Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 14. szám - A béke bíróságok mint egyes biróságok 6. [r.]

Fest, I8í>7. péntek febr. 15. 14. szám. Kilcnezedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tnrtalom : A béke biróságok VI. —A lejárat utáni forgatmány stb. — Ellennézet a kiskorú egyesség stb. — Zálogváltási jogeset. Hiv. A béke biróságok mint egyes biróságok. VI. A békebiróság kibékitési hivatása nem mint ilyen átalában, hanem annak csak azon, minden ügyre kiterjesztett kötelező ereje, melyet a í'ranczia jogrendszer alapított meg, van támadásoknak s czáfolatoknak kitéve. És ezek érvei, mint emiitettük, részint a kötelezettség j o g o s u 1 tsága, részint annak c z é 1 sz e r üs ége ellen irányoztatnnk. A jogosultságot kétségbe vonók igy okoskodnak : „A kiegyezés — mondják — nem egyébb mint a jog feláldozása, a jogróli lemondás; nem egyébb mint a jog feletti vásárüzlete, mely a jogot, az igazságot elárusítja. — Ha azt, ki követel , ráveszik hogy átadja egy részét annak, mi jogáts képezi, az oly áldozatot hozand, mely oly egyén előnyére szolgáland, ki nálánál önzőbb. A kiegyeztetés rendszerében a vásárnak egy neme alakitatik, melyben mindenik fél saját részéről kufárkodik; de a melyben a túlnyomó előny , a legbátrabb , legnyereségszomjasabb részén áll. Az ki az egyességbe beleegyezik, más szavakkal, az igazság részletes megtagadásába egyezik. — A törvényhozásnak azokat, kik bizonyos jogokat követelnek, csak akkor kell ezen útra vezetni, illetőleg a jog szigorú útjától elijeszteni, midőn az államban rosz törvények uralkodnak, tehát az igazság elérhetése nehézzé tétetett. Ily rosz törvénykezési rendszerben, midőn az eljárás lassú, a perköltségek roppantak, az igazság elnyerése kétséges, a kiegyezés, bár magában rosz, viszonlag jó lehet, mert jobb jog igényeink egy részét megmenteni, mint az egészet veszélynek ki tenni. Ily bajokon azonban a törvényhozás kötelessége a törvénykezési rendszer javítása által segélni. Mert hivatása : nem fél igazságot, hanem az igazságot egész teljében kiszolgáltatni. A kényszeritett kibékítés minden esetben — kényszerítés, hogy a jogos követelő jogigényei egy részéről lemondjon ; tehát megtámadása a követelő jogainak, s igy világosan megtámadása és sértése az igazságnak." ') „Alaposan vonhatjuk kétségbe — mondják mások — hogy az államnak joga legyen közbejáróként a magánosok ügyeibe avatkozni, midőn azok az igazságszolgáltatáshoz fordulva, csak azt követelik, mit nekik a törvények biztosítottak, minek minden egyén irányábani eszközlése, minden kormány legszentebb kötelességét képezi. Lehet-e jogos alap az azon jogok érvényesítését követelőket kiegyezésre kényszerithetni, azaz arra, hogy jogos igényük egy részéről kárpótlás nélkül lemondjanak? Nem ellenvethetik-e azok, ha a törvények elismerik jogomat, az, ki azok alkalmazására van hivatva, hogy bátorkodhátik tőlem áldozatot követelni, melyet a törvények nem rendelnek; ha pedig igényeim alaptalanok, hogyan engedtethetnek meg azok ellenfelem irányában ? Nem ')Benthara: De l'organisation judiciaire Cb. 22. pag 173. stb. lenne-e az a törvények jóságának megtámadása, azok érvényesítésének kijátszása, az arra hivatott bíró kötelességeinek félre ismerése? Ezzel az állam hatalom önmagával ellenkezésbe jönne; mely azért hoz valamely törvényt, mivel azt szükségesnek találja, tehát végrehajtatni is akarja; miért nem akarhatta, hogy azok végrehajtás nélkül maradhassanak. „A törvény vagy teljes szabadságot enged a feleknek a kiegyezési kísérletet elfogadni, vagy visszautasítani ; — vagy pedig a visszautasításhoz bizonyos hátrányokat köt. Első esetben az egész eljárás csakhamar puszta formalitássá fog elfajulni; másodikban pedig az az igazságnak világos megsértése, a törvényhozási intézkedések legszembeötlőbb ellenmodása lenne, mit semmivel sem lehet igazolni."2) Csak az itt idézett jogtudósok nagy tekintélyének tulajdonítandó, hogy érveik ismertetésére nagyobb tért fordítottunk. Ezen érveket azonban alaposaknak, kifogásaikat jogosultaknak legkevesbbé sem ismerhetjük el. Már kiindulási pontjuk igen hibás és eltévesztett. Azt f'e1 tételezik ugyan is, hogy a kibékitési kötelező rendszer, .^ara a kiegyezésre, az egyesség kötésére s alakulására kötelezne s kényszerítene ; és erre alapítják azután következtetéseiket , a joglemondásrai kényszerítés jogtalanságáról, a követelő fel jogai feláldozásáról, az igazság megtámadásáról, a törvények végre nem hajtásáról, a törvényes jog igények részbeni kijátszásáról stb. stb. hogy kimutathassák ezen rendszer jogtalanságát. Mindezek azonban csaK puszta feltevések, de nem igazolt tények, csak képzelet, de nem valóság. Mert a kötelező kibékitési rendszer csak a kiegyezés megkísérlésére kötelez, de nem a kiegyezés létesitésére is. Csak azt rendeli, hogy a kibékülést meg kell próbálni, de nem azt is, hogy az egyességet valóban meg is kell kötni, annál kevesbbé, hogy azt mikép, mily engedélyek s mily áldozatok mellett kell megkötni. A felek csak a kiegyezés megkísérlésére vannak kötelezve ; különben minden egyébre teljes szabadság van számukra fentartva; teljesen jogaik között hagyatváu, akarnak-e, vagy nem — kiegyezni, és ha igen, mily egyességet akarnak kötni. Ez szerint minden onnan vont — s fent érintett következtetések önmagoktól elesnek; mert ezen rendszer a J) Meyer: Esprit, Origine des instit. jud. tom. VI. pag. 561. — A német jogtudósok közül ezen jogossági érveket osztja Feuerbachis — a franczia jogintézmények nagy ellenese „Egyátalában — mond — nem lehet jogos a törvény azon kényszerítése, bogy világos, kétségtelen jogommal, — melyet gonosz ellenfelem megtagad, s ki talán számtalan felszólitásaim sikertelensége által már előbb minden türelmemet elvette — ne a bíróhoz, hanem előbb még a kibékitő hatósághoz forduljak, hogy az jogaimból még valamit lealkudhasson." Ueber die Gerichtsverfassung Frankreichs Giessen 1825. Ií. B. pag. 54. 14