Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 40. szám

158 codice sub felici nostri numinis vocabulo cotnponendo, in quem colligi tam mernoratorum triura codicum, quam novellás post eos positas constitutiones oportet," — Just. in Oonst. „Haecquae necesscrio, de novo codice faciendo;") ide tartoznak Justinus Tiberius novellái is, melyek a „Reperitapraelectio"-hoz sorakoznak c) elénk állítja végre Leo Philosophusnak novelláit, melyek közvetve Justinian codexéhez, de közvetlenül a Basilius Macedo által megkezdett és fia. ugyancsak Leo Pbilosophus által bevégzett .,T« Jaoú.r/.á i'o/(í/<«"-nak nevezett gyűjteményhez képest neveztettek „Novelláé Leonis"-nek. íme ezek mind eléggé ismeretes dolgok, mel veknek egyszerű fölsorolása igazolja uz általam a képviselőházban használt „novella" kifejezést. Az igaz, hogy novelláról a római jogban is csak ott volt szó, hol már codex létezett: de ha végig tekintünk í'önebb érintett codexeken, melyektől emiitett novellák léte föltételes, nem kell-e azonnal bevallanunk, hogy e codexek, kivált a II. Theodosiuse sokkal közelebb állnak a magyar „Corpus juris"-hoz, mint akár az osztrák codificált törvénykönyvhöz, akár a „Code Napoléon"-hoz ? A legjelentékenyebb jogtudósok sem tekintik II. Theodosius codexét másnak mint ,,nyilvános tekintély" alatt chronologiai rendben szerkesztett „gyüjtemény"-nek, melyre a „hivatalos" jelleget a fejedelem jóváhagyása ütötte rá. Hol van itt rendszer azon értelemben, melyben a modern codificált törvénykönyvek az elméleteket kifejtették, a módszert játszani engedték? Nem is hiszem, hogy a tények ez állásában szentesítésre való hivatkozással akarjon valaki a magyar ,,Corpus Juris" rovására a II. Theodosius codexének a modern értelemben codificált törvénykönyvek sorában helyet biztosítani. Szóval nem látom át, hogy ha II. Theodosius codexe után lehetett „novellák" ról beszélni, mért ne lehetne a magyar „Corpus Juris1' után még a tervezett büntető törvénykönyv kibocsátása előtt is nov llák javaslatba hozását emlegetni? Kivált, hanem feledjük azt, a mit a fönnebb érintettünk, f. i. hogy maga Justinian novelláit már egyenesen azon szándékból bocsátotta ki, miszerint azok mint egy uj reform codexnek előre árnyékolt szakaszai majdan egy szerves egészbe öntethessenek ? Ezt látszott figyelemre méltatniDeák Ferenc z is, midőn daczára azon korlátlan tekintélynek, melvlyel a jogtudományosságban rendelkezik, még sem utasitotia a ,,novella" kifejezést oly élesen vissza, hanem magát oda fejezte ki, miszerint,,ne neveztessék az novellának, hanem inkább ,interimalis lörvény'-nek :'• és, ha több időt vehetvén igénybe a házban egyúttal azon óhajtásomat is kifejthettem volna, miszerint az általam kért novella a justiniáni reminiscentiákhoz hiven ne fél rendszabály, hanem korszerű gyökeres reformot jelző szakasza legyen már magának a tervezett büntető törvény könyvnek: ez esetben tán a „novella"'kifejezés egyátalán nem kelett volna semmi ellenmondást. (Vége köv.) Válasz a perrend védőinek s észrevételek az átmeneti intézkedések magyarázatára. Várady Mihály úrtól Torontálmegye alispánja s törvényszéki elnökétől. (Folytatás). \ A perrend §§-nak ellenmondásait, hézagosságát, az átdolgozás felületességét igazolandó — vegyük p. o. azon eseteket, melyekben az egyik §-us szabályának kiegészítése