Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 14. szám - A béke bíróságok mint egyes biróságok 6. [r.]

54 feleket semmi jog lemondásra, semmi áldozatra nem kényszeríti; tehát nem avatkozik jogaikba, azokról nem rendelkezik, azoktól a törvényt s igazságot meg nem tagadja. Ha azonban Bent ham ként az ugy tekintetnék, mint alkalom nyújtás a jogfeláldozás előidézésére, mint felbátoritás, hogy az ellenfél roszhiszemüleg magának jogtalan kedvezményeket kicsalhasson ; akkor egy kitűnő fr. jogtudósként ;i) maga a perbeli egyesség kötés, melyet pedig maga Beüt ham is véd, átalában mint jogtalanság kizárandó lenne. Akkor valóban semmi törvénykezési egyesség kötést sem lehetne megengedni, ki kellene zárni az oly jótékony választott bírósági intézményt is, minthogy ezek mind a jogigények feletti megalkuvást eszközlik, viszonyos jog elismerések és elengedések alapján. És arra, hogy a kormány s törvényhozás kötelessége, a jogokat biztosító törvények végrehajtását eszköz leni: bátran felelhetjük egy más fr. törvénytudóval, hogy: épen oly szent hivatása minden törvényhozásnak, közbevetni befolyását s tekintélyét azon hátrányos kifolyások megelőzésére is, melyek a pertől elválhatlanok.4) Erre szolgálhat pedig különösen a birói egyességek előmozdítása, melyek a hosszadalmas perlekedést eltávolíthatják, a nélkül, hogy valamely részről jogsérelmet okoznának. Mert a mellett, hogy mint mondottuk, a a kiegyezés megkísérlésére való elhatározás is szabaddá tétetett: az hogy az egyesség kötésben a követelő mit és mennyit engedjen el, egészen szabad akaratától függ,5) tehát jogsérelemről nem panaszkodhat. De ezentúl sem lehet panaszra alapos oka, mivel az mit elenged, nem tekinthető tisztán egyoldalú áldozatnak, miután azt nem egyedül — mint Bordeaux a kitűnő fr. jogtudós állítja — a közbékének hozza, hanem saját valódi érdekeinek is, melyek nem keveset nyerhetnek a perlekedéssel járó időveszteség, hátramaradás, költségek, mindig az ellenfél által meg sem téríthető veszteségeinek elhárítása által, mi az elengedett javadalmat eléggé képes ellensúlyozni. — Azonfelül a követelő joga nem is oly világos mindig, hogy győzelme előre kétségtelenül biztositott lehetne, miután a jog-szerzés formalitásaiban számtalan hiányok létezhetnek, a bizonyítékok mindig nem teljesek stb. — Lehet e ily körülményekben, melyek mindennapiak — jogsérelmet emlegetni, ha a fél kétes joghelyzetét ismerve, jogigényei egy részét feladja, hogy a többiről biztos lehessen? Elismerjük, mikép a kibékitési intézményre a rosz törvények mellett legnagyobb szükség van, mint hazánkban, hol jelenben a leghiányosabb törvények s legroszszabb jogintézmények léteznek De lehet-e bár hol is oly tökéletes törvényeket alkotni, melyek hiányt ne ismerjenek, melyek minden bírósági tudatlanságot s részrehajlást lehetetlenitsenek, vagy a perlekedés költségességét, időveszteségét elháríthassák? A kiegyezés kívánatossága tehát mindig fenmarad. De viszont nem ismerhetjük el, hogy a kiegyezési kísérlet visszautasításához bizonyos hátrányokat p. o. 3) R. Bordeaux: Philosophie de la Proc civile pag. 415. ') D e l z e r s : Cours de pooedure civile. pag. 164. °) L'arrangement conclu par leur raediation est le resultat du libre consentement des plaideurs, qui conservent une enttére liberté d'agir. La loi s'est bornée á leur ménager une entrevue — E. Regnard. De l'organisation judiciaire Paris 1855. pag. 255. pénz bírságot kötni — igazságtalan, s helytelen törvényhozási politika lenne Mert akkor nem lehetne ily hátrányokat kötni a meg nem jelenéshez, a határidők elmulasztásához, a perorvoslatok túlságos használatához sem stb. mik iránt pedig az átalános gyakorlatban van, minden előhaladottabb törvényhozásnál. A jogosság iránti kifogások tehát teljesen alaptalanok. A lejárat utáni forgatmány engedményt képez. Ujabb legf. tszéki Ítélet alapján.') Közli: Schöpkes Ede jogtudor ügyvéd ur. G-yenes István makói lakos, egy Kondert József szászrégeni lakos által 18GG évi april hó 5-én lejárt, s 1866' évi april hó 9-én Dietrich Jánosra, ez által Lachmann Károlyra, utóbbi által pedig felperesre forgatott 1050 ftról szóló váltót Lőwenbach Lipót makói lakos ellen az aradi kir. e. b. váltótörvényszék előtt beperelvén: Alperes ezen kereset ellen azon kifogással élt, miszerint ő ezen váltóra 1866 évi april 3-án a becsatolt postai vevény igazolása szerint Kondert Józsefnek 520 ftot átküldött, illetőleg lefizetett; arra nézve, hogy a kérdéses 520 ftot a kereseti váltóra fizette légyen, pótesküjét felajánlván; minél fogva kéri a felperesi keresetet az 520 frt. betudásával a hátralékra, vagy is 530 ftra leszállitatni. •— Felperes válaszában tagadja, hogy alperes ellene, mint harmadik személy ellenében az előgörditett kifogással felléphetne (vtk. I. r. 29. §.); arra is hivatkozván, miszerint azon állítólagos részfizetés magára a váltóra feljegyezve nem találtatik (vtk. I. r. 122. §.) kéri tehát alperest kifogása mellőzésével az egész kereseti összeg és járulékaiban elmarasztatni. Viszonválaszában alperes ragaszkodik kifogásához, mert alperes Kondert Józsefnek a kérdéses w20 ftot még akkor küldte, midőn ez még a váltó tulajdonában volt; ellenben nevezett váltóhitelező a váltót csak a lejárat után forgatmányozta, s felperes csak a további lejárat utáni forgatmányok utján jutott a váltó birtokába; minél fogva a vtk. I. r. 29. §-ra nem hivatkozhatik, mert a lejárat utáni forgatmány folytán felperes csak engedményesnek lévén tekintendő, alperes ellenében mindazon kifogásokkal élhet, melyek őt az engedményező ellen illetik (vtk. I. r. 38. §.) Az aradi kir. e. b. váltótörvényszék 1866 évi 3727. sz. a. hozott ítéletével alperest a perbeszédekben említett póteskü feltétele mellett csak a hátralékos 530 ftban marasztalta el. Indokok: „Felperes e perben, valamint ez a lejárat utáni forgatmányból látszik, mint engedményes lép fel, tehát alperes ellene a vtk. I. 38. § szerint mind azon kifogásokkal élhet, melyekkel forgató illetőleg engedményező ellen élni jogosítva van, s igy miután a°2/. alatti postai vevényből csakugyan kitűnik, hogy alperes 1866 évi april 4-én Kondert József engedményezőnek ki még akkor a beperelt B. a. váltónak birtokában volt mert azt 18'J6 évi april 9-én tovább engedményezte, 520 ft. öszletet által küldött; ennélfogva ezen hivatalos bizonylat, miután felperestől az ellenkező mivel sem bizonyittatik — fél próbának veendő arra nézve, hogy az ») Lásd az előbbi esetet s határozatot lapunk f é. 10. számában. Szerk.