Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 72. szám

Pest,1869. kedden sept. 14. 72. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügyTédegylet közlönye. Tartalom : Legfőbb itélöszéki döntvények. — Semmitöszéki jogesetek. — Egy ujabb jogeset s jogkérdés. — Jogirodalmi szemle. Legfőbb itélöszéki döntvények. 8. A zálogjogi bduebelezcs bizonyos földváltság összege erejéig meg nem engedtetik! inig az egyéni kiszámítás, végső megalapítás végett az or. bizottmány hoz lel nem terjesztetett. Addig csak előjegyzés engedtethetik, f 1853. inárcz. 2-i ny. par. 10. §.) A kiszámított kárpótlás egyéni jegyzéke végérvényesen megalapitottnak nem tekintethetik, mig az or. bizottmány által helyben nem hagyatott. S ily esetben a telekk. rend. 84.§. c. p. s a!)2. §. csak elöjegyeztetést engednek meg. A győri püspökség mint börcsi volt földesuraság Szombat István s több börcsi volt jobbágy ellen a győrmegyei telekk. törvényszéknél a zálogjognak 9913 frt 99 kr. maradványföld. váltsági tőkéje és járulékai után egyénenkint kiszámitott részletek erejéig telekk. bekebelezése iránt tett lépéseket. Győrrnegyetelekk.törvényszék e,1866. évi aug. 27. 1899. sz. a. végzésével a zálogjog bekebelezését Szombat István s társai bekebelezett telekk. ingatlanjaira, mindenikénél kitett váltsági összeg erejéig, a győri püspökség javára elrendelte. A kir. itélő tábla 1868. nov. 11. 25143. sz. a. kelt végzésével Szombath István s társai felfolyamodása következtében a megyetszék végzését oda módosította, bogy a váltsági összegeknek egyelőre csak szabályszerű igazolás mellett való előjegyzése rendeltetik el. Ezen táblai végzés indokolása igy szól: „Miután az, hogy az 1853. évi márcz. 2 i ny. parancs 10. §-sza értelmében, az egyéni kiszámítás, végső megállapítás végett az országos bizottmányhoz felterjesztve lett volna, az iratok közt igazolva nincs, — a megyei telekk. törvényszéknek bekebelezést rendelő végzése oda változtatik, hogy a váltsági összegeknek, a nevezettek ellenében, egyelőre csak szabályszerű igazolás melletti telekk. előjegyzése rendeltetik el." Ez ellen a győri püspökség részéről 1869. febr. 17-én fe 1 fo 1 yamodás adatott be, következő okokból; mert Az alispáni úrbéri bíróság által átvizsgált és hitelesített váltsági táblázatoknak a földtehermentesitési pénzalap igazgatóságához való felküldetése nem jogi, hanem csak pénzügyi, vagy államfelügyeleti szempontból történik. Az ügynek jogi oldala befejezve van már akkor, midőn az úrbéri bíróság ama táblázatokat a hitelesitési záradékkal ellátja, mijeién ügyben megtörtént. A volt jobbágyok folyamodtak volt ugyan az alispáni hitelesítő határozat és záradék ellen ; de a felsőbb bíróságok által elutasittatván, az egyéni kimutatá?, és az arra vezetett hitelesitési záradék jogerejében megmaradt. A bemutatott táblázat tehát tökéletesen hiteles okirat, és az abban foglalt adóssági tételek bekebelezésre alkalmasak; mi abból is kitetszik, hogy ha a kérdéses táblázatok hitelessége jogi szempontból még a földtehermentesitési igazgatóságnak határozatától tétethetnék függővé, akkor azon igazgatóság felebbviteli bírósága volna az alispáni úrbéri bíróságnak, mit senki sem állíthat. Ezen felfolyamodás folytán a m. kir. curia mint legf. ítélőszék 1869. sept. 9-én következő végzést hozott: „A m. kir. itélő táblának végzése oly értelmezéssel, hogy nem a váltsági összegeknek, hanem az egyénenkint kimutatott váltsági összegeknek erejéig, a zálogjog előjegyzése engedtetik meg— indokolásánál fogva, és azért is helybenhagyatik; mert a kiszámitott kárpótlás egyéni jegyzéke, az illető országos bizottmány általi helybenhagyása előtt végérvényesen megalapitottnak az 1853. évi márcz. 2-kán 52. sz. a. kibocsátott rendelet 10. §. szerint nem tekintethetik: ilykóp pedig az a telekk. rendelet 84. §. c. és 92. §-nak egybevágó intézkedéseihez képest, csak előjegyzésnek, nem pedig bekebelezésnek szolgálhat alapjául. (1869. sept. 9. — 2413. sz. a.) 9. A fel nem számított költségek meg nem ítélhetők, habár felszámittatásuk tárgyaláskor felajánltatott is a keresetlevélben. Haris Pál — özvegy Sebestyén G-áborné szül. Szőke Judit ellen, Pestváros tszékénél 180 for. s járulékai iránt sommás szóbeli pert folytatott. A törvényszék alperest a kereseti tökében, kamatokban és 14 ft. 38 kr. perköltségben elmarasztalta (1868. jan. 28-án 9007. sz. 3.) A k i r. tábla a kereseti tőkét szintén odaítélte, de a perköltségeket megtagadta azon okból, mert azok fel nem számíttattak. (.1868. jun. 24. 10448. sz.) Felperes a k. tábla ítélete ellen a perköltségek megszüntetése miatt felebbezéssel élt; mert, ha a költségek a szóval előadott perbeszédekben elő nem adattak, ez csak a jegyzőkönyv vezetőjének hibája, a ki pedig bírósági tag volt; mert gyakorlat szerint a költségeket csak úgy szokták toll alá mondani; egyébiránt a kir.tábla ítéletében törvényt nem idéz, mely a fel nem számított költségek megítélését tiltaná; ha pedig talán a váltótörvényt érti, úgy erre megjegyeztetik, hogy az a sommás perekre nem alkalmazható. A legfőbb ítélőszék által 1869. aug. 25-kén ítéltetett. „A keresetlevél szerint tárgyaláskor felszámittatni ajánlott, de fel nem számitott költségek megítélhetők nem