaskodás ezentúl a büntető eljárás útjára tartozó vétségnek nyilvánittatik" — nem lett volna felesleges, ha a már kifejlődött gyakorlat irányához képést azon kisebb hatalmaskodási esetek, melyek helyesebb felfogás szerint csak polgári peruton orvosolható magánjogi sérelmet képeznek, ezen §-ban mellőztetvén,felsoroltattiának csupán azon esetek, melyek bünüsyileg lesznek üldözendők. Mivel pedig az 1486: 15. 1492: 56. és 1723: 10-ik tczikkek a nagyobb hatalmaskodások azon eseteit is, melyeknél emberölés e)ő nem fordult, polgári keresetek tárgyává tették, s a mostani gyakorlatban is fordulnak még > elő némely na«yobb hatalmaskodási esetek, melyeknek 1 megítélését a bünfenyitő törvényszékek illetőség szempontjából elutasítanák ; mivel továbbá az 1848-ki törvények és az orsz. b. értekezlet határozványai szerint a nem nemesek a uemesekhez emeltettek, sok kisebb hatalmaskodási eset, mely a törvény szavai szerint kisebb hatalmaskodást képezne, ezen utóbb érintett körülmény tekintetbe vétele mellett nagyobb hatalmaskodásnak tekintethetnék; a kisebb hatalmaskodásokra nézve ezen törvényjavaslatban kimondott azon elv, hogy azok ezentúl büntető eljárás utján lesznek üldözendők, a nagyobb hatalmaskodás ezen eseteire is kiterjesztendő volna.