Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 23. szám

9 1 azonáltal a legfőbb súlyt képezte az 1839 jun. 4-én létre jött egyesség, mely a felek kölcsönös beegyezésével megállapítván az osztályt, s ez, az egyesség feltételei szerint foganatba is menvén, ekként gyakorlat által megerösült. A vagyonnak alperesre történt átszármazását illetőleg felmutattatott azon ,,örökbevallás", melyet néhai nője részére eszközölt, s melynek folytán birtoka tettlegesen és jogszerüleg alperes sajátjává vált. A „Válasz"-nak csak egy lényeges pontja volt: t. i. annak kimutatása, miként felperesnőaz ellenbeszédben felhozott egyesség megkötése alkalmával kiskorú volt, s hogy ő ezen kiskorúságában kötött egyességet, férjhezmenetele után egy év alatt a főt. csanádi székeskáptalan előtt visszavonta. Ennyiből állottak a pernek lényeges elemei,melyekből az egyesség és ennek visszavonása mint uralkodó tényezők merülnek fel akként, hogy az egyiknek vagy másiknak érvénye vagy érvénytelensége határozta el felperes vagy alperes részére a jogot. Az elsőbirós. ítélet megállapítván a végrendeletnek sértetlen hatályát: alperes az egész keresetben, s ennek kamataiban lett elmarasztalva. Közbevetett fölebbezése folytán a Nagyváradi cs. kir. főtörvényszék az ellenirathoz mellékelt egyességben találván az elhatározó mozzanatot, s az atyai végrendelet után keletkezett jogügyletet, mint az indokokban kifejté — nem tekintvén olyannak, mely hazai törvényeink szerint az „ipso jure nullum" minősítése aláesnék: enélfogva felperesnö't elmozditotta. Időközben helyreállíttatván hazai törvény ei nk és bíróságaink: A Hétszemélyes tábla 1862. decz.9. kelt ítéletében, az 1655. évi 24. t. czikkre való hivatkozással, az egyességet mint a gyám és a kiskorú gyámolt közötti — az árvaszék által meg nem erősített egyszerű — cselekményt semmisnek nyilvánítván, ennek következtében, bár lényegesen eltérő indokokból, s az összegnek alább szállításával, az első bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elmarasztaltatás oka e szerint azon mozzanatban van kijelölve, mely a Hétszemélyes tábla Ítéletét elhatározá, s mely az Ítélet szavai szerint az elmarasztalást maga után vonta. Ezen elhatározó indok az egyességnek mint a kiskorú gyámolt és a gyám között „a hatóság közbe jötte nélkül'' kötött cselekménynek — az 16 )5. 24. t. cz. 2. §-nak sanctiója szerinti semmiségében tűnik elő. A pernek ekkénti befejezése után, főleg a Hétsz. Tábla Ítéletének szövegéből feltűnő volt, mikép az elhunyt nő jogczimét illetőleg csupán csak a leánya kiskorúságában kötött egyesség lett felmutatva, s azon okiratok, melyek ennek későbbi megerősítését igazolják, egészen kihagyattak. Nevezetesen : a) Pozsonyi Ferencznének 1839 i jul. 9-ik napján és igy férjhez menetele után kelt nyilatkozata, mely a törvény értelmében — nagykorúságban kelt új egyességet képez, b) Arad városa árvaszékének és tanácsának az egyességet megerősítő határozatai, c) A. Cancelláriának e tárgyban kelt intézménye. d)Ezenkivül mellőztetett több oly tény, mely Pozsonyi Ferenczné férjhezmenetele, tehát nagykorúsága után keletkezett, s az egyesség megerősítését tartalmazza. Továbbá Langó Ferencz által indított s évek során folyamatban volt per egészen mellőztetett, a percsomó nem csatoltatott a perhez, s hogy ezenkívül Pozsonyi Ferenczné által a többször említett egyesség erőtlenitésére indított keresetről s az ebben keletkezett ítéletről még csak említés sem tétetett. Ily körülmények között