Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 15. szám - A béke bíróságok mint egyes biróságok 7. [r.]

Pest, 1867. kedd febr. 19. 15. szám. Kilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: A béke bíróságok VII — Ellenézetek a póthit kérdésben — Zálogváltási jogeset (Folyt). — Hivatalos tudnivaló. A béke bíróságok mint egyes bíróságok. VII. A békebiróság kibékitési rendszerének kényszerűsége ellen, a ni ásod i k m e g t á m a d ás annak czélszüsége, tehát hasznossága tekintetéből intéztetik. Ez az előbbinél még nagyobb figyelmet érdemel, mert ha ezen általunk is sürgetett intézmény hasznossága megczáfoltatik, akkor akár jogos, akár nem, megszűnik az ok, miért az létesítendő legyen. Kell tehát, hogy ezen kifogásokat is vizsgálat alá vegyük. Ezen megtámadás indokolása részint a kiegyeztetési eljárás elégtelenségére, részint a békebiróság ebbeli képtelenségére alapittatik. „Ezen kibékitési intézmény, az ábrándos philantropia kifolyása — mondják az ellenfelek — melynek a franczia törvényhozás oly sokszor, ugy jelen esetben is Penn Vilmos1) példája után nagy mérvben hódolt — a legnemesb érzelmeken alapszik, de az emberek önzésén, kapzsiságán, és szenvedélyeiken kénytelen meghiúsulni. Midőn a felek a bíróság előtt perlekedés kezdésére határozzák magokat, már előbb a szenvedélyek egész dühe kifejlődött közöttük. A viszály, a követelés teljesítésére való felhívás s annak más részrőli megtagadása folytán és akiméletlen megtámadások, sértegetések, gyanúsítások kiséretében, már a peres viszály előtt kiütött, s a felek közt mély szakadást okozott. Ily helyzetbe jött felek és szenvedélyek irányában, a békebiró erkölcsös intései, tanácsai, figyelmeztetései sikerre nem számithatnak. Azok jók lehetnek a kathekismusban, vagy a vasárnapi hitszónoklatban; 2) de a szenvedélyek s anyagi érdekektől elfogult viszálkodók közt hatást és sikertelő nem idézhetnek. Azok kik csak kényszerűségből mennek perlekedni a bíró elébe, a törvény kényszerítése nélkül is elfogadnak minden kiegyezhetési alkalmat ; azok pedig kik igényeik mellett makacsok, ezektől egy könnyen el nem állanak — a békebiró tanácsaira sem. „És a békebirák — mondják mások —oly esetekben ií gyakorolják a kibékitést, melyek illetőségi hatáskörüket messze túlhaladják. Oly ügyek kerülnek igy elébök, melyek felett nem is bíráskodhatnak, milyenek a törvényszékek körébe soroltak. Mig a törvény nálok csak oly tulajdonokat s képességet feltételez, mely csekélyebb ügyek elintézésére lehet csak kielégítő; más részt a kibékítés oly ügyekre is kiterjesztetik, melyek megbirálása azon képességükkel már nincsen kellő arányban. Innen a felek nem is lehetnek irántuk oly figyelemmel s bizalommal, milyen a czélra nézve szükségeltetnék.3) A ki') Ennek kiegyeztetési eszméjét igyekezett a fr. a s s e rabié e C o n s t i tua n te valósítani Arra Voltaire is nagy hatással dolgozott. 2J L. Frey: Frankreichs Civil u. Criminal Verfassung. 2-te Auíl. Erlangen. 1851. pag. 81. 3) M e y e r: Esprit, Origine. t. V. pag. 374. Feuerbach: Gerichtsverfassung II. pag. 56. békítési siker okvetlenül megkívánná, hogy a kibékitést oly hatóság gyakorolja, melynek tekintélye s hatalma van, s melynek tisztsége s befolyásos hatásköre a bizalmat növelni képes. — Ezen felül a békebirák hogyan is eszközölhetnének kiegyezést, midőn az ügy minden felszerelés, minden fejtegetés előtt kerülvén hozzájok, annak állásáról, a felek jogviszonyai helyzetéről tudomással sem bírhatnak, midőn tehát a dolog érdeméhez tüzetesen nem is szólhatnak, mi képesíthetné őket a felek határozataira, akaratjára valódi befolyást gyakorolni. A felek teljesen kifejtett tárgyalások, alaposan indokolt Ítéletek után sem egy könnyen győződnek meg ügyük igazságtalanságáról ; mennyivel kevesebbé tehát a békebiró elvont, a jogviszonyok természetébe nem is bocsátkozható tanácsai után; a mi pedig az engedékenységre mulhatlanul szükséges lenne. Ha pedig a per felszereltetett, akkor már csak ítélet hozatalnak van helye, mert akkor a biró már ismervén a jogállást, elfogulatlanul s részrehajlatlanul többé kibékitést nem gyakorolhat; ily kísérlet valódi ármány lenne annak kijátszására, kinek igazságáról a biró az előiratokból rég megyőződött. *) Es azután ezen képtelenségi s elégtelenségi kifogásokból azt következtetik , hogy a kibékitési intézmény szükségkép puszta formalitássá fajul,3) melynek semmi gyakorlati haszna és sikere; melyet séni a felek, sem a bírák nem vesznek komolyan. És ez szerintük még inkább előmozditatik azon franczia szabály által, minél fogva a felek személyesen megjelenni nem köteleztetnek; sőt egészen is elmaradhatnak, elégeltetvén ha a meg nem jelenő fél a 10 frt. bírságot lefizeti; minek nyugtatványozása már magában képesiti a rendes per megindithatására. így az szerintök nem egyéb mint bizonyos ut levél,6) melyei a felek kénytelenek magokat ellátni, hogy a törvényszékhez eljuthassanak, és a mi nekik egész közönbösséggel meg is adatik. 4) Meyer: Esprit, origine stb.tom. VI. pag. 570.—így Bellot: Loi sur la proced. Civile du Canton de Genéve suivie de l'exposé des Motifs. 1837. pag 27. Ezen korának legnagyobb jogtudósa s törvényhozója elismeri önmaga, hogy a viszonyok a kibékitésnek a tárgyalás előtti megkísérlését szükségelik, de azt valja még is, hogy ezen kisérletnek a tárgyalás előtt meg kell hiúsulnia. Innen következteti: II faut, que tout le feu des parties sóit jeté dans une plaidoirie contradictoire pour les rendre aceessibles á des parole3 de Conciliation." 5) így nyilatkozik felette a franczia kitűnőbb jogtudósok közül : B o n c e n n e. Theorie de la produre Civile. Chap. 12. — Boitard. Leoons de proced. Civile; Bellot előtt is az csak une vaire formalité. Loi sur la proced. pag. 27. — Németországban a Hanovérai perrend indokaiban az szinte üres formalitásnak neveztetik Reg. moti ve §§. 175—177. 6) Une espece depasseport — mondá legelőször Bellot: Loisurla Proced. Civile stb. müvében pag. 27. F e u e rbach 6 utánna használta azon kifejezést, a puszta formalitás j iránti kifogása fejtegetésében. Gerichtsverfassung. pag.52.