Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 65. szám

258 A következetlenség s ellenmondás még jobban kitűnik, ba meggondoljuk, mikép a perrend, mint azt a legf. törvényszók is magyarázza, az egyes biróságokboz sorolt sommás ügyeket,ha máridézéssel elláttattak, meghagyatni rendeli a törvényszékeknél, melyek azokban az 54. t. cz. szerint illetéktelennekké váltak. Ha ezek meghagyatnak a tszékeknél, mennyivel inkákb kell azt tenni azon ügyekkel, melyekben azontszékek már jogérvényesen Ítéltek is? Ha a törvényhozás nem találta tanácsosnak az ügyek folyamát félbeszakasztani s igy az igazságszolgáltatás rendes menetét háborgatni már oly ügyeknél is, melyek még csak a per első stádiumában vannak; mennyivel inkább kell attól vonakodnia az ügyek azon állásában, midón azok első folyamodásilag befejeztettek, vagy épen a második fórumról vissza is kerültek '? És hu az áttételekkel járó idővesztegetés s egyéb nehézségek s hátrányok oly fontosaknak tekintetnek, hogy elkerülésük végett nemcsak a végrehajtások, hanem az idézéssel ellátott ügyek is meghagyatnak az illetéktelenekké vált törvényszékeknél; helyes lenne-e ugyanazon hátrányokra tekintettel nem lenni akkor, midőn Ítélet már keletkezvén, a fél legfőbb érdeke annak mielőbb érvényt szerezni? Ha czélszerűnek találtatik meghagyni előbbi helyeiken oly ügyeket, melyek még alig jöttek folyamatba; menyivel inkább eszélyes azt tenni olyaknál, melyek már befejeztettek, melyeknél csak a felebbezvény elintézése szükségeltetik, mi a biróság terheit csak igen kevéssel szaporíthatja, de a feleknek mégis tetemes időnyereséget s előnyöket nyújthat. A semmiségi panaszok elintézésére nézve még az is felhozható, mikép az V. s X. czikk csak a felebbvitelről szól, a semmiségi panaszokat pedig meg sem emliti. Mindezen okok nézetünk szerint igen is kívánatossá teszik, hogy a perorvoslatok kérdéses elintézése maguk az eljáró törvényszékek által eszközöltessék azon ügyekben is, melyekre nézve illetéktelenekké váltak. Tehát kívánatos lenne, hogy a legfelsőbb semmitőszék e kételyt mielőbb eloszlathatná, megalapítva: hogy a törvényszékek ily esetekbennecsakafelebbezvény átvételére, hanem elintézésére is hivatva vannak. Oroszi-Talányi-féle bűnvádi jogeset. (Folytatás). 1868. jul. 16. a szentesi szbiróhoz Vecséry Zsuzsanna szülésznő feladást adott be, melyben előadja, hogy Szentesen azon hír szárnyal, hogy Dobosy Jusztin hirtelen halállal kimults Turkeviben lett eltemetve; s igy miután, hon még egészségesnek s némelyek által terhesnek is ismertetett, kéri erről Oroszit s nejét kikérdeztetni. A szolgabiróság azokat ugyanaz nap nyilatkozatra felhiván — noha akkor már a halál valódi okáról tudomásuk volt, értesítve levén Talányi által még jul. 10-én — ugyanaz nap beadták nyilatkozatukat, mely a bűntény elfedezésére volt számítva. E nyilatkozatban Oroszi azt nyilvánította, hogy Dobosy Jusztina lajtorjáról leesvén, hasát egy tehénfejő kis székbe megütötte, s egész hasa feldagadt, s csak Talányi által akarván magát gyógyitatni, Talányihoz Csorbára vitetett, hol az orvos bélgyuladást fedezett fel, de a leghűségesebb ápolás mellett is jul. 8-ikán meghalt s Turkeviben tisztességesen eltemettetett; július 17-éu, közli Talányi hilottbizonyitványa másolatát (14. sz.), melynek eredetije Talányi sajátkezű irása 18. sz. a. van mellékelve, mely irat Szentesen kettejük megállapodásával íratott s Kun-Sz.-Mártonból kelteztetett — mint ez Talányi 55. s Oroszy 75. sz. önvallomásából kitűnt. Ezen bizonyítvány szerkesztése mint a 75. sz. szembesítésből kitűnik, t végett történt, hogy a szülést eltitkolhassák. — Oroszi M. jul. 16-ról keltezett levelében Török Bálintnak ugyanezen hamis tételeket írja; egyszersmind felkéri őt, hogy Talányi bizonyítványára, az ellene indított bűnügyi vizsgálatot szüntesse meg. Az ügy rendes menet szerintaCsongrádmegyei tszék elnökéhez terjesztetvén, minthogy nehéz gyanú sulyosodott Oroszira s Talányira, felhivatott a jász-kun kerület főkapitánya, hogy Talányi azon hatósághoz tartozván, s a tett ott hajtatván végre, a hullát vizsgáltassa meg s tűzzön ki határidőt a vizsgálatra, mikorra a Csongrádmegye tszéki orvosa is át fog küldetni, s egyszersmind felszólitatni kérte Talányit 4 pontra felelni. Ezen megkeresésre Kátai Gábor főorvos a já^z-kunság hatósága részéről kineveztetett s határidőül jul. 25-ke kitüzetett. Ezen levélváltások ideje alatt Oroszi M., ki már akkor vizsgálat alatt volt, — s Talányi, ki szintén tudta már a vizsgálat megkezdetését, közös megegyezéssel a hullának a sirbóli kivételét, Szentesre szállittatását, s az anya lábainál fekvő kisdedhulla megsemmisittetését elhatározták — azon czélból, hogy az orvosi vizsgálat meghiusittassék; mint ezt Talányi 56. sz. önvallomásában önként beismerte. — Jul. 22-én a hullát — ennek elvitelét a turkevi bírótól kieszközölvén — a sírból felvette, s a hulláért küldött j Kulcsár József kocsijára feltették, s Talányi tanyájára vivén, a koporsót feltörte, s a hulla mellől legeló'bb is a kis gyermek hulláját kivette, s a közel fekvő kazlak mellé letakarta,s azután az anya hulláját az oda Szentesről vitt uj koporsóba bele tévén, Szentesre hazavitette. Állítása szerint a kisded hulláját, melyet a kazalnál hagyott — a kutyák megették, s csak néhány koponyacsontdarabot hagytak meg, mik corpusdelictiként a perhez csatoltattak. A kisded, Talányi vallomása s a bába tanuzása szerint a temetéskor egy elszakított lepedódarabban tétetett a koporsóba s Talányi azt állítja, hogy n?yanazon lepedődarabba takarva tette a kazal mellé, hol azután a kutyák megették, s ő a koponya darabokat ugyanazon ruha szövetbe takarva kertjébe elásta Ezen vallomása nem való, mert a szentesi takács-czéh szakértői vizsgálatában kimondja, hogy a lepedő s azon rzövet, melyben Talányi a koponya darabokat elásta, nem egy, hanem két különnemű szövet s igy T. önmagát meghazudtolta. A hulla Szentesre megérkezvén s orvosilagmegvizs! gáltatván, ez által jul. 24. kimondatott, hogy a halál oka szülés következtébeni elvérzés volt; mégis Oroszi jul. 25. oly gyászjelentés tett, mely a ténynyel epen ellenkező s a leesés következtébeni betegséget állitja halál okául. Azután mindkét hatóság részéről vizsgáló küldöttség neveztetvén ki, a vizsgálat Turkeviben és Szentesen felváltva folytattatott s befejeztetett. A hulla belső része Pestre az egyetemhez felküldetvén, a kiküldött vegyészek véleménye (128. sz.) szerint — fémmérgezés nem találtatott; a koponyákról a hatósági orvosok 60. sz. a. azon véleménye, hogy azon kopó-