tekintetéből egy másik § ban felállított szabályra történik utalás — szintén találunk példákat arra, hogy a téves utalás a birót és ügyfeleket tévedésbe hozza, és ezek maguk lesznek kéntelenek más §§-okban felkutatni azon szabályelveket, melyek a kérdek §. szabályzatának kiegészítésére vonatkoznak, p. o. a bírói illetőség elleni kifogás beadásának idejét a 98. §. meghatározván, kivételesen rendeli: „későbben benyújtott, vagy az érdemleges periratokban előterjesztett ilyen kifogások, egyedül a 14-ik §. esetében vétett e k f i g y e 1 e m b e— pedig a 14 §. az általános bírói illetéktelenség megalapításának jogkövetkezményeit szabályozza, rendelvén, hogyha a biró illetéktelensége, vagy érdekeltsége bárminémü kifogás folytán kimondatnék, a biró eljárása semmis, de a felek tényei megtartják érvényüket. Tehát a 14 §. értelméből, hol a kifogások minden nemei felemlittetnek, a fél meggyőződést magának nem szerezhet a tekintetben, hogy melyek névszerint azon kifogások, melyeket a fél a rendes határidő után kivételkép az érdemleges periratokban is előterjeszthet, hanem kénytelen lesz azokat, más §§-ok értelméből kiokoskodni, s jelen esetnél a 304. §. szolgálhat kisegitöül; tekintetbe véve ennek szabályelvét, a 98. §. idézett tétele következőleg lett volna átalakítandó: „későbben benyújtott, vagy az érdemleges periratokban előterjesztett kifogások, csak azon esetben vétetnek figyelembe, ha azokat a biróafelek kifogása nélkül is figyelembe venni tartozi k," — vagy pedig egyszerűen a 14. §. helyett a 8. és 53. §§-ok eseteire kelletett volna utalni, de egyszersj mind a 8-dik §. hiányát következő tétellel kiegészíteni: „c. ha valamely fél nevében egy harmadik felhatalmazás nélkül jár el," ezen eset hasonnemü a 8. §. a. b. eseteive!, és felfedezés esetében a jogkövetkezmények is egyenlők azokkal, melyeket a 8. §. a. b. eseteinek felfedezése maga után von. Egyébiránt, hogy a 8. §. c pontja alá tartozó, jelenleg hiányolt fentebbi tétel kihagyásának, csakis a felületesség az oka. kitetszik azon körülményből, mert a 297. §. 15. pontjában hol ezen eset mint semmiség alapjául szolgáló felhozatik, a 8-dik §-ra történik hivatkozás, mintha ott bennfoglaltatnék : és hogy a 98. §. idézett tételét a fentebbi értelemben kelletett volna átalakítani, a 304. §. szabályrendelete kétségen kivül helyezi. Itten előszámláltatnak azoc semmiségi esetek, melyeket, ha a másod vagy harmadbiróság venne észre, az iratokat hivatalból a semmisítő székhez köteles áttenni. Ha már most ezen §-s szabálya szerint a bíróság az illetőség hiánya ól a 297. §. 2. 3. 14. 15. pontjai alatt felsorolt eseteknél, melyek a fentebb emiitett 8. §. a. b c. és J 53. §. eseteivel azonosak, a tapasztalt semmiséget a fél kifogása nélkül is figyelembe venni, illetőleg elintéztetni tartozik; ilyen, de csakis ilyen eseteknél a kiszabott határidő eltelte után is mintegy a bíróság figyelmeztetéséül bejelentheti a fél kifogását.következőleg a 98. §. emiitett kifogásoknak az érdemleges periratokbaoi előterjeszthetése csak is ezen esetekre vonatkozhatik. Továbbá 360. §-ban a végrehajtási végzés kézbesítése szabályoztatván, ott az mondatik: „ha a marasztalt fél távol van, a végrehajtási végzés » 265. §. szabályai szerint kifüggesztendő;" — a 265. §.. melyre az utalás történik, az első végzés kézbe-