Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)
1869 / 40. szám
Pest, 1869. kedden május 25. 40. száüi. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Dcbreezeni ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Schvarcz Gyula nyilt levele stb. Schvarez («yula nyilt levele a ..Törvényszéki Csarnok" szerkesztőjéhez. Tisztelt szerkesztő ur! A képviselőház május 14-iki ülésében következő interpellatiót voltam szerencsés az igazságügyminiszterhez intézhetni: „Van-e tudomása az igazságügyminiszter urnák azon kinzó vallatásokról, melyeket egyes megyékben egyes szolgabirák, esküdtek és törvényszéki birák a vizsgálati fogságban letartóztatott vádlottak — főleg földművesek és iparosok — ellenében botozás és korbácsütés alakjában alkalmaznak, és ha van, szándékozik-e az igazságügyminiszter ur addig is, mig a büntető törvénykönyv elkészül e szégyenletes visszaélések megszünetésére novella által, a ház elé törvényjavaslatot terjeszteni ?" Az igazságügyminiszter erre egyes esetek előterjesztését kívánta s egyúttal válaszában visszautasította a „növel la" kifejezést, mint a melynek csak ott volna helye, hol már codex létezik. Ezekre én többek közt kijelentém, hogy nem érzem magam megnyugtatva a miniszter azon ígérete által sem, miszerint a neki bejelentendett esetekben a legnagyobb szigorral fog eljárni: hisz már maga a dolog természete s az ódium vissza fognak tartoztatni az efféle hivatalos viszszaélések elleni föllépéstől mindaddig, mig csak törvény által ama visszaélések minden kigondolható alakjokban tisztán, világosan el nem tiltatnak, — ily törvény alkotását már is indokolván azon körülmény, miszerint köztudomásúlag majdnem valamennyi megyéből lehetne ily kinzó vallatási eseteket fölhozni! Egy „monstre-petition"-re adna csak okot az ily hivatalos visszaélések nem hivatalos följelentéseinek nemhivatalos egybegyűjtése a legjobb esetben, egy „monstre-petitionare, mely a maga izgalmaival tán még a közigazgatást is megakasztaná. Ez értelemben azon óhajtásomat fejezémki tehát, kezdje meg felülről, hivatalosan az intézkedéseket maga a miniszter. E válaszszal *) teljesen elértnek hittem a czélt, melyet a képviselőházban fönebbi interpellatióm által magam elé tűztem. Ugylátszik azonban, e czélt nem voltam képes meg*) Sajnálom, hogy a lapok még e rövidke fölszólalásomat is „kivonatilag" közölték. így a „B.-P. Közlöny" és a „P. N." is elhagyván a „m a j d n e m" et a „valamennyi" elől, alkalmat szolgáltattak Mosonymegye tiszti főügyészének a „P. N."-ban egy nyilt levél számára. Remélem, az érdemes mosonymegyei tisztviselő urak e sorok olvasása után meg fogják érteni, hogy mi adott alkalmat e félreértésre. Válasz a perrend védőinek. — Min. rendelet. értetni oly mérvben, hogy fölszóllalásom átalánosságban tartott rövidségén többen meg ne ütközzenek. Szabadjon tehát, tisztelt szerkesztő ur becses lapjában pár szóval igazolnom magamat *) szemben azon félreértésekkel, melyekre ezen átalánosságban tartott fölszóllalásom rövidsége okot adhatott, de a mely félreértések eloszlatását az amúgy is túlterhelt napirend miatt a házban ugy sem remélhettem. Mért használtam-e kifejezést „novella/'? E kérdésre sietek felelni elsőben. Alig fogja valaki kétségbe vonni, miszerint az, ki a „novella" fogalma meghatározásának elemeit a rómaijog történelmében és nem egy vagy más jujabb ,,jus receptum" műszótárában véli föltalálhatni, a római jogra teendett hivatkozása által csak is azon alap tisztázásához járul, melyen ezen ujabb ,jus receptum"-ok maguk is sarkaltának. Ámde a római jog történelme a novellák három nagy csoportját állítja elénk az eparchák **) novelláin kívül: a) II. Theodosius, III. Valentinian, Martian, Majorian, Severus és Anthemius novelláit, melyek azért neveztettek ,,NovellaeConstitutione s"-eknek, mert később jöttek létre a „Theodosianus codex"-nél, (később miut 438 kr. u.) b) Justinian novelláit, melyek nemcsak azért neveztettek „Novelláé constitutiones"eknek („VWQCCI 5*at-ój;«e") mert később jöttek létre a „Codex repetitae praelectionis"nál, (később mint 534 Kr. u.), hanem azért is, mert e novellák Savigny, Biener, Hugó kutatásai nyomán a „Codex" tanait gyökeres reformnak levén alávetendők, Justinián által egyenesen oly czélból bocsátattak ki, miszerint rövid idő folytán egy uj „Codex"-be gyűjtve egy sok tekintetben egészen uj jogrendszernek legyenek letéteményesei — (Si quid in posterum melius inveniatur et ad constitutionem necessario sít dirigendum, hoc ita a nobis et constituatur, ut in aliam congregationem referatur, quae novellarum nomine constitutionum signifcetur. Justinianus in Const. „Cordi nobis" §. 4. fin) — szintúgy, mint a hogy előbbi„Codex"-ébe szintén fölvetette az előbbi novellákat is. („Haec, quae neoessario uno autem *) A legnagyobb készséggel a örömmel adjuk jelen érdekes vitában lapunkat rendelkezésére kitűnő tudósunknak, ki, mint látjuk — meglepő sokoldalú tudományossága mellett jeles jogtudósnak is bizonyul. S z e r k. **) Az eparchák novelláit mellőzöm, nehogy azzal vádoltassam, miszerint nem a szabályra, hanem a kivételre fektetem a súlyt az egész méltatásban.
