Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 84. szám - A telekkönyvek téves hatálya

Pest, 1869. kedden október 26. 84. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Dcbreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom: A telekkönyvök téves hatálya. — Semmitőszéki határozatok. A telekkönyvek téves hatálya. Kókay Károly tszéki ülnök úrtól. A telekkönyvnek czélját, és rendeltetését bővebben fejtegetni, úgy hiszem, nem szükséges. Tudjuk, hogy az a tulajdon biztosítása, a hitel előmozdítása, és szilárdítá­sára létesíttetett. Ugy jártunk azonban ezen intézménynyel is, mint 6ok egyéb emberi művel, alig létezvén törvény, melyet az embéri ész leleményessége, a haszonvágy, önzés, de a rosz akarat is, ki ne játszhatna; visszaélésekkel el ne áraszthatna. Sajnos, de ugy van. Kötelességük tehát az arra jo­gosított közegeknek, hogy a bajt, ha forrását felismer­ték, elhárítsák. Mai nap számos esetben a telekkönyvi intézmény épen czéljával ellenkezőleg, a hitel megrenditésére, a tulajdon veszélyeztetésére, csalásokra használtatik; — szemtelen elbizakodással adatnak át a színlelt kötelezvé­nyek, színlelt eladási szerződések a hivatalnál, és a biró, kinek nemes hivatásához tartozik az igazság kiszolgálta­tása, a jognak védelme, jobb meggyőződése ellen kény­telen, épen a törvénynek pajzsa alatt, mely ezen vissza­élések ellen alkottatott, a csalásokat megszentesiteni. Szomorú jele az erkölcsi sülyedésnek. A város, melyben lakom, csekély vidéki városka, de a szinlelt követelések bekebelezése, a színlelt tulajdoni átruházások jelenleg itt is napi renden vannak, pedig ezek csak is mások megkurtítására lehetnek irányozva. Tudjuk, hogy a mai nagy mérvű, és gyors forga­lomban a reális hitel nem elégséges, hogy a személyes hitel gyakoriabb és kiterjedtebb. — Azért a reális hitel­nek szolgáló telekkönyvi intézményt összeköttetésbe, ősz­hangzásba kell hozni a személyes hitellel. A mai forga­lom ugyan is nem kényszeríthető, hogy a telekkönyvi intézmény szűk korlátai között mozogjon, és annak lassú lépéseit kövesse, de igen is a telekkönyvi intézmény a forgalom szükségleteihez képest átidomítható, és az er­kölcsi rend, a jogbiztonság megmentése és fentartása vé­gett, minél elébb átidomítandó. Igaz, hogy a bűnös visszaélések ellen mindenik érde­kelt, a bűnvizsgálat megindítását kérheti; de épen ezen irányban nagyon eltérők a nézetek, és sokan azt állítják, hogy a csalás megállapítása nagyon nehéz, majdnem lehetetlen, holott én azt hiszem, hogy szinlelt eladások­nál, egyéb gyanujeleket nem tekintve, ha a vádlottak a következő három kérdést, miért adatott el a birtok? miért vétetett meg a birtok? és honnan fizettetik meg a vétel­ár? alaposan elfogadhatólag be nem igazolják, — irgalom nélkül elitélhetők. A bünvizsgálatnáli kételyek indítottak tehát arra, hogy a polgári jogban keressek ellenszereket annál is inkább, mivel számos esetek, csak a polgári törvénykezés szűrőjén áthulva, mutatkoznak mint konkolyok, csak azután választhatók el a tiszta búzától. Áttérek tehát a coucret esetekre, hogy kimutassam a bajt, és előadhassam az ellenszereket. Tudjuk, a tapasztalás elég példát nyújtott már, hogy a férj, ha forgalomban lévő váltói alapján végrehajtástol tart, ingatlanjait már jó eleve, hozomány biztosítási jog­czim alatt, nejére iratja; pedig számos esetekben a nőnek hozománya épen nem volt, vagy ha igen, nem a szerző­désben kitett mennyiségben. Hasonlóan történnek, ha nem átruházások, de zálog­jogi bekebelezések. Gyakran megtörténik, hogy az átruházásnál, mint vevők, távolabbi rokonok szerepelnek ; a vételár a tizeze­reket meghaladja ; holott az egész vidék tudja, hogy a vevőnek annyi vagyona épen ninosen, hogy a vételárt lefizethette, vagy csak részletekben is fizethette volna; és ami a legbosszantóbb és gyalázatosabb, az eladó továbbra is a birtok használatában megmarad. Gyakran történik, hogy a per alatt álló adós, az elsó helyen bekebelezett követelés miatt végrehajtás alá ke­rülvén, hamar második helyre szinlelt követelést kebelez­tet be, mi által a későbben jövők károsodnak. De az is megtörténik, hogy az eladott ingatlanra első helyen bekebelezett tétel már kifizettetett, dé ki nem tö­röltetett; és a vételár elosztásánál az adós régi hitelező­jével egyetértve, újra kifizettetik az első tételt, és azutáu rajta megosztozkodnak. Nehéz, nagyon nehéz ezen és hasonló csalásoknak elejét venni, de nem lehetetlen, legalább nem lehetetlen azokat gyérebbekké tenni. Erre óhajtanék én is gyönge erőmmel közreműködni, azt legalább megkisérleni. Ily eszköz lenne nézetem szerint az, hogy hozattassék be a közjegyzői intézmény, hogy minden női hozomány feletti okmánynak jegyző előtt kellessék köttetnie, — melybe világosan kitétessék, hogy a hozomány két tanú előtt leolvastatott. — Ha pedig a hozomány csak részle­tekben fizetendő, a felek minden részletfizetéskor köte­leztessenek a közjegyző előtt megjelenni. És csak az ily okmány legyen azután a teljesen, vagy csak részben ki­fizetett hozomány erejéig bekebelezhető. Tudom, hogy a pénz leolvasása ezen uton is szinlelt lehet; tudom, hogy minden szereplő személyek egyetér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom