Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 72. szám

286 lévéD, a kir. tábla fennhivott Ítélete felebbezett részében ezen oknál fogva is helybenhagyatik. (1869. aug. 25-kén 628. szám alatt). 10. A nö csak azon hozományi javakat iffényeilicti tulajdo­nául, melyek természetben meg vannak. Kuli Erzsébet Kasza Lászlónó — Kasza Mária, Sze­pesi Andrásné es Kasza László ellen két ökör és egy üsző végrehajtási zár alól való felmentetése iránt igénykerese­tet adott be. Ez ügyben Kecskemétváros tszeke póteskü letétele mellett felperes keresetét megítélte (1867. jul. 31. 317. sz. a.) és alperest a költségekben elmarasztalta. A kir. it*dő tábla azonban felperest elutasította keresetével (1868. decz. 23. — 26409.sz.a.) a perköltségeket kölcsö­nösen megszüntetvén. Ez ellen felperes törvényes időben felülvizsgálati kérelemmel élt; mert több tanúval bebizonyította, hogy a lefoglalt marhák birói hozományán vett fias tehenének részint szaporulása, részint ezen szaporulat eladása árából szerzett kétségtelen tulajdonai; — mely tanúk vallomá­sához pótesküt letenni mindig kész. A kir. euria mint legfőbb törvényszék 1869. aug. 25. következő ítéletet hozott : „A végrehajtási okirat 2-ik pontja alatt összeirt 2 db fehérszínű ökörre nézve a kir. itélő tábla ítélete, mely sze­rint felperes ezek iránti keresetétől elmozditatott —ellen­ben a 3-ik pont alatt lefoglalt esztendős üszőre nézve az i sö bíróság ítélete, melyszerint felperes arra, hogy ezen üsző ugyanaz, mely a Halasi Pétertől vásárlott üszőtől származott, pótesküt letenni tartozik, hagyatik helyben. Tartozik tehát 15 nap alatt eskü letételére készségét ki­jelenteni stb. stb. „Indokok: Felperes keresetlevelében maga beis­meri, hogy a férjéhez vitt 46 frton vett borjas tehén el­adatott ; mivel pedig csak a természetbenmeg­levő hozományi javak tekintethetnek felpe­res tulajdonául; ezen feltétel jelen esetben fen nem forogván — azon körülmény pedig, hogy a hozományon szerzett, de eladott borjas tehén ára a később szerzett ökrök vételárába fordíttatott volna, még ha igazoltnak vétethetnék is, az pedig tanúsítva nincs — a tulajdoni jog megítélésére alapul nem szolgálhat. Azért felperes ezen pont alatti keresetével elmozdítandó volt. „A végrehajtási okirat 3-ik pontja alatt összeirt esz­tendős üszőre nézve azonban Kreuzer J. és Halasi P. hatá­rozottan vallják, hogy felperes hozománybeli szőlejének haszonbéréből Halasi Pétertől egy üszőt vett; Kreuzer J. pedig különösen azt is vallja, hogy a 3. sz. a. összeirt esz­tendős üsző ezen hozománybeli szőlő árán vett üszőnek származéka ; erre nézve tehát a tulajdon egy határozott tanú vallomásával igazoltatván, felperesnek a pótesküt megítélni kellett. (1869. aug. 25. 1705. sz. a.) Gavallér Mihály s neje Nagy Zsuzsanna 1850. decz. 27. a szigeti határszéli szolgabiróság által Dancs árvák javára elmarasztanak 640 váltó forint megfizetésében; mely ítélet az eperjesi volt cs. kir. feltörvényszék által helybenhagyatott. — Dancs árvák később elhalván, a fentebbi ítélet foganatosításáért Csolosz Pál nevű örökö­sük 1868. jun. 27-én M.-Sziget város törvényszékéhez fo­lyamodott; — ezen kérvényében a követelést 330 váltó forintra leszállítván, miután a hozott ítéletekben számí­tási hiba történt. A városi tszék a kérvény érdemleges elintézése előtt szükségesnek találta a feleket jegyzőkönyvileg;'*' kihall­gatni, miután a marasztaltak 1050. sz. a. egy nyilatko­zatot adtak be, melyben oly körülményekre hivatkoznak, melyekkel a végrehajtási jog elenyészte kimutattatni szán­dékoltatik. A véghezvitt tárgyalás alapján a törvényszék 1869. jun. 17-ikén 2859. sz. a. hozott végzésével a kért végrehajtást elrendelte, miután alperesek azon állí­tását, hogy a felperes végrehajtási joga elenyészett volna, bebizonyitottnak nem találta; azok netaláni igényeikkel — beszámíttatni kért ellenköveteléseikkel külön perre utasíttatván, és a végzés, illetőleg végrehajtás foganatosí­tására egy városi tanácsnok kiküldetvéu. Ezen végzés ellen, mely a feleknek június 28 áu lett kézbesítve, Gavallér Mihály és neje július 1-én semmiségi panaszt adtak be azért, mivel az ügy jelenleg a sommás bíróság elébe tartozik ; s mert az első bírósági ítélet 4-ik pontjában a végrehajtási eljárásra utasított visszkövete­léseik figyelembe nem vétettek, hanem ezeknek külön uton való érvényesítésére köieleztettek, illetőleg utasít­tattak. A semmitőszék következő határozatot hozott: „A semmiségi panasz elvettetik s a felterjesztett ügy­iratok további eljárás végett a végrehajtás foganatosítá­sával megbízott m.-szigeti egyes bírósághoz visszakül­detnek : „Mert az átmeneti intézkedéseket szabályozó ren­delet szerint az 1869. június 1-ső napja előtt folyamatba tett rendes szóbeli perek folytatása és végbefejezése — mi alatt, tekintettel a törv. rendt. 346. §-ra a végrehaj­tási eljárás is értendő,— a törvényszékek és nem az egyes bíróságok hatásköréhez tartozván; a neheztelt végrehaj­tás a m.-szigeti törvényszék által illetékesen lett elren­delve; és mért a neheztelt végrehajtási végzés az alapjául szolgáló ítéleteknek teljesen megfelel; az pedig, hogy a végrehajtottak t.émely viszonköveteléseik beszámithatók­nak nem találtatván, külön perutra utasitattak, a törv. rendt. 297. §. értelmében — semmiségi esetet nem képez. (1869. aug. 13. 682. sz. a.) Semmit öszéki jogesetek. A június 1. elölt folyamaiba tett rendes szóbeli perek foly­tatása és végbefejezése, a törvényszékek és nem az egyes bíró­ságok hatásköréhez tartozik. A végbefejezés alatt a végrehajtási eljárás is értendő. Az, hogy végrehajtottak beszámithatóknak nem talált vi­szonköveleléseikkel külön peruira utasíttattak, semmiségi esetet nem képez. * Egy ujabb jogeset s jogkérdés. Azon nézetben levén, mikép az alább előadott jog­eset s ahhoz kapcsolt kérdések némi tekintetben figye­lemre méltók, nem találtam feleslegesnek azok közlésére e szaklap terét igénybe venni. A kérdések e következők: 1 ör. „Hol kell a kielégítési végrehajtás elleni semmiségi

Next

/
Oldalképek
Tartalom