Scharfenéder a perújítás jogorvoslatához nyúlt, melybeli keresetlevelét 1862-ik april 26-án beadta (Folyt, köv.) Tűzkár biztosítási jogeset. Biztosítás esetében a tűzkár megtérítési kötelezettség megalapítandó, ha nem igazoltatott, hogy a vagyon a bemondott ősszegben csalási szándokkal biztositatott, tehát hogy a bizt. társulat szándékos csalás által megkárosittatni kiséreltetett volna meg. A büntelenségi bizonyítvány nem szükséges (bizt. szab. 9. §.) ha nem is állíttatott, hogy a tüz a bizt. által vagy tudtával idéztetett elő. Abból hogy a bizt. vagyon vételára a bizt. összegnél csekélyebb, nem következik, hogy értéke a bizt. összeggel nincs kellő arányban — Árverési (ugy a termés láboni) megvételénél a valódi érték biztosan meg nem határozható. (Folytatás.) Viszonválaszul — alperes biztosító társaságért V. alatt előadatik: felperes azért sem tarthat igényt kártérítésre, mert ártatlansági bizonyítványt a biztosítási feltételek 9-ik §. végpontja értelmében fel nem mutatott. Azon nem várt esetben ha a felperesi igénynek hely adatnék is, nem tartozik a törvényszék illetőségéhez a kártérítés mennyiségébe bebocsájtkozni, mert ennek megítélésére a biztosítási feltételek 2I-ik §-hoz képest vál asztott bíróság van hivatva, mit a 10/. alatti ítélet is igazol. A C. alatti hitelét azon körülmény, hogy sem a kihallgatott tanuk, sem a kihallgató törvényes bizonyság által nincs a 1 áírva, teljesen lerontja, bizonyító ereje pedig az abban foglalt vallomásoknak egymástóli különbsége miatt megsemmisül, de a C. alatti azon okból sem állhat, mert alperes híre tudta nélkül vétetett fel, holott a tanuk kihallgatására az alperes társaság meghívandó lett volna. Geiger Ignácz tanúskodásra nem lett volna bocsájtandó, mert ő felperesnek gazda tisztje, ez okból érdekelt tanú; a C. alattit tehát azon okból kéri figyelmen kivül hagyatni, mivel az illető tanuk valamennyien gondolomra hallomás után adtak véleményt; és hamis azon felperesi állítás, hogy tanúi vallomása összhangzó. Alaptalan ráfogás, hogy 834. kereszt s illetőleg 417 köböl buza elégése igazoltatott, s hogy alperes beismerte volna a buza köblének 5 frt. értékét, mert felperes az alperesi tagadás ellenébe semmit sem bizonyított, és miután a buza köblének 5 frt. értékéről a keresetben szó sem fordul elő, azt elismerni sem lehetett. Hogy felperesnek nem volt 417 köböl búzája, az ellenbeszédben kimutattatott. A V- alatti becslevél a C. alattival le nem rontható. Tagadja alperes , hogy a leégettnek állított két kazal 834. keresztet foglalt magában s hogy keresztje 2. vékát adott, mert a mi volt is, a V. alatti tanuságaként nagyon jég vert volt. Felperes a 3/. alatti meggyengítésére azon értéket veszi számításba, melyre a Friedféle csődtől meg vett termés becsülve volt, holott ő a becsár felén vette meg, és számításba teszi azon nyereséget, melyet a mult takarmány szük évben húzhatott volna, s ekként hozza ki a biztosítás alá bevallót 4155 frt. 75 kr. összeget, s ezen nyereséget 1963 frt. 75 krra teszi; ha állana is ezen kiszámítás, nem róvható alperes társaságra azon kötelezettség, hogy a netaláni nyereséget is megtéríteni tartoznék, mert erről a biztosítási bevallásban szó sem fordul elő, s a biztosító társaság nem a várható nyereséget, hanem csak a valódi értéket szokta biztosítani. Ezen elv a biztosítási feltételek, az 5-ik s ezzel összefüggőleg a 4-ik §-ban ki van mondva, igy felperesnek a legkedvezőbb esetben is csak 768 frt. vétel ár felének meg-