Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 34. szám

Pest, 1809. péntek april 30. 34. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Dcbreczeni ügyvcdegylct közlönye. Tartalom: Észrevételek az uj polg. perrendtartásra. — Hevesmegye egri törvényszékének sat. — Hirdetmény. — Min. rendeletek. Észrevételek az új polg-. perrendtartásra. Mihajlovics Miklós úrtól. (Folytatás). Az előadottak alapján, nézetem abban öszpontosul, mikép legczélszerűbb lenne a semmitö panaszt vagy egészen mellőzni, vagy csak az Ítélet elleni felebbezéssel összekapcsolva megengedni, és az a feletti bíráskodást az illetékes felső bíróságra ruházni; a. per folyta alatt hozott végzések ellen pedig, kivévén olyanokat, melyek — mint például a határidő elmulasztásának igazolását megtagadók — a per folytatását az egyik félnek lehetlenné teszik, sem felebbezést, sem semmiségi panaszt meg nem engedendőnek tartom, a jogaiban sértett félnek szabadságában állván alaki szabályok oly sértését, mely miatt az anyagi igazság csorbát szenved, a felebbezvényben panaszképen felhozni, a biróra pedig bizandónak tartom annak megítélését, mint ezt a 108. §. is rendeli — váljon a ténykörülmények kifejtésére nézve az alaki szabályok sértése olynemü-e, és váljon az eljárás oly hiányos-e, hogy hiányossága miatt az anyagi igazság szenved. Azonban a felső bíróságnak hatáskörét az Ítélet vagy az eljárás megsemmisítésére nézve a 108. § ban is csak oly esetekre szoritaoátn, midőn a ténykörülmények kifejtésének hiánya nem maguknak a feleknek, hanem az eljáró alsó bíróságnak mulasztásából, vagy alaki szabályok sértéséből ered; mert különben a 108. § nak szerkezete, a mint van jelenleg — eltérésnek tekintendő azou, a törvényben is felállított általános elvtől, mely szerint birói eljárásnak csak az illető felek kérelmére van helye. Ha egyébként a 108. §. szabálya az imént emiitett elv aluli kivételnek tekintendő volna, akkor azt helytelennek tartom azon, minden törvénykezésben érvényes elvnél fogva, mely szerint „judex partes non in questionibus fact,i,sedtantum in quaestionibus juris suplere potest." Minthogy a semmiségi panaszoknak tárgyát csak alaki szabályok sértései képezhetik, a 297. §. némely eseteire nézve észrevételem az, hogy azokra a semmiségi panasz mint jogorvoslat nem alkalmazható. Ilyenek a 17. 18. és 20. pont alatti esetek. A 17. pont szerint semtniségi panasznak van helye, ha valameljí- perirat beadásának vétlen mulasztása miatt kért igazolásnak hely nem adatott; a 18. pont szerint pedig, ha a biró a zárlati, biztosítási vagy végrehajtási kérelem alapján elutasitólag határozott ; és végre a 20-dik pont szerint, ha oly tárgyak foglaltattak le, melyek a végrehajtásnak nem tárgyai. Ezen pontok alatt érintett esetek egyikében sem forog fenn alaki szabályok sértése; mert ha a biró az igazolási kérelmet elutasítja, azt vagy azon okból teszi, mivel az a törvényes határidő alatt be nem nyújtatott, vagy pedig azért, mivel a mulasztás vétlenségét nem tartja bebizonyitottnak; a biró tehát a szerint határoz, a mint a felhozott tényeket felfogja, és azokra a törvényt alkalmazza. Ez áll hasonlóan a 18-ik pontra nézve is; mert, midőn a biróa biztosítási vagy a végrehajtási kérelmet elutasítja,a felhozot körülmények és bizonyítékok szerint határoz, és a biztosítás vagy végrehajtás elrendelésének szükségét vagy helyességet bebizonyitottnak nem látja; ésigy ebbeli végzését anyagi jogra alapítja, de alaki sértést egy esetben sem követ el. Hasonlóan, h;> a végrehajtó bíró oly tárgyakat foglaltat le, melyek végrehajtás alá nem vehetők, nem követ el alaki sértést, hanem azon törvényt, mely némely tárgyakat a végrehajtás alól felment, vagy önkényesen, vagy tudatlanságból félre magyarázza és bizonyos tárgyakra concret esetben nem alkalmazhatónak tartja. Ha tehát a semmitő széknek teendője abban áll, mint azt a törvény szerint másként érteni nem is lehet, hogy az a panaszlott végzést, vagy egyszersmind az eljárást is megsemmisítvén, az első esetben uj végzés hozatala, az utóbbiban pedig uj tárgyalás és annak alapján uj határozathozatal végett a periratokat az első bírósághoz visszaküldi; ha tehát a semmitő széknek nem lesz joga a pert más bírósághoz utasítani elintézés végett, mint ezt fentebb a franczia semmitő székről mondám, akkor a fentebbi három esetben, miután a végzésnek a biró nézete szolgál alapul, megtörténhetik, hogy az első bíró a panaszlott végzés megsemmisítése daczára ahhoz egészen hasonlót hoz. Mert a semmiségi eljárás elvével ellenkezik, hogy a semmitö szék, midőn á panaszlott végzést megsemmisíti, az akó biróságoak határozattan meghagyja, miszerint ilyen, vagy olyan uj végzést hozzon, miután a semmitő széket kell, hogy azon meggyőződés vezérelje a semmiségi panasz iránt hozandó határozatnál, hogy az alsó biró, ha vagy az eljárás folytán, vagy u határozat hozatala alkalmával bizonyos alaki szabályt nem tartott volna meg, maga is máskép határozott volna. De a semmitő széknek feladata uem az, hogy határozata által a birót a ténykörülmények felfogásából merített meggyőződésének megváltoztatására bírja; és így,ha a biró például azt mondja ki, hogy az illető fél az általa felhozott bizonyítékok által nem bizonyította be, hogy a perirat beadását vétlenül mulasztotta el, a semmitő s/.ék nem mondhatja, hogy